John Coltrane emlékére

„Az embernek nem marad más: nap mint nap beleszeret a jazzbe.”

Szabados György

Ötven éve, 1967 július 17-én, tragikusan fiatalon, mindössze negyvenévesen távozott az élők sorából a legendás tenorszaxofonos és a jazzt radikálisan átrendező John Coltrane, ezzel a fájó gesztussal pedig az utánozhatatlan Jazzóriások Halhatatlan Társulatának tagjainak sorába lépett.  Néhány itthoni szakmabeli kiválóságtól vett idézettel és vele készült személyesebb hangvételű interjúmondatokkal adózunk a Mágus emléke előtt. John Coltrane, minden túlzást nélkülözően kijelenthetjük, örök, mint Arkhimédész törvénye, Platon dialógusai vagy Dionisziosz Szolomosz himnusza.

„John Coltrane egész életében békeszerető volt. Különösen nagy hatást tett rá a vietnámi háború. Egy 1965-ös beszélgetésben azt kérdezte egy ismerősétől:”Miért nem tanulják meg az emberek szeretni egymást?”

Simon Géza Gábor: John Coltrane öröksége – életrajzi mozaikok

ELTE ÁJTK KISZ Klub „Jazzfórum”, Budapest, 1981

37. oldal

„S bár Coltrane és Davis stílusa nem egyezik, mindketten azonos úton haladnak: a jazz hagyományos kötöttségeinek fellazítására törekednek."

Gonda János: Mi a jazz?

Zeneműkiadó, Budapest

1982

87. oldal

„Coltrane azt tartotta küldetésének, hogy a saját elképzelései szerint folytassa mindazt, amit Davisszel együtt kidolgoztak. Ám az ő világa érzelmi szempontból sokkal bonyolultabb volt, így a zenéje Davis „egyszerű” muzsikájának egyfajta antitézisét is jelentette. Coltrane kidolgozott egy elsöprő erejű, áradó hangzást, ami szinte vulkánkitörésszerű szólókban valósult meg. Ekkorra Coltrane egyesítette magában mindazt, amit Monktól és Davistől tanult.”

Kerekes György – Pallai Péter

A jazz évszázada

Fidelio

2015

299. oldal

„Jó tudni, hogy az atonális, vagy szabad improvizatív zenéhez többnyire a legkiválóbb muzsiusok jutnak el, akik több, nyilvánosan is követhető periódus (személyes zenei evolúció) után válnak alkalmassá arra, hogy átlépjék a határokat, a valóban teljesen szabad művészi kiteljesedés irányába. Sok példát említhetnénk, de talán elég, ha John Coltrane korai, kellemes swing-blues dallamai és a legutolsó, free-jazz korszaka közötti nagy ívre gondolunk. Nem hárunk messze az igazságtól, ha a valóban univerzális nyelven megszólaló, szabad improvizatív zenék hátterében általában egy igazi géniuszt sejtünk – ha nem is minden esetben, de legtehetségesebb, mennyet-poklot megjárt hiteles követői személyében mindenképpen.”

Matisz László: A hangok vonzása és taszítása

Gramofon Könyvek

2016

70. oldal

1965

Legutóbbi lemezed Isten dicsőségéről szól. Miért?

John Coltrane: Néhány éve újra elkezdtem hinni. Korábban többször is megtaláltam Istent, de mindig sikerült elvesztenem. Vallásos családban nevelkedtem. Ők elvetették bennem a magot, és bizonyos pillanatokban vissza-visszatértem a hitemhez.

1966

Ennosuke Saito: Rendben. Mi a legelső és legfőbb dolog, amit szeretnél, hogy megértsenek belőled az emberek – van valamilyen fajta politikai idea, művészi elképzelés, vagy valami más? Mi a legfontosabb dolog, amit meg szeretnél mutatni az embereknek?

John Coltrane: Elsősorban a szeretetet, másodsorban pedig a küzdelmet említeném. Bár a kettő valamilyen módon összetartozik.

Alice Coltrane (Johnnak): Édesem, kérlek, magyarázd már meg a szeretetet.

John Coltrane (Alicenak): Egyszerűen csak a szeretetet. Mindig. De hát mit értesz ezalatt? – Miért mosolyogsz így?

Alice Coltrane: Ezzel azt akarod mondani, hogy a szeretet egyéni, netán szexuális jellegű?

John Coltrane (Alicenak): A szeretet tartja egyben az univerzumot. (Nevet).

Ennosuke Saito: Azt akarod elmagyarázni, hogy a zene alatt a szeretet értendő. Ez a szó: szeretet, számodra azt jelenti, ami Jézus életében, Jézus Krisztus által valósult meg? Vagy az a szeretet, amely magában foglalja a nő és a férfi közti szeretetet, valamint a szülő szeretetét a gyereke iránt?

John Coltrane: Igazán nem tudom és soha nem is tudtam mindezt egymástól megkülönböztetni. Úgy gondolom, hogy mindebben benne lehet Krisztus, Buddha, Krishna, avagy mindegyikük együtt. És mindegyikük, úgy hiszem, ugyanaz az egység, az az Egy, ami az összeset leírja. Kivétel nélkül ugyanarról az útról jönnek, a szeretet van ott a te munkádban is, és számomra az Egy összes kinyilatkozásában.

1966

Tsujimoto: Néhány ember azt állítja, hogy nem tudja megérteni a zenédet, míg mások odáig merészkednek, hogy kijelentik: „Ez nem is jazz.”Nagyon frappáns válaszokat adtál eddig, de ismét megkérdezném tőled, hogy milyen válaszok adhatóak azokra a kérdésekre, miszerint nem értem a zenéd, nem értem a játékodat? Reagálnál erre?

John Coltrane: Értem, tehát kíváncsi vagy, mit mondok ezekre.

Tsujimoto: Ha nem bánod…

John Coltrane: Oké, de nem gondolom, hogy létezik ezekre koherens válasz. Azt hiszem, valaki, aki most nem érti a zenémet, később majd megérti, esetleg újra meghallgatja, vagy pedig soha nem is fogja megérteni. És, tudod, ez is egy út; egy csomó dolog van az életben, amit soha nem érthetünk meg igazán. (Nevet). És valahogyan mégis végigmegyünk rajta.

Forrás:

Coltrane on Coltrane – The John Coltrane interviews

Edited by Chris DeVito

Chicago Rewiew Press

2010