2013. november 4., hétfő

Hegedűs (Hegedős) László versei


’56-os szövegeket közlő sorozatunk a végéhez ért. Ma, november negyedikén, a forradalom leverésének ötvenhetedik évfordulóján Hegedűs László író, költő, ’56-os elítélt verseiből közölnénk négy, börtönben írt verset. Hegedűs Lászlóról itt:
és itt
olvashatunk bővebben, ezek közül a forradalmi tevékenységére vonatkozóan érdemes kiemelni, hogy a forradalom után életfogytiglanra ítélték, majd a későbbiekben ő volt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének a forgatókönyvírója.


Köztársaság tér

Minden határban
húzzátok a nagyharangot!

Fut az Isten, fut anyja, Mária,
köntösük tépi száz kutya,
torkuk tömi út pora.

Mért reszketsz a lángkereszten,
a tűz jó meleg.
Füstjében fuldoklunk,
emberek!

Markó–Gyűjtő, 1957. szeptember


Amnézia

Miközben vécépapírba sodorva
szívjuk a szalma füstjét,
kétfele vágjuk a gyufaszálat,
s nyeljük a kiblinek bűzét,
meg az őrség szavamocskát,
ruharáncba dugjuk a ceruzacsonkot
s mindent, mit az ész kingondolt,
hogy elkerüljük a történés cseleit.
Feledünk álmodva és éberen,
hogy anyánk is volt valaha,
hogy melyik utcában,
mely hajnalon is láttunk
kabátból szemfedőt,
s hogy mikor szenvedtek kínhalált
a körúti háztetők.

Gyűjtő Jobb 1, 1958.


Gólya

Árnyék kering
a Tisza partján.
Azon töpreng a sík,
hogy fent a gólya
meddig írja
változatlan köreit.

Még száraz a csend,
ám halk zokogás
éjjel a rét.

Kering az emlék,
s hajnalra a füvek
kiontják könnyüket.

Szeged, Csillag, 1962.


Miatyánk

Befon az alkony,
lebegnek apró lángok, imák.

Keresztet rajzol a rács a falon.
Most mondanád a Miatyánkot.
Torkodban vergődnek
a megrekedt szavak,
fejedben lüktet az ér,
és egyre csak hallod:
„Legyen meg az akaratod!”


Gyűjtő, bal III, 1962.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése