tag:blogger.com,1999:blog-72922920009450541872024-03-13T13:01:06.520-07:00ÁTJÁRÓKultúra és közérzet.
Szerkesztik: Ayhan Gökhan és Izsó ZitaZhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.comBlogger69125tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-82691509590210312682017-07-17T07:51:00.001-07:002017-07-17T07:51:48.658-07:00John Coltrane emlékére<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>„Az
embernek nem marad más: nap mint nap beleszeret a jazzbe.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Szabados
György<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<sub><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><o:p><br /></o:p></span></sub></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ötven
éve, 1967 július 17-én, tragikusan fiatalon, mindössze negyvenévesen távozott
az élők sorából a legendás tenorszaxofonos és a jazzt radikálisan átrendező John
Coltrane, ezzel a fájó gesztussal pedig az utánozhatatlan Jazzóriások
Halhatatlan Társulatának tagjainak sorába lépett. Néhány itthoni szakmabeli kiválóságtól vett idézettel
és vele készült személyesebb hangvételű interjúmondatokkal adózunk a Mágus
emléke előtt. John Coltrane, minden túlzást nélkülözően kijelenthetjük, örök,
mint Arkhimédész törvénye, Platon dialógusai vagy Dionisziosz Szolomosz
himnusza.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/w5QGBHavF0U/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/w5QGBHavF0U?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>„John
Coltrane egész életében békeszerető volt. Különösen nagy hatást tett rá a
vietnámi háború. Egy 1965-ös beszélgetésben azt kérdezte egy ismerősétől:”Miért
nem tanulják meg az emberek szeretni egymást?”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Simon
Géza Gábor: John Coltrane öröksége – életrajzi mozaikok<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">ELTE
ÁJTK KISZ Klub „Jazzfórum”, Budapest, 1981<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">37.
oldal<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>„S
bár Coltrane és Davis stílusa nem egyezik, mindketten azonos úton haladnak: a
jazz hagyományos kötöttségeinek fellazítására törekednek."</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Gonda
János: Mi a jazz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Zeneműkiadó,
Budapest<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">1982<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">87.
oldal<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>„Coltrane
azt tartotta küldetésének, hogy a saját elképzelései szerint folytassa mindazt,
amit Davisszel együtt kidolgoztak. Ám az ő világa érzelmi szempontból sokkal
bonyolultabb volt, így a zenéje Davis „egyszerű” muzsikájának egyfajta
antitézisét is jelentette. Coltrane kidolgozott egy elsöprő erejű, áradó
hangzást, ami szinte vulkánkitörésszerű szólókban valósult meg. Ekkorra
Coltrane egyesítette magában mindazt, amit Monktól és Davistől tanult.” </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kerekes
György – Pallai Péter<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
jazz évszázada<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Fidelio<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">2015<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">299.
oldal<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>„Jó
tudni, hogy az atonális, vagy szabad improvizatív zenéhez többnyire a
legkiválóbb muzsiusok jutnak el, akik több, nyilvánosan is követhető periódus
(személyes zenei evolúció) után válnak alkalmassá arra, hogy átlépjék a
határokat, a valóban teljesen szabad művészi kiteljesedés irányába. Sok példát
említhetnénk, de talán elég, ha John Coltrane korai, kellemes swing-blues
dallamai és a legutolsó, free-jazz korszaka közötti nagy ívre gondolunk. Nem
hárunk messze az igazságtól, ha a valóban univerzális nyelven megszólaló,
szabad improvizatív zenék hátterében általában egy igazi géniuszt sejtünk – ha
nem is minden esetben, de legtehetségesebb, mennyet-poklot megjárt hiteles
követői személyében mindenképpen.”</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Matisz
László: A hangok vonzása és taszítása<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Gramofon
Könyvek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">2016<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">70.
oldal<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/jrgx4RSE7SU/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/jrgx4RSE7SU?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">1965<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Legutóbbi
lemezed Isten dicsőségéről szól. Miért?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane:</span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Néhány éve újra
elkezdtem hinni. Korábban többször is megtaláltam Istent, de mindig sikerült
elvesztenem. Vallásos családban nevelkedtem. Ők elvetették bennem a magot, és
bizonyos pillanatokban vissza-visszatértem a hitemhez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">1966<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ennosuke Saito:</span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Rendben. Mi a
legelső és legfőbb dolog, amit szeretnél, hogy megértsenek belőled az emberek –
van valamilyen fajta politikai idea, művészi elképzelés, vagy valami más? Mi a
legfontosabb dolog, amit meg szeretnél mutatni az embereknek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane: </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Elsősorban a
szeretetet, másodsorban pedig a<b> </b>küzdelmet
említeném.<b> </b>Bár a kettő valamilyen
módon összetartozik.<b><o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Alice Coltrane
(Johnnak): </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Édesem,
kérlek, magyarázd már meg a szeretetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane
(Alicenak): </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Egyszerűen
csak a szeretetet. Mindig. De hát mit értesz ezalatt? – Miért mosolyogsz így?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Alice Coltrane:</span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Ezzel azt
akarod mondani, hogy a szeretet egyéni, netán szexuális jellegű?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane
(Alicenak): </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
szeretet tartja egyben az univerzumot. <i>(Nevet).<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ennosuke Saito: </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Azt akarod
elmagyarázni, hogy a zene alatt a szeretet értendő. Ez a szó: szeretet,
számodra azt jelenti, ami Jézus életében, Jézus Krisztus által valósult meg?
Vagy az a szeretet, amely magában foglalja a nő és a férfi közti szeretetet,
valamint a szülő szeretetét a gyereke iránt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane: </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Igazán nem tudom
és soha nem is tudtam mindezt egymástól megkülönböztetni. Úgy gondolom, hogy
mindebben benne lehet Krisztus, Buddha, Krishna, avagy mindegyikük együtt. És mindegyikük,
úgy hiszem, ugyanaz az egység, az az Egy, ami az összeset leírja. Kivétel
nélkül ugyanarról az útról jönnek, a szeretet van ott a te munkádban is, és
számomra az Egy összes kinyilatkozásában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/xJXJmXf1f6M/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/xJXJmXf1f6M?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">1966<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tsujimoto:</span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Néhány ember
azt állítja, hogy nem tudja megérteni a zenédet, míg mások odáig merészkednek,
hogy kijelentik: „Ez nem is jazz.”Nagyon frappáns válaszokat adtál eddig, de ismét
megkérdezném tőled, hogy milyen válaszok adhatóak azokra a kérdésekre,
miszerint nem értem a zenéd, nem értem a játékodat? Reagálnál erre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane: </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Értem, tehát kíváncsi
vagy, mit mondok ezekre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tsujimoto:</span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Ha nem bánod…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">John Coltrane: </span></b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Oké, de nem gondolom,
hogy létezik ezekre koherens válasz. Azt hiszem, valaki, aki most nem érti a
zenémet, később majd megérti, esetleg újra meghallgatja, vagy pedig soha nem is
fogja megérteni. És, tudod, ez is egy út; egy csomó dolog van az életben, amit
soha nem érthetünk meg igazán. <i>(Nevet).</i>
És valahogyan mégis végigmegyünk rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Forrás:<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Coltrane
on Coltrane – The John Coltrane interviews<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Edited
by Chris DeVito<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Chicago
Rewiew Press<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">2010<o:p></o:p></span></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-33469439703061168222017-07-12T04:46:00.001-07:002017-07-12T04:46:37.120-07:00 „…a modern jazz, ugye, nem a semmiből szállt alá”- Interjú Simon Géza Gáborral<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Ayhan Gökhan</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Az idén hetven éves Simon Géza Gábor zene – és hanglemeztörténész,
zenei újságíró több évtizeden átívelő munkássága során értékes megállapításokat
tett a magyar jazzről, nem beszélve hiánypótló bio-diszkográfiáiról. Legújabb
könyvének címe magáért beszél: A zenetudomány mostohagyermeke. Jazztörténeti
kutatásról, az új kötetről és terveiről is faggattuk a magyar jazz mellett
régóta elkötelezett szakembert. <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Már több mint fél évszázada foglalkozol magyar jazztörténeti
kutatómunkával. Az első magyar jazztörténeti kutatócsoport tevékenysége pedig a
múlt homályába vész. Erről alig lehet információhoz jutni.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az első magyar jazztörténeti
kutatócsoport Szabolcsi Bence és Maróthy János ösztönzésére már az 1970-es évek
elején rövid ideig foglalkozhatott a korai magyar jazztörténettel. A munkát
akkor hatalmi szóval leállították, mert hogy egyes modernisták szerint mi az
improvizatív tánczenével foglalkoztunk
és nem jazztörténettel. Ez ráadásul a hozzá nem értés teteje volt, hiszen az
improvizatív tánczene kifejezés az angol/amerikai szlengben a jazz dance, vagy
hot dance. Sőt időnként a sweet jazz kategoriában emlegetett zenekarokat is ide
sorolták. Ezekben a stílusokban, ilyen "fedőnévvel" játszottak a
nálunk az 1970-es években is agyonajnározott amerikai jazzbandek: Benny
Goodman, Fletcher Henderson, Count Basie, Jimmy Lunceford, Jimmy Dorsey, Tommy
Dorsey, Lionel Hampton és mások. Ráadásul ezeket a zenekarokat már csak azért
is sokat lehetett akár a magyar jazzmuzsikusok részére egykorvolt mintaként is
emlegetni, mert a gramofonlemezeiket jobbára magyar kiadásban, préselésben is
meg lehetett vásárolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ilyen előzmények után az 1970-es
években természetesen nem jelenhetett meg a magyar jazz történetét átfogó,
igencsak vaskosra tervezett kötet sem. Az általunk Fekete Kéznek nevezett
öntörvényű hajóágyú "természetesen" nem engedte megjelentetni a már a
kereskedelmi forgalmazási értesítőkben is jelzett kétlemezes magyar
jazztörténeti antológiát sem, amelyet Pál Sándor és Csányi Attila az én
katonáskodásom hónapjaiban állítottak össze.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Ha jól tudom, akkor a munka a nehézségek ellenére sem állt le.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A három kutató, Csányi Attila,
Pál Sándor és jómagam természetesen folytattuk a kutatómunkát. Szabadidőnkben, magánemberként
tovább dolgoztunk, persze különböző intenzitással. Nem nyugodtunk és más
nyilvánosságra hozatali lehetőségek után néztünk. Én például a vidéki
jazzklubokban tartottam magyar jazztörténeti előadásokat. Találtunk réseket a
sajtóban, sőt, később a könyvkiadásban is. Így a kutatások egy része itt-ott
azért nyomtatásban is megjelenhetett és ezekért egyetlen szerzőnek és
szerkesztőnek sem kellett még csak korholással sem szembenéznie. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A legcsúnyább támadást egyébként
Csányi Attila élte meg egy, csak szakmai papírral rendelkező, de semmit nem
tudó, lényegében semmihez sem értő, állami státuszban levő senki részéről. Ő
Csányi korai, az egész későbbi hazai jazz hangfelvételi kutatásokat megalapozó diszkográfiai
eredményeit olyan stílusban pocskondiázta, hogy az egyenesen vérforraló volt.
Attila akkor nagyon elkedvetlenedett és abba is hagyta az ez irányú
tevékenységét és más irányban ment el a jazzkutatásban. Én viszont alaposan
felpaprikázódtam és a külföldi partnerekkel is együttműködve, összesen több
mint félezer(!) zenésszel és kutatóval
együttdolgozva, azóta három összefoglaló nagy magyar jazzdiszkográfiát
publikáltam. A 2005-ben megjelent változat már 1156 oldalas volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az abszolút paradox helyzetet az
is jól mutatja, hogy az első komolyabb összefoglalót Pál Sándor már 1982-ben
publikálhatta a Népművelési Intézet(!)
pop-jazz-rock módszertani(!) kiadványsorozatában. Az én első, igen
vékony kötetecském pedig az előbbi intézet átszervezésével létrejött Országos
Közművelődési Központ támogatásával jelent meg 1990-ben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nekem sok rádióadásom volt a
Nemes András nevével fémjelzett, évtizedekig futott rádiósorozatban, a
Gramofonsztárokban is, ahol Martiny Lajos, Chappy és mások jazzfelvételeiből
többrészes sorozatokat készítettünk. Az egykori első magyar rádiós
jazzszerkesztő, Pál révén a rádiós jazzmagazinokba is bekerültek a
hangfelvételek, amelyeket már kommentálni is lehetett. Csányi pedig egy nagyszabású
magyar jazztörténeti sorozatot készített a Magyar Rádiónak. Érdekes módon
ezeket a rádióadásokat még a szocializmus építésének kellős közepén sem
érinthette a Fekete Kéz tiltása! Merthogy akkoriban, azaz az 1960-as évek
elejétől a rendszerváltásig a Magyar Rádió volt a magyar jazzélet egyik
legfontosabb fellegvára, amely nem engedett effajta külső beleszólást a napi
programjaiba. Ha jól meggondoljuk, ennek jó oka, pontosabban: hagyománya volt,
mert a Magyar Rádió már megalakulásától kezdve, azaz az 1920-as évek közepétől
a jazz egyik mecénása volt s kiemelten kezelte a hazai jazzbandek élő
fellépéseit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Számos bio-diszkográfia is megjelent a jazz területén. Libisch Károly
Szabó Gáborról készített egy kötetet, Te Zoller Attiláról és Bacsik Elekről,
valamint a kortárs zeneszerző Hollós Mátéról csináltál bio-diszkográfiákat. Jut
eszembe. Kerestem, de nem találtam Bartók Béla diszkográfiát. Létezik, hogy a
huszadik század külföldön is legjelentősebbnek tartott magyar komponistájának
nincsen naprakész diszkográfiája?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnos klasszikus zene területén
a helyzet ma sem jobb, mint évtizedekkel ezelőtt, holott pénz, paripa, fegyver,
létszám(!) van. Erről nem kisebb személyiség, mint Dobszay László beszélt már
1984-ben!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jellemző a magyar zenetudomány
ezen ágának komoly hiányosságára, hogy az egyetlen használható klasszikus zenei
diszkográfiát, a Gustav Mahler diszkográfiát egy közgazdász, Fülöp Péter
készítette, amely már két kiadást is megért. Ráadásul a feldolgozott teljes
anyag, amely Fülöp úr magángyűjteménye, összesen négyezerötszáz(!) hang- és
képhordozó pedig bármikor tanulmányozható a Budapest Music Center (BMC)
könyvtárának teljes nyitvatartási idejében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnos még csak hasonló jó sem
mondható el a legismertebb magyar klasszikus zeneszerzők hangfelvételeinek
feldolgozásával kapcsolatban. Nincs semmilyen használható diszkográfia Bartók
Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő műveiről, hogy
csak néhányat említsek az eddig semmilyen formában el nem készült diszkográfiák
hiányából. Sajna itt még mindig a kottaközpontúság a fő szempont és a
hangfelvételek legtöbbjéről még ilyen egyszerű összegyűjtött formában sem lehet
tudomást szerezni. Márpedig a diszkográfiákra az internes korban van igazán
szükség, mint alapvető tájékozódási pontra, amiből meg lehet tudni, hogy az adott
felvételt ki, mikor, hol rögzítette és az milyen hang és/vagy képrögzítő
eszközökön jelent meg. Ebből a szempontból rendkívül fontos az újrakiadások, az
esetleges válogatások, műrészletek kiadásának rendszeres figyelemmel kísérése
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Részemről, mint tudománytalan
dolog, teljesen elfogadhatatlan a részletes diszkográfia nélkül megjelenő
bármilyen tudományosnak nevezett szaktanulmány, pláne kötet. Enyhén szólva
"vicces" ha egy huszadik századi magyar zenész életrajza pontos, szakszerű
diszkográfia nélkül jelenik meg. Ezek nyomdai munkálataira nem szabadna pénzt
áldozni. Sajna az itt-ott feltűnő diszkográfiai morzsák pedig a teljes
szakmaiatlanságot mutatják, holott az imént említett Fülöp Péter, mint hazai
megvalósítású alapmű, példaképül szolgálhatna valamennyi zenetudományi
diplomával rendelkező számára. Merthogy tanulni, a jó példákat átvenni sosem
késő! Mert mint a magyar közmondás mondja: Jó pap holtig tanul!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Az elmúlt két évről úgy beszéltél mostanában, hogy újjászülettél.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igen, mert a pokoli betegségek, a
negyven napos kórház után majdnem teljesen váratlanul két nagy feladat jött a
jazzéletembe. Ezek hozták meg az igazi gyógyulást! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hosszú évek óta szerettem volna
egy komolyabb magyar jazztörténeti kiállítást összehozni és néhány újabb jazzkötetet
megjelentetni. Mindezeken már jó pár éve dolgoztam. 2015 végén és 2016 első
felében a Nemzeti Kulturális Alap és a lebonyolító Magyar Kereskedelmi és
Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) jóvoltából mindez, számos kiegészítő eseménnyel,
például egy nagyszabású jazzkoncert sorozattal együtt, létrejöhetett, sőt, még 12
előadóval megrendezhettük az első igazi Magyar jazzkutatási konferenciát is. A
konferencia teljes anyaga pedig alig egy hónappal később meg is jelenhetett. Ez
utóbbi a maga nemében mindenképpen magyar könyvkiadási rekord is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A második ügy meglehetősen
váratlanul következett be, bár részemről összességében ennek is körülbelül
három évtizedes előzményei voltak. A Magyar Művészeti Akadémián (MMA) létrejött
az Elméleti Tagozat, amelytől felkérést kaptam egy rég dédelgetett tervem
megvalósítására. Ez a nyolc esztendővel korábban három nyelven, önálló
kötetekben is megjelent K.u.K. ragtime - Az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime
korszaka című könyvem folytatására vonatkozott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az 1990 óta megjelent magyar
jazztörténeti témájú köteteimben - főleg terjedelmi okok miatt - sajnos csak
nagyon vázlatosan tudtam írni erről a korai magyar jazzkorszakról és 2015-ben
már ugyancsak fickándozott bennem a téma. Semmiképpen sem szerettem volna egy
nagyon vaskos, ám unalmas szakmunkát készíteni, mert az messze nem az én
asztalom. Azt mindig meghagytam az állam által fizetett alkalmazottaknak.
Valamennyi korábbi munkám is tudományos ismeretterjesztő mű volt, ezért nagyon
felsóhajtottam, amikor az MMA Elméleti Tagozata kifejezetten tudományos
ismeretterjesztő művet kért, kevés lábjegyzettel és meglehetősen sok színes
illusztrációval. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pár hónapot kaptam egy kötetre,
amelynek szaklektora a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének
vezetője, Binder Károly lett. A könyv végül A zenetudomány mostohagyermeke - A
jazz és hatása Magyarországon 1920-1950 címmel jelent meg. Én kértem, hogy egy
CD melléklettel nagyon ritka, korai magyar jazzfelvételekkel turbózhassam fel a
kötetet. Erre is lehetőséget kaptam.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Az alcím alapján úgy gondolom, hogy ezúttal talán még a korábbiaknál is
interdiszciplinárisabban gondolkodtál és írtál.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Igen. Én az első, 1964-es
kutatási pillanatoktól kezdve sohasem csak a kimondottan jazz-zenei
vonatkozásokat, a történeti folyamatokat kerestem. Gyakorlatilag már az első
napon hangfelvételi, gramofonlemezkiadási adatokat is kerestem. Hamarosan
elkezdtem kutakodni a korabeli jazztáncok világában, de megvettem és elolvastam
minden olyan szépirodalmi művet is, amelyben jazzt sejtettem. Ilymódon hatalmas
magánkönyvtáram keletkezett. Csak a kimondott szépirodalmi művek (regények,
versek, novellák) duplasorosan megtöltik az egykori igencsak méretes családi
könyvszekrényt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anno, úgy az 1960-as években úgy
állították be, hogy a jazz és az irodalom kapcsolata, közösködése valamilyen
újfajta úri huncutság, mintha ez valahol a nálunk is hamar piedesztálra emelt
amerikai beat-költőkkel/írókkal, Kerouackkal és társaival kezdődött volna.
"Illetékes elvtársak" úgy néztek az általam előszedett kötetekre, mintha
a Holdról hoztam volna őket, pedig csak az antikváriumokba kellett rendszeresen
ellátogatni és persze élénk kapcsolatot tartani mindazokkal a magángyűjtőkkel,
akik nemcsak a zenére magára, de a jazz irodalmi vonatkozásaira is haraptak.
Tőlük, a magángyűjtőktől lehetett a legtöbbet tanulni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Hogyan érzed, ebben a kötetben mivel sikerült a legjobban meglepned a
szakmát és a nagyközönséget?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az egész kötet csupa-csupa novum,
de azt hiszem, hogy a Mi a jazz? - Vélemények. A magyar nyelvű
jazz-szakirodalom kezdetei című igencsak vaskos fejezettel "vágtam
fejbe" a legtöbb őshívőt éppúgy, mint a zenetörténeti és a szociológiai
vonatkozásokat egyaránt tanulmányozókat.
Merthogy eddig itthon mindig az 1960-as évek modern jazz szemléletéből
visszatekintve nézték le a korai magyar jazzt, az akkori jazzéletet és így
teljesen fals képet kaptak. Mélyreható kutatásaimból, mindenekelőtt a korabeli
napisajtóból(!), ezek között számos kis vidéki és országhatáron túli újságból,
kiderült ugyanis, hogy az 1950 előtt alkotó magyar zenetudósoknak és más
szakmák művelőinek, komoly ismeretei voltak a korabeli jazz mibenlétéről s
ezeket módomban állt pontosan beidézni a kötetben - természetesen csak részben,
mert teljes idézésük önmagában kitöltötte volna a kötet teljes terjedelmét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az újkori önjelölt próféták
messze nem ismerték, talán meg sem akarták ismerni és így nem is érzékelték azt
az alapot, ami nélkül egyetlen tudományágban sem lenne szabad történeti
kérdésekkel foglalkozni, merthogy a zene egységes egész és ezen belül a modern jazz,
ugye, nem a semmiből szállt alá. Én a kötetben egy 1979 szeptemberi kutatási
kérdőívre adott válaszból idéztem egy ELTE joghallgatótól: "Jazz az, amit
az adott korszakban és helyszínen, megszólalása pillanatában jazznek
tartanak." <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha erre nem figyelünk, azaz a
dolgokat nem interdiszciplinárisan szemléljük és dolgozzuk fel, akkor valódi
tudományos eredmények helyett csak okoskodások lesznek. Arra pedig semmi
szükség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Nekem úgy tűnik, hogy ez, az immár 38. köteted nagyon kemény talapzaton
áll s ezt jól mutatja az is, hogy a könyvnek szokatlanul sok bemutatója volt és
lesz. Igen jelentős a kritikai visszhang is.<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az ősbemutatót a pesti Vigadóban
tartottuk. Pár héttel később volt egy fantasztikus este Budán az MKVM-ben, ahol
főleg az Elméleti Tagozat vezetője, Solymosi Tari Emőke jóvoltából briliáns
estét kaptak a résztvevők. Azóta Vácott és Szentesen is bemutatkozott a kötet,
mégpedig két olyan helyszínen, ahol az elmúlt fél évszázadban sohasem
szerepeltem semmilyen formában. Ősszel pedig folytatódnak a bemutatók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Mostohagyerek immár számos
rádió- és tv-adónál is jelentős lehetőséget kapott. Összességében sok órai
adásidőről beszélhetünk máris, holott néhány betervezett adás még nem is
perfektuálódott. Recenziók, interjúk jelentek meg a nyomtatott sajtóban és az
internetes felületeken is.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Hogyan tovább?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Mostohagyerek kötettel az volt
az igazán nagy problémám, hogy az anyag összeválogatása után, a kötet fő
tartópilléreinek tényleges összeállításakor, vagy 3-4 héttel a kezdetet
követően már a megadott körülbelül négyszázezer leütésnyi mennyiség duplája
állt rendelkezésre. Én ugyanis ötvennégy éve folyamatosan gyűjtöm az anyagokat,
teljesen függetlenül attól, hogy éppen "hivatalosan" milyen
projekten, vagy projekteken dolgozom. Amit a magyar jazztörténethez kapcsolódó
anyagokból bárhol találok, azt rögtön archiválom. Így mindig van néhány
kötetnyi anyagom, s amikor jön egy kiadási lehetőség, akkor a kiadó/támogató
elképzeléseinek megfelelően rengeteg, korábban nem ismert anyagot és főleg
összefüggéseket tudok prezentálni. Ahogyan nagy tanítómesterem és támogatóm, zenei
pályám elindítója, Pernye András mondta: Nem ismételgetni kell a dolgokat,
mindig újakat kell bemutatni és ezzel fenntartani a műfaj különböző vetületei
iránt való érdeklődést. Ennek jegyében én sohasem toldozgatom-foldozgatom a
korábbi írásaimat, hanem a rengeteg új anyaggal teljesen új utakat keresek,
hogy teljesen más megvilágításban, összefüggésben mutathassam be a zenét és az
azt körülvevő világot. Dobszayt idézve: "A magyar zenetörténet nem érthető
meg a magyar történelem nélkül, de nemzeti történetünk ismerete sem teljes a
magyar zeneélet ismerete nélkül." <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nekem most például csak az 1950
előtti magyar jazzmozgalomról több vaskos kötetnyi összegyűjtött anyagom van,
amit rendezni kellene. Irodalom, film, képzőművészet, tánc, divat és persze a
koncertek, rádióadások, kottakiadványok anyaga, vagy éppen a magyar nyelvű
jazzhumor, amik mind mind publikálásra, kiadóra, támogatóra várnak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-72074583266135846352016-09-23T06:57:00.000-07:002016-09-23T14:21:11.046-07:00Szőllőssy Balázs: Hány kerítés, hány identitás (Hány Európa, hány határ)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i>Esterházy Péter emlékére</i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i><br /></i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Sorozatunkban arra keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is az, hogy európaiság?</b></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span><span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Ezúttal Szőllőssy Balázs írását olvashatják.</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Hány kerítés, hány identitás<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem túl kalandos életem számos
véletlen fordulata úgy hozta, hogy számtalanszor kompoztam már át a
Boszporuszon, sok különböző emberrel együtt, a tengerszoroson a földrajzi Európa
és Ázsia között, ami mögött, mélyen a szárazföld belsejében három ország lakói
is még Európa részének tartják magukat – a felette ívelő hidak két oldalán két
nyelven, törökül és angolul is <a href="http://www.jennifercleveland.com/uploads/2/5/2/8/25282137/6208915_orig.jpg">köszöntik a megfelelő kontinensen az átkelőt</a>;
és számtalanszor láttam útitársaim szemében az izgalmat, ami bennem is volt,
amikor először keltem itt át Ázsiába, hiszen onnan, az egyik partról nézve alig
néhány Dunányi a távolság, mégis ott a víz, ami persze voltaképpen nem választ
el semmit: Isztambulban sem ezen az alapon töredezik a város társadalmi
rétegekre, „európaibb” és „kevésbé európai”, mondjuk úgy, „ázsiai” részekre. Az
ázsiai oldalon Kad<span lang="TR">ıköy</span> örmény
templomai, Üsküdar konzervatív muszlim közege, Kuzguncuk és a többi régi görög
halászfalu, amelyek azóta a gazdagok „európai” villáival vannak tele,
ugyanolyan változatosságot mutatnak, mint az európai oldalon Beyo<span lang="TR">ğlu</span>, ahol valaha az európai, és Eminönü,
ahol a török kereskedők laktak vagy árulták portékáikat – és akkor még csak néhány
Boszporusz-parti negyedet ejtettünk szóba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyrészt ugyanezeknek a
szerencsés véletleneknek köszönhetem, hogy – hol stoppal, hol vonattal, hol
busszal – többször is megfordulhattam a bolgár-török határon, sőt, jó pár év
különbséggel kénytelen voltam kétszer aludni is ott, mikor a bolgár oldalon nem
vett fel senki este; „Európa segglyuka”, így neveztük el az egyik alkalommal a
határfalvat, amit egyébként <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Aleksandar_Andreev">Andrejev kapitányról</a>,
a bolgár függetlenségi harcok egyik hőséről neveztek el, és ami, bár a fő
közúti tranzitútvonal utolsó európai uniós határállomása, eszméletlen
lepusztultságban leledzett: a szép, rendezett trákiai török települések után
meglehetősen búskomor érzés volt mindig itt átlépni, hogy ne mondjam, „hazatérni”,
„Európába”. Reménytelen tekintetű emberek, üres utcák, rettenetes állapotú
aszfalt, sovány háziállatok, szemlátomást éhes gebék kóborolnak a kidőlt telekkerítések
körül, minden bizonnyal a mai napig. Nem is csoda, hogy nem nagyon akartak
arrafele felvenni stoppal. Azóta megépült az elkerülő, tehát a kedves olvasónak
nem kell félnie, hogy netán a bolgár rögvalósággal találkozna, ha közúton
szeretne eljutni Törökországba – és azóta megépült a <a href="http://migracio.mandiner.hu/cikk/20160914_igy_nez_ki_a_bolgar_torok_hatarra_epitett_keriteserod">kerítés </a>is a határra,
arra a határra is, hogy „megvédjük” „Európát” a befele áramlóktól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hasonlóan szerencsés
véletleneknek köszönhetem, hogy néhány éve részt vehettem egy nemzetközi
<a href="http://www.eurovelo13.com/">kerékpárút </a>kidolgozásában, ami az Európát valaha kerítésekkel és határőrlesekkel
kettéválasztó régi Vasfüggöny mentén halad, és aminek a koncepciója éppen az,
hogy ünnepelje a határok eltörlését, és megmutassa Európa népeinek közös
kulturális, történelmi és természeti kincseit; nyomvonala lehetőleg minél több
helyen lépje át a ma már – Magyarországon az utolsó évekig legalábbis részben –
ellenőrzés nélkül átjárható határokat. Ennek a nyomvonalnak ma a déli szakaszán
megint drótakadályok és kerítések nehezítik az átkelést, nemcsak azoknak, akik
messze földről menekülnek, hanem azoknak is, akik egyébként Magyarország
<a href="http://www.bejarhatomagyarorszag.hu/">turisztikai céljainak megfelelően</a> kerékpárral, gyalogosan vagy lóháton járnák be a környéket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ugyanezen a nyomvonalon, még
néhány száz kilométerrel beljebb „Európában” (vagy „Európa” felé, ez megint
nézőpont kérdése), Hegyeshalmon túl mostanában karózgatják egy újabb építendő
kerítés helyét. Idén augusztusban végigbringáztam a <a href="https://www.google.com/maps/d/viewer?hl=hu&authuser=0&mid=1vkIzRb7Utajfc55AegW0cXEYksc">Vasfüggöny-kerékpárút osztrák-magyarhatárszakaszát </a> – a legkisebb, határt átszelő földúton is állt legalább egy osztrák katona, a
legtöbb helyen sátruk is volt, ahol éjszakára meghúzódhatnak, néhol kutyával is
fel voltak szerelkezve. Nem állítottak meg, nem kutattak át, barátságosan
intettek, hogy menjek tovább, pedig eléggé le voltam barnulva. Belegondoltam,
hogy ha szír menekült lennék, megpróbálnám magam biciklis turistának álcázni,
nem is lenne költséges megoldás, egy huszonöt éves túrabiciklivel gurultam a
domboldalakon szétizzadva, egy lerohadt sportcipőben, volt nálam sátor,
hálózsák, a húsz éves biciklistáskámban néhány napnyi ruha, gázfőző, instant
kávé: minden, ami az útra kell. Okostelefon is. Szombathelyi barátom, akivel az
egyik este találkoztam, és akivel együtt dolgoztunk a bicikliút magyarországi
szakaszain, alig akarta elhinni nekem, hogy a határmenti apró vasi falvakban az
emberek már nemigen köszönnek vissza az arra járó biciklisnek, sokan gyanakodva
méregettek csak. „Európa megint valamivel kevésbé otthonos hellyé kezd válni” –
mondta a fejét csóválva, és azt hiszem, ezzel nagyjából minden elmondhatót
elmondott arról, ami mostanában történik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Európa soha nem pusztán földrajzi
értelemben próbálta magát kerítések (végvárak, paktumok, határőtornyok stb.)
láncolatával meghatározni – de valahogy mindig túlnyúlt az éppen maga által
húzott határokon. Mintha Európa kezéből mindig kicsúszna annak a definíciója,
hogy meddig is tart, és mi fér bele: nemcsak Magyarországon
(Csonka-Magyarországon), Ukrajnában (a
Kárpátalján), Szlovákiában (a Felvidéken), de Litvániában is található olyan
pont, ami saját számítás szerint Európa földrajzi középpontja. Nemcsak az
osztrák-magyar, a magyar-szerb és a török-bolgár, de a török-szír határon is
van olyan kerítés, ami saját bevallás szerint „Európát” védi a „betolakodóktól”
– <a href="http://kurdisztanboljelentjuk.blog.hu/2011/07/29/a_szir_hatar_fele">láttam azt is a saját szememmel</a>.
Európainak lenni, Európában élni – akár átvitt, akár egészen konkrét értelemben
– mindig is identitás, felhasznált és felhasználható örökség kérdése lesz – és
ezt soha nem lehetett, és soha nem is lehet majd elvenni senkitől, legyen az Libanonban
élő örmény vagy AfD-szavazó Berlinben. Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy
még nem kérdőjelezte meg senki ezt az én esetemben – de ha így adódna, akkor is
kénytelen volnék az maradni.<o:p></o:p></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-53312465335750745322016-09-12T23:46:00.002-07:002016-09-12T23:47:46.962-07:00Hány Európa, hány határ- Zelei Dávid írása<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i>Esterházy Péter emlékére</i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i><br /></i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Sorozatunkban arra keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is az, hogy európaiság?</b></span><br />
<strong><span style="color: #222222;"></span></strong><span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span><span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Ezúttal Zelei Dávid írását olvashatják.</b></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<strong><span style="color: #222222;"></span></strong><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
Angliai ösztöndíja idején a
feleségem szeretett volna föladni Magyarországra egy levelet. Mikor sorra
került a postán, megkérdezték tőle: „Inland or overseas?”, mire ő tanácstalanul
hápogott, mert nem Nagy-Britanniába, és nem is az Egyesült Államokba szeretett
volna postázni, hanem haza. Mikor kiderült, hogy Canterburyből nézve már a
Csalagúton át száraz lábbal megközelíthető Calais is kimeríti az „overseas” fogalmát,
nagyjából világossá vált számunkra, miben látja Európa egyik legnyugatibb
országa a legerősebb határvonalat a kontinensen belül: a sós vízben.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
A röviden szigetmentalitásként
címezhető jelenség, melyet ez az aprócska történet megvilágít, csak egy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én</i>ek és <i style="mso-bidi-font-style: normal;">másik</i>ok közt fennálló törésvonalak között a mai Európában. Ami közös
e felosztásokban, hogy általában kétpólusúnak képzelik Európát: Kelet vagy
Nyugat, gazdag vagy szegény, keresztény vagy muzulmán(barát), EU-tag vagy nem
EU-tag, orosz- vagy Amerika-párti. Ez több dologra is rávilágít: egyrészt, hogy
túlságosan is szeretjük a bináris oppozíciókat, másrészt, hogy e kétosztatú
Európák nemigen fedik egymást, és nem választják el őket egyértelmű
határvonalak (európaibb-e egy orosz újgazdag, mint egy vidéki francia <i style="mso-bidi-font-style: normal;">citoyen</i>? egy molenbeeki drogfutár, mint
egy albán értelmiségi? egy német fajvédő, mint egy multicég balkáni régióért
felelős, montenegrói középvezetője?) harmadrészt pedig, hogy ha mégis egymásra
vetítenénk az így kapott térképeket, az épp aktuális
politikai-gazdasági-társadalmi széljárás alapján pillanatonként
változtathatnánk meg, hol van az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">igazi</i>
Európa: az, ahová Václav Havel kívánt országával <i style="mso-bidi-font-style: normal;">visszatérni</i> a vasfüggöny lehulltakor.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
Egy dologban ugyanis még most is
biztosak vagyunk: hogy az európaiság valami jó dolog, s ha Európa veszélyben
van, valami értékes dolog van veszélyben. Mindez távolról sem olyan egyértelmű,
mint amilyennek első látásra tűnik: ha Afrika, Ázsia, vagy épp Latin-Amerika
végromlását éreznénk ily közelinek, aligha szorulna össze a gyomrunk – elég, ha
csak összehasonlítjuk a mindennapos afrikai és ázsiai, vagy a jóval ritkásabb
európai terrorcselekmények sajtóvisszhangját a világban. Ez ugyanakkor nemcsak
azért van, mert mi magunk európaiak vagyunk, hanem azért is, mert Észak-Amerika
mellett Európa imázsa a legvonzóbb a világ földrészei közül. Pedig, ha a
nemzeteket hagyományosan összetartó kapcsokat, a közös anyanyelvet és vallást
nézzük, ez a legkevésbé sem papírforma: a vén kontinens ugyanis mindkét
szempontból jóval heterogénebb, mint mondjuk Latin-Amerika. Mégis, ha
választhatna, alighanem a földlakók jóval magasabb százaléka élne az Uráltól
nyugatra, mint a Río Grandétől délre – a második világháború után intézményi
kereteket kapó európaiság ugyanis nem nyelv- vagy vallás-, hanem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">értékközösség</i>, mely olyan, nemzetek
fölötti értékeket vall magáénak, melyek származástól, nyelvtől és vallástól
függetlenül elfogadhatóak a kontinens széles tömegei számára. Ami különösen
bravúros, az az, hogy ezek alapvetően <i style="mso-bidi-font-style: normal;">negatív</i>
történelmi tapasztalatból építkező <i style="mso-bidi-font-style: normal;">pozitív</i>
értékek. A negatív történelmi tapasztalatok túlsúlya persze nem csoda: a
heterogén kistérségek állandóan mozgásban lévő mozaikjaként elképzelhető Európa
évezredek óta az egymással vívott háborúkkal vezeti le társadalmi
feszültségeit. E harcok legszörnyűbbike, a második világháború azonban
elrettentő borzalmaival az egység irányában hatott, mert hosszú évtizedekre
közös akolba terelte Európa báránykáit: egészen a kétezres évek elejéig közös
európai erkölcsi minimum volt, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">többet
ilyet ne</i>. Az antifasiszta alapokra építkező EU-elődszervezeteknek így
sikerült lassacskán meggyökereztetniük köreikben a demokrácia, az egyenlőség és
a szolidaritás eszméjét:<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyugaton, mint
elvárást, Keleten, mint vágyat. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
Most azonban úgy tűnik, hogy
Václav Havellel együtt sokak vágyait fölülírták a realitások: a „visszatérés
Európába” ugyanis valójában nem egy, hanem kétoldalú folyamat volt. Nemcsak a
Nyugat hatolt be Keletre, hanem a Kelet is Nyugatra. A vasfüggöny leomlása,
majd Kelet-Európa jó részének EU-csatlakozása nem csak fél év Erasmus-partit,
szabad munkaerő-áramlást és csaknem végtelen lehívható támogatást hozott
magával a Kelet számára, hanem többsebességes uniót, komplexebb
problémagócokat, és kelet-európai mentalitást is a Nyugatnak. A mentalitások
ugyanis lassú változók: tíz kormány és húsz szövetségi kapitány ideje sem elég
ahhoz, hogy megingasson minket társadalmi beidegződéseinkben. Kelet-Európa,
ahogy a World Value Survey mérései mutatják, mentalitás szempontjából cseppet
sem változott ’89 óta: mi például ugyanolyan állampártiak, bezárkózók,
bizalmatlanok és xenofóbok vagyunk, mint 25 éve; ahogy pedig Vásárhelyi Mária
kimutatta, történelmünket csakis sérelmi alapon vagyunk hajlandóak értelmezni:
a múlttal való szembenézés helyett a hibák áthárításában jeleskedünk, ahogy azt
a német megszállási emlékmű is mutatja. Mi ezt tudjuk vinni az unióba.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 10pt; text-align: justify;">
Mivel helyzetünk tragikus, de nem
egyedi, jelenleg úgy látszik, hogy Európa az integráció bővítésének határozott
szándékával sem képes áthidalni a határokat – azok ugyanis nem a
fémkerítéseknél, hanem a fejekben kezdődnek. Ha már a kereszténység nevében
lehet gyűlöletkampányt indítani a szemantikailag is elidegenített, migránccsá
lefokozott menekültekkel szemben, ha már a terrorelhárítás és a nemzetbiztonság
felkészületlenségét is büntetlenül ráterhelhetjük azokra is, akik szélsőséges
veszélyhelyzetben egyszerűen csak szeretnének életben maradni, ha egyszerre
gyűlöljük a sarki giroszost és szeretjük a cheltenhami chipsgyárban dolgozó
unokánkat (mindkettő gazdasági bevándorló ám!), akkor épp az európaiság
legszilárdabb alapértéke, a szolidaritás ellen indítunk támadást, melyből az
egész Európa-gondolat kiindult. Nem kéne megvárnunk, míg a kör végül bezárul.<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-27841285742463323572016-08-22T06:32:00.000-07:002016-08-22T06:32:21.027-07:00Uri Asaf: Kettős lojalitás (Hány Európa, hány határ)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i>Esterházy Péter emlékére</i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #323232;"><i><br /></i></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Sorozatunkban arra keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is az, hogy európaiság?</b></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 6pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span><span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Ezúttal Uri Asaf írását olvashatják.</b></span><br />
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b>Kettős lojalitás</b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Számomra Európa a száműzetés és szétszóratás
ősi helye. Annyira ősi, hogy a júdeai zsoldosok már itt szolgáltak Pannoniában
Marcus Aurelius császár alatt, amiről a Nyugat Magyarországon lelt síremlékek
tanúskodnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Ekkor a magyar törzseknek még híre-hamva
se létezett. Jude(a) jelentése magyarul: Zsidóország. Onnan kerültünk
száműzetésbe és szétszóródtunk Európában. A kettős lojalitás ezer évig
ismeretlen volt a zsidó nép fiaiban, mivel mindnyájan száműzöttnek éreztük
magunkat. Nem akartunk "európai" lenni, csak békén áldozni a
törvényeinknek, és remélni az imában naponta elmondott óhajt, a
hazatérést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">A felvilágosodás kora megcsillogtatta az
európaiság illúzióját a "szabad" (vallástalan) zsidók szívében, és
kialakult az ún. kettős lojalitás, melynek a lényege: úgy zsidónak maradni,
hogy mellette magyar, francia, vagy német patrióta lehetünk. A Dreyfus
per tanúskodott arról, hogy ezt a kettősséget az európai emberek nem tűrték el.
Itt már az sem segített, ha valaki közülünk kikeresztelkedett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">A fő ellenérzés az európai keresztény
civilizáció és a zsidóság között abból ered, hogy a mi vallásunk olyan
előnyökről tanúskodik a "közös" Teremtő Isten előtt, amit mások nem
ismernek (el) és ezért nincs részük benne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Mégis sokan lemondtak a hazatérés ősi
vágyáról, és az ún. emancipácóval hazafiakká váltak, egyben "igazi"
európaivá. Ami ezután következett, azt mindnyájan tudjuk, nagy Magyarország,
Hitlerrel karöltve a halálba küldte egymillió zsidó polgárát, köztük olyanokat,
kik Magyarország oldalán harcoltak az I. világháborúban. Igazi patrióták, és
bár nagy részük Morvaországból vagy Galiciából jött, már legalább kétszáz éve
beszélte a magyar nyelvet. Nem voltak idegenek, szívből szerették a
magyarságukat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Közöttünk a megmaradtak újra kezdik, és
ugyanabban reménykednek, amiben eddig hiába reménykedtek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Franz Kafka titkos vágya az volt, hogy
Palesztínában éljen és ott a földet művelje. Ezt a jövőt egy olyan bonyolult
lélek vágyta, aki a kívülálló európaiságát szívta magába. Kafka nem volt képes
a beolvadásra, de ezen nem is bosszankodott, mert tudta, hogy lehetetlen.
Idegen maradt a saját városában, Prágában, a saját világában. Testvérei, akik
testvérükkel ellentétben megérték a véget, Ottla, Valli és Elli a Topf és Söhne
gyártmányú német krematóriumokban égtek el, lengyel földön, ahova
Magyarországról a MÁV szerelvényei szállítottak, nap mint nap ezreket, köztük
az én nagyszüleimet. Lám, micsoda tökéletes európai összhang! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Egyelőre így látom Európában az
európaiságot. De az egyetlen fénysugár, a sokat áhított haza szíve már ott
dobog, hatvannyolc éve, szabadon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</span></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-15772408464412518542016-07-31T04:41:00.002-07:002016-07-31T04:41:50.985-07:00Vörös István: Mi van, Európa? (Hány Európa, hány határ)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><i>Esterházy Péter emlékére</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<b><br /></b>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b>Sorozatunkban arra keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is az, hogy európaiság?</b></span><br />
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span><span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b>Ezúttal Vörös István írását olvashatják.</b></span><br />
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span></div>
<div>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><div class="MsoNormal">
Mi van, Európa?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ember, éppen azért, mert
meglehetősen összetett lény, nemcsak egy léptékben és nemcsak egyféleképp
honos. Az általam belakott helyek szerint otthonos vagyok Budapesten és Móron,
Berlinben és Prágában, New Yorkban, Párizsban és Békéscsabán. A családi
helyszínek alapján Csókakőn, Bodajkon, Pusztavámon, Nagyvelegen, Nagymaroson,
Tiszadobon, Szentesen. Mint magyar, otthonosan mozgok Szabadkán, Pozsonyban,
Kolozsvárott. Mint sváb származék otthon érzem magam Klagenfurtban vagy
Regensburgban, mikor vasárnap délelőtt népviseletben sietnek a misére még a
fiatalok is. Soroljam, hogy hol mindenhol európaiként, zsidó-keresztényként,
szabadelvű világpolgárként? És hogy az emberi nem részeként az egész
földgolyón, talán még a Holdon is, ahol ki van tűzve egy amerikai zászló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az
egész európai irodalom épp annyira a sajátom, mint a magyar, épp annyira
belülről érzem, vagy épp úgy állok előtte értetlenül. Többek között azért
lehetséges még a versfordítás is bármilyen európai nyelvről, mert van az egyes
nyelvek mögött valami közös nyelv, melynek segítségével a konkrét nyelvi
alakzatokat értelmezzük, és az azonos. Nem a struktúráról beszélek, bár abban
már rengeteg a hasonlóság, és kevesebb az eltérés, hiszen mindenütt alanyba
szerelmesek, állítmányban gondolkodnak, jelzővel hazudnak és kötőszavakkal
mondanak igazat, mégpedig itt Európában elég hasonlóképpen. Nem a struktúra, a
világtapasztalat. Csehek, szlovákok és magyarok gondolkodása hasonló. Az
osztrákok a sógorok, a horvátokkal kiegyeztünk, a lengyelek testvéreink, a
románok a telekhatár kérdésén összevesző szomszéd, a bolgárok sose voltak
szlávok, csak nyelvet cseréltek, a törökökkel 150 évig együtt éltünk, vigyázó
szemünket mindig is a franciákra vetettük, Rómából kaptunk koronát, a
németektől autógyárakat, és utat az irodalmi világhír felé, spanyolok már a <i>Bánk bán</i>ban is felbukkannak, az oroszok eddig
háromszor jöttek segíteni, mind a háromszor belerokkant az ország, általában
azt hisszük, hogy Európa nyugatra van,
de a kompország aztán elhajózik a keleti partra, most először másokat is
magával rángat, jönnek a lengyelek, a csehek, elment az eszük?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azonosságaimból
az egyik a nemzeti (bár abból is van két minor-azonosság, a cseh és a német), a
másik az európai. Petőfi vagy Arany igen meglepődne, ha megtudná, hogy ezt a
kettőt valaki ellentétesnek láthatja. Mostanában Angliától Párizson át Ózdig
vagy Debrecenig sokan hiszik el, hogy a nemzet és Európa ellentétek inkább. A
magyaroknak elemi érdekük, hogy a nemzetállamok
feloldódjanak egy közös Európában, eltűnvén a határ Berettyóújfalu és
Nagyvárad, Miskolc és Kassa, Zalaegerszeg és Alsólendva között. Mondjuk már ki,
ez a trianoni határok végét jelentené, tehát még annak is, aki Európából semmit
nem ért (vagy nem veszi észre, hogy minden, amit ért és gondol, az Európa), még
annak is vágyai beteljesülését jelenthetné. Annak igazán. Ez akkor vált kézzelfoghatóvá
és lábbal bejárhatóvá számomra, amikor pár éve Szob fölött átgázoltunk az Ipolyon
a határ túloldalán levő magyar faluba, Helembára, és nem állított meg határőr,
ahogy évtizedekkel korábban egyszer már megtörtént nagyjából ugyanazon a
helyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nagy-Britannia
most rosszul döntött, az öregek nem voltak tekintettel a fiatalokra, a vidékiek
a londoniakra, az angolok a skótokra. Európa a kölcsönös egymásra figyelést
jelenti, a másik érdekének figyelembevételét, esetleg némi önkorlátozást a
közös célokért, segítségnyújtást, szeretetelvű tetteket, tehát bizonyos
értelemben Krisztus követését is, nemcsak a szabadversenyes gazdálkodást (az
előbbi kétezer, az utóbbi kétszáz évre nyúlik vissza, kis leegyszerűsítéssel).
Aki csak a pillanatnyi önérdekben tud gondolkodni, arra igaz az, amit Kertész
Imre ír utolsó napló-könyvében, hogy még föl se vette a kereszténységet. Ez az
eddig észre sem vett szemléletbeli szakadék most útjába állhat Európának. Hogy némelyikünk
pogánysága nem felvilágosodás utáni, tudományos alapú, józan, etikus
hitetlenség, hanem még kereszténység előtti. Az európai népek hozták létre a
legrétegzettebb kultúrát, talán mert nemzetiségileg is nagyon sokszínű ez a terület.
Ha azonban a sokszínűség egyes színei azt hiszik, hogy egymagukban is
ugyanolyan szépek, tévednek. Európának ebben a globalizált világban csak egy
esélye van. Vagy egyben marad, és az élre áll újra a változásoknak (lehet, hogy
épp a globalizáció emberarcúvá alakításának), vagy különben lenyelik az óriás homogenitások:
Kína, India, az arab világ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Könnyen
lehet, hogy rossz döntése Nagy-Britanniát a szétesés felé fogja sodorni,
felelőtlen politikusok vitték bele, ez egyelőre nem is annyira Európa kudarca,
mint inkább a demokrácia becsontosodott formáié. Hogy megfelelően egyszerű
hazugsággal az emberek a szótöbbség megengedése mellett is átverhetők és
rávehetők a legnagyobb ostobaságokra, az azért nagy tanulság. A demokráciát
azonban nem felszámolni kell (hiszen egyik ismertetőjegye Európának, együtt
jött létre vele, és együtt is fognak elpusztulni, ha nem vigyázunk), hanem
megerősíteni, és visszavezetni eredeti értelméhez, a közös gondolkodáshoz.
Közös. Az a lényege, hogy több elem van benne. És gondolkodás. Az a lényege,
hogy különböző szempontokat is számba tud venni, és össze is tud egyeztetni. Ez
Európa: közös terület, és alkalmas a gondolkodásra. A gondolkodás szabadságának
terepe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</span></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-12663648740270546992016-07-25T05:48:00.000-07:002016-07-31T05:58:19.587-07:00Markó Béla: Angol gyep (Hány Európa, hány határ)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><i>Esterházy Péter emlékére</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b>Sorozatunkban arra keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is az, hogy európaiság?</b></span><br />
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b>Ezúttal Markó Béla írását olvashatják.</b></span><br />
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b>Angol gyep</b></span><br />
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A
görög mitológia egyik allegorikus történetét, Europé elrablását sokan sokféleképpen
feldolgozták. Számomra a legemlékezetesebb Tiziano festménye, amely eltérően
például Veronesétől, nem ártatlan szűzként ábrázolja a Tyrén királylányt, hanem
telt keblű, rengő combú, minden ízében érett nőként. Ha megnézzük a képet, nem
csodálkozunk, hogy Zeusz nem tudott neki ellenállni, és fújtató, toporzékoló
bikává változott érte. Azt gondolom, mutatis mutandis, hogy ilyen a mi Európánk
is. Rég nem érintetlen már, mégis kívánatos, viszont máig nem vagyok benne
biztos, hogy sikerül tényleg megszereznünk, annyi a pretendens körülötte.
Nekünk magyaroknak minden bizonnyal egészen mást jelent Európa, mint a
németeknek, franciáknak, spanyoloknak vagy – horribile dictu! – a briteknek.
Ezek a nemzetek természetesen nem dilemmáznak azon, hogy európaiak-e vagy sem,
legfeljebb európai múltjukból és jelenükből próbálják időnként meghatározni –
letisztázni – azt a politikai, morális és kulturális értékrendet, amelyhez a
jövőben is igazodni lehet. Nem vágynak Európára, mert együtt élnek vele, inkább
csak szeretnék megőrizni fiatalon. Európára mi vágyunk. Mi akarunk európaiak
lenni, miközben valahányszor felmerül ez a kérdés, ingerülten hozzuk fel a
gyermeteg földrajzi érvet, miszerint az Urálon innen mindannyian európaiak
vagyunk, annak születtünk. Németeknek, franciáknak, más nyugatiaknak napi
valóság Európa, nekünk valamiféle vágyálom, jövőkép, mindenféle terveket
forgatunk a fejünkben, hogy miképpen tudnánk magunkévá tenni ezt a kissé
lehurbolt, de a lábujjától a fülcimpájáig minden egyes porcikájával erotikát
sugárzó Fräuleint, Mademoiselle-t, Signorinát, Senhoritát, netán Misst.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> Azt is mondhatnám, hogy a jövő
mindig fontosabb, mint a jelen, és jobb holnap egy túzok, mint ma egy veréb,
vagyis a mi európaiságunk az igazi, mert az máshol van, máskor van, arra
kívánkozni kell, és meg kell küzdeni érte. Igen ám, de lépjünk ki az
allegóriából, és tegyük csak fel a kérdést, hogy mégis mi célból kellene
európaivá lennünk. És ne úgy keresgéljük a választ, hogy végül oda jussunk,
mint a nyuszi a medvével: „...izéld meg a fűnyírógépedet”. Könnyű azt mondani,
hogy: „...izéljétek meg az Európátokat”. Csakhogy van valami ebben az
Európában. Valami különös. A szabadságnak egy olyan képessége, a megismerésnek
egy olyan csillapíthatatlan éhsége, amely oda vezetett, hogy nem minket,
európaiakat fedeztek fel mások, hanem mi fedeztük fel őket a világ különböző
részein. Nem biztos ugyan, hogy az ily módon felfedezettek utólag örülnek
ennek, de akkor is ez a helyzet. Mi magyarok is itt élünk hol szélen, hol
középen, Kelet-Közép-Európában úgymond, ezt a kelet-közép-európázást is mi
találtuk ki, azt hiszem, forgolódunk a vágyban, a kívánságban, a látomásban,
kívül Európán, de mégis belül, és ez így van régóta már. Véget kellene vetni
ennek. Mert hát Európa mégsem csak Mademoiselle vagy Fräulein, hanem Kisasszony
is. Ha sikerül így szemlélnünk, akkor Trianonról sem fogjuk azt gondolni, hogy
mások tették ezt velünk, hanem hogy az az Európa tette, amelynek mi is részei
voltunk akkor is. Vagyis mi magunk tettük. Így kellene ezt nézni, mert hogyha
nem jelenvalóság, hanem csupán jövő nekünk Európa, könnyen ráébredhetünk, hogy
mindig is az lesz, és amikor közelebb húzódunk hozzá, riadtan arrébb lép egyet.
Mint most éppen Nagy-Britannia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> Pedig a fűnyírógépre természetesen
szükségünk van. Apropó ötszáz esztendős gyep!<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-52763731095710443362016-07-19T11:31:00.000-07:002016-07-31T05:58:32.874-07:00Hány Európa, hány határ- Pályi Márk írása<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><i>Esterházy Péter
emlékére</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<b><br /></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><b>Sorozatunkban arra
keressük a választ néhány felkért író, költő, gondolkodó segítségével, mit is
jelent a mostani Európa, hol van benne a helyünk, és egyáltalán, a politikai és
egyéb változások előidézte, gyors átalakulást mutató világban pontosan mi is
az, hogy európaiság?</b></span><br />
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span>
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><b>Elsőként Pályi Márk írását olvashatják.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #222222; font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Európa nem egy jó hagyomány; hanem egy rossz hagyomány megszelídítése.
Az azonban, hogy ez a hagyomány mennyire nem jó, már csupán a keleti végeken
látszik. Vagyis nálunk, erre, mifelénk. Elvégre a Soá is keleten zajlott le,
hiába ha a központi utasítást az úgynevezett „tengely” középpontjában adták ki.
És ezért itt, keleten látszik még a monoteista hagyomány gyökere igazán. Itt
vannak olyan családok, itt tárulnak föl olyan, a háttérben megbúvó közös,
intézményi és személyes képletek, amelyek visszavezetnek a legelejéig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Valójában a monoteizmus istene – már abban a formában, ahogy a
judaizmus, később pedig, szinte egy személyben, Ágoston megszelídítette –
kettős: azaz különbözik az oka és a célja. Az istenfogalom (és persze
megélésének) eredete a mélyen belsővé tett zsarnoki uralom skizofréniája, a
pluralizmus hiányával járó súlyos terhelődés, funkciója pedig az általános
emberi kibontakozás mindenkit megillető jogának hangsúlyozása, a pluralizmus
pótlása az egyenlőség elvont eszközével. Jó példa erre az a tétel, amely szerint
Isten az embert a maga képére teremtette. Alkotni dolgokat szokás – az
egyistenhit alapja ugyanakkor pontosan ez: a cselekvés helyett az alkotás. S
különösen ha a magunk képére alakítunk valakit: nincsen annál skizofrénná
tevőbb mozzanat; a másiktól még annak a jogát is megvonjuk, hogy egyáltalán
föltételezhesse<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>saját<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>autonóm<span style="letter-spacing: -1.0pt;">
</span>létezését. Miközben ennek a tételnek a gyökere ebben<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>keresendő, a szerepe éppen ellentétes
vele: a kifinomult vallási értelmezés minden emberben I-ten képmását látja és
ezzel teszi elvitathatatlanná az emberi kibontakozásra való jogosultságát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Európa ezt érte el: hogy a monoteizmus antipluralista, zsarnoki
elnyomását kimagyarázza az emberi jogok alapvető lehetősége felé; Auschwitzcal
azonban kibukott, hogy mi búvott meg az egész alapjainál. Ebből a szempontból
Európa már hiába igyekezett beemelni – jó későn – a plurális politika görög
hagyományát. (Ebben a tekintetben különbséget kell tennünk európai és nyugati
kultúra között – az utóbbi az euroatlanti sávot, nevezetesen Amerika szerepét
jelöli, ahol a pluralizmus valóban teret nyerhetett, és így ez az egyetlen
ország, ahol a szabadság nem jogelvet, hanem mindennapi életmódot jelent.)
Auschwitz földje, vagyis Európa földje elsősorban a keleti föld, ez teszi
kontinuussá, vagyis <span style="font-variant: small-caps;">kontinenssé</span>
azt, amit a Nyugat elért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Pályi Márk<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-763335823306457442016-07-17T10:32:00.001-07:002016-07-17T10:34:23.778-07:00Esterházy Péterre emlékezünk (Az interjú eredetileg a Kulturpart.blog.hu oldalon jelent meg, 2015. május 28-án)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Ayhan Gökhan</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<b>Az ország, az többdimenziós- Interjú Esterházy Péterrel</b><br />
<br />
(Az interjú eredetileg a Kulturpart.blog.hu oldalon jelent meg, 2015. május 28-án. http://kulturpart.blog.hu/2015/05/28/az_orszag_az_tobbdimenzios)<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Megjelent az Az évek
iszkolása című „beszélgető könyv” Esterházy Péterrel, amely számos titokba
beavat. Az interjúkötetről és Istenről is beszélgettünk vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-r9Rzbf3nSgk/V4vBFwO7EdI/AAAAAAAABOE/bkB5MXHWcpInOWiW4fVsp3nOaqWMdAn-ACLcB/s1600/ep3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://3.bp.blogspot.com/-r9Rzbf3nSgk/V4vBFwO7EdI/AAAAAAAABOE/bkB5MXHWcpInOWiW4fVsp3nOaqWMdAn-ACLcB/s400/ep3.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="more7944524"></a><b><span style="background: white; border: 1pt none; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; padding: 0cm;">Hogyan képzel el egy jó
beszélgetést? Létezhetnek-e az életben olyan legendás beszélgetések, mint egy
Dosztojevszkij vagy egy Camus-regényben?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;">Nem tudom, mik a föltételei a jó beszélgetésnek.
Bizalom kell hozzá, még inkább remény. Adni, kapni. De nem okvetlenül a
barátoddal, ha van. Ott könnyebben lehet egy hallgatásos, szó nélküli (jó,
fontos) beszélgetés. <i><span style="border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Strangers in the night</span></i> is
működhet. Azt írtam majdnem, hogy ez korfüggő is, öregedve kisebb az esély – de
ez sem igaz. Bármikor megszomjazhat az ember.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<strong><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-size: 12pt; padding: 0cm;">Vannak az emlékezetében konzerválódott, örökidejű
beszélgetések? Akár az édesapjával, amit pontosan fel tudna idézni?
Beszélgetések, amikből az élete válságosabb pillanataiban erőt tudott meríteni?</span></strong><span class="apple-converted-space"><b><span style="background: white; border: 1pt none; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; padding: 0cm;"> <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Kicsit
hazudnom kellene egy határozott igen-hez. Nagy együttléteket föl tudok idézni,
de azoknak csak egy része volt a beszélgetés, hol fontosabb, hol kevésbé. Volt,
van erőmerítés, de mintha nem ezekből a padödőkből, inkább abból az
általánosabból, amely ezeket az együttléteket lehetővé teszi. Vagy egy intenzív
pillanat, apámmal több ilyenem is volt, egy grimasz, egy szó, egy nevetés, egy
elkomolyodás, egy szomorúság, egy kicsi kérés - ezekre fontos gondolhatnom.</span><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Lne8h6Sn_N4/V4vAPC_c9ZI/AAAAAAAABN4/GGheEVTKXvcPIhkNB0gROjEnL9CtWEYAwCLcB/s1600/ep1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-Lne8h6Sn_N4/V4vAPC_c9ZI/AAAAAAAABN4/GGheEVTKXvcPIhkNB0gROjEnL9CtWEYAwCLcB/s320/ep1.jpg" width="195" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<strong><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-size: 12pt; padding: 0cm;">A könyvben az unokájával látható fényképen az unokája félig
visszanéz, félig látszik az arca is, míg Ön teljesen háttal áll. Mintha az
unokája nézne az ön múltjába, s Ön ennek a múltnak fordítana hátat. Most, hogy
megjelent ez a nagyobbrészt múltidéző könyv, megváltozott a múlthoz való
hozzáállása?</span></strong><span class="apple-converted-space"><b><span style="background: white; border: 1pt none; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; padding: 0cm;"> <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Nem
hinném. Miközben szép ez a kép-értelmezés, és tényleg olyan, mintha ballagnék
el a múltamtól, mintegy hátat fordítva. Inkább csak a könyvnek fordítok hátat:
kész vagy, már nem érdekelsz. Ami ott van, az már nem érdekel. Ha szerencsém
van, azt a lánykát mellettem érdekli.</span></span><br style="text-align: start;" />
<br style="text-align: start;" />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Marianna D.
Birnbaum vetett-e fel olyan témát, amire rég nem gondolt? Feltárt valami újat
Esterházy Péternek az Esterházy Péterről szóló beszélgetés?<o:p></o:p></span></strong></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Igen is
meg nem is. Nem okvetlenül úgy gondolok a fölvetett témákra, ahogy föl lettek
vetve, ahogy össze lettek fűzve. Ez volt az érdekes a munkában. Hogy föltárt-e
valami újat nekem rólam? A szokásosnak mondható Beckett-válasz szerint: Ilyen
messzi azért nem mennék el.</span></span><br style="text-align: start;" />
<br style="text-align: start;" />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">A könyvben
elhangzik a kérdés: Milyennek szeretné látni Magyarországot? Másképp kérdezem:</span></strong><span class="apple-converted-space"><b><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"> </span></b></span><strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">milyennek
látja Magyarországot?<o:p></o:p></span></strong></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Meg kéne néznem, mit is válaszoltam, de nem nézem
meg. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy mindent a politikán keresztül
nézzek, és ennek megfelelően sötéten lássak. De az, hogy a politika ennyire
meghatározó, túl a történelmi szükségszerűségeken (Kelet-Európa!), mégiscsak
mond valami nem jót az országról. Az állapotáról, a szellemi törékenységéről.
Tehetetlenebbül reagálunk s világban most jelen lévő – mire is? Torpanás,
önzés, jövőtlenség? Az egoizmus persze emel is: ha jól mennek a dolgaim, az
ország is jobb (pontosabb, ám azonnal visszavont kifejezéssel: faszább). De az
ország az többdimenziós, szeretném így látni, több rétegben, több színben,
Pázmánytól a zuzapörköltig, a szerelmemtől a kiáradt Dunáig, a sunyi kormányzati
kérdőívtől egy futó tavaszi záporig. - És akkor még nem is beszéltem arról,
hogy itt (többé-kevésbé) mindenki tud magyarul. Ilyen sehol máshol nincs.</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br style="text-align: start;" />
<br style="text-align: start;" />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">„Meg lenne
lepve, ha kiderülne, hogy van túlvilág?” „Egy szó, mint száz, meglehetősen meg
volnék lepődve, ha volna túlvilág.” Olvassuk a válaszában. Egyszer Jelenits
István piarista atyát kérdeztem, soha nem kételkedett-e a túlvilág létezésében,
s Ő határozott nemmel felelt. A hite és a nem-túlvilág békésen megfér Önben
egymás mellett? Létezhet túlvilágot kizáró Istenhit?</span></strong><span class="apple-converted-space"><b><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"> <o:p></o:p></span></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Nem fér
meg békésen; nem létezhet. De nem látom, hogy ebből mi következnék. Nem látok
semmit. Néha fölvillan valami. De kicsit bosszant, hogy (vagy ahogy?)
válaszolok ezekre a kérdésekre. Olyan mintha bármit is tudnék e tárgyban. Ami azért
is bosszantó, mert időnként tudok vagy tudni vélek – hát... ezt-azt.</span><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Milyen a
jelenlegi viszonya az Úristennel?<o:p></o:p></span></strong></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Naaaaa,
horkannék föl reflexből. Noha tudnék interjú-válaszokat adni. Például: Ma? Még
nincs vége a napnak. Vagy: Ő mit mondott, milyen? Szóval, látható, jobb, ha
maradok a horkanásnál. Egyébként, hogy barátságosabban válaszoljak, jól el
tudok vele beszélgetni, ugyan többnyire egyoldalúan, de jól – függetlenül az
előző kérdésre adott válaszomból kiolvasható korlátozottságomtól.</span><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><span style="background: white;"><span style="text-align: start;"><br /></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-lA5UwoilYr8/V4vAVRGYG5I/AAAAAAAABN8/xYqwxpzgx2A3Y_kvijwkRfP4KVRGTV7ggCLcB/s1600/ep2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-lA5UwoilYr8/V4vAVRGYG5I/AAAAAAAABN8/xYqwxpzgx2A3Y_kvijwkRfP4KVRGTV7ggCLcB/s320/ep2.jpg" width="210" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Hasonlóan örül
egy újabb könyve megjelenésének, mint régebben, vagy ez a szerelem végképp
megváltozott, s csak nyugtázza, hogy igen, ez is megvolt. Hogyan fogadta Az
évek iszkolása című könyv megjelenését?<o:p></o:p></span></strong></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Nem,
örülök rendesen, örülök, és nyugtázom, igen, ez is megvolt, megvan. Ez a könyv
kicsit más, más a státusza, mint egy regénynek. Az örömem így nem csak a
könyvre, hanem a drága kérdezőre is vonatkozik, neki is örülök.</span><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<strong style="font-stretch: inherit; text-align: start;"><span style="background: white; border: none windowtext 1.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Rengeteg
felkérést kap. Mindent elvállal, vagy csak annyit, amennyi az eredetileg
tervezett munkát nem gátolja? Jelenleg hány könyvterve van?<o:p></o:p></span></strong></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Sok nemet
mondok, és szeretném ezek számát növelni. Valóban a munka szerint döntök, de
egyre kevesebb munka-gátat akarok, gondolom azért is, mert én is egyre kevesebb
leszek.</span></span><br style="text-align: start;" />
<span style="background: white;"><span style="text-align: start;">Konkrétan
kettő terv van, amely valójában három, de ha hétfőn az első kérdésben fölvázolt
beszélgetésbe keveredek SzM-mel, akkor négy. Ezekhez kéne egy kis idő, ezt kéne
lezsírozni a hetedik kérdésben emlegetett személlyel. De hogy kiforgassam a
híres Vonnegut-mondatot: „Nem így megy ez.” Hol így, hol nem így.</span></span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-63681374394705214592016-05-25T05:34:00.000-07:002016-05-25T05:34:09.776-07:00"Állandóan törekszem az egyéniségre“ - interjú Banyák József bárzongoristával<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Ayhan Gökhan</i><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-91U1vZFImH8/V0WbXKcNZ8I/AAAAAAAABKM/p4BvyBehtok2c5x2bXO1IqeqlTPI8ldBQCLcB/s1600/IMG_0341.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://1.bp.blogspot.com/-91U1vZFImH8/V0WbXKcNZ8I/AAAAAAAABKM/p4BvyBehtok2c5x2bXO1IqeqlTPI8ldBQCLcB/s400/IMG_0341.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Banyák Józsefnél gyerekkora óta eldöntött tény volt, hogy
ha felnő, zenével szeretne foglalkozni. A bárzongorázáshoz vezető útról, a
műfaj sajátosságairól és a frissen végzett zenészek kilátásairól is kérdeztük,
illetve megtudtuk, miért nem jött haza Banyák Kálmán hegedűművész Amerikából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span lang="DE">A
kezdet kezdete<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Mindig nagyon szívesen
gondolok vissza a kunszentmiklósi gyerekkoromra. Édesapám cigányprímás, tehát a zene nagyon
korán meghatározta az életemet. Neki köszönhetően kezdtem el hegedűlni és
kottát olvasni öt éves koromban. Tisztán él bennem a kép, hogy a muzsikus barátai
előtt mindig azzal dicsekedett, hogy már hat éves koromban tudtam a hangnemek
előjegyzéseit, és a dúrok párhuzamos molljait. Ennek aztán komoly hozadéka volt
a zenei tanulmányaim során.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Két öcsém van, Robi
és Gyula, utóbbi testvérem szintén zenész. A zongorázást tulajdonképpen Robinak
köszönhetem. Hét éves korában szeretett volna egy zongorát, és édesapámtól
megkapta. Ekkoriban kilencéves voltam, hegedűn tanultam, de hamar elkezdtem
kacsingatni a zongora felé. Úgy adódott, hogy egy ideig párhuzamosan mindkét
hangszeren gyakoroltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Az általános iskola
negyedik osztálya után felvételt nyertem a Baksay Sándor Református Gimnázium nyolc
osztályos tagozatára. Tizennégy évesen sikeresen felvételiztem Budapesten a
Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol szolfézs és hegedű
tanszakon végeztem.<b> </b>Ez az időszak
nagy változást hozott az életemben, komolyabban kedvet kaptam a jazzhez és a
bárzenéhez. Nem volt mese, kezdetét vette a nagy gyakorlások korszaka. Esze
Jenő zongoraművésznél, zenepedagógusnál tanultam a bárzongorázást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Az érettségi után,
tizenkilenc éves koromban Amerikába mentem, mert a Costa Concordián elhunyt Fehér
Sándor hegedűművész meghívott zongorakísérőnek maga és a felesége, Horváth
Ildikó hárfaművész mellé, akikkel egy óceánjárón muzsikáltam együtt. A hajón a
klasszikus zenétől kezdve a szalonzenén át a jazzig mindenféle stílusban
játszottunk. Amikor hazajöttem, már egyértelmű volt, hogy a zongorát választom.
Abban, hogy sikeres felvételit tettem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz
zongora szakán, -- ahol aztán Oláh Kálmánnál végeztem -- döntő szerepe volt
Ifj. Szakcsi Lakatos Bélának, aki a felvételi vizsgára készített fel. Később a
Zeneakadémia jazz tanszakán a master diplomámat kitüntetéssel vehettem át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span lang="DE">Zongora, félhomályban<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Bárzongoristaként először
családi és baráti rendezvényeken emeltem a hangulatot, később aztán egyik
muzsikálásból jött a másik.<b> </b>Tetszett,
hogy sokféle stílust sajátíthatok el.<b> </b>Korábban
nem készültem bárzongoristának, viszont feltett szándékom volt, hogy zenészként
minél több műfajban otthon legyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Első fellépéseim a
konzi ideje alatt voltak. 2012-ben jelentkeztem először az Országos
Bárzongorista Versenyre. Kétszer indultam a versenyen, ahol a fordulókban
többször is álltam az első helyen, de végeredményben a negyedik és a harmadik helyen
végeztem. Viszont a versenyek után több lehetőséget kaptam. Egy ideig a Táltos,
majd a Nimród nevű dunai vacsorahajókon
muzsikáltam. Emellett még játszottam az Aria Hotelben, illetve a Four Seasons
Hotelben is. Rengeteg időt vett el a zongorázás, ritkán akadt egy héten két
szabadnapom, de sokat tanultam belőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Ùgy gondolom, hogy
a jó bárzongorista kapcsolatban áll a hallgatósággal, és érzékelteti, hogy neki
játszik. A közönség tetszése könnyen mérhető. Odajönnek, kérik a kedvenc
számaikat. Egy bárzongorista mindig a közönségre van utalva. Érdemes körülnéznie, hogy milyen nemzetiségűek ülnek
az asztaloknál, figyelembe venni az ízlésüket. Nagy örömmel veszi a hallgatóság,
ha az országukból ismert híres slágereket muzsikálja számukra a zenész. Ellenben
az interpetálás adott, bátran kísérletezhetek, variálhatok a darabokkal a saját
ízlésem szerint. Próbálom előadni az örökzöldeket klasszikus és jazzes
stílusban, emellett a cigány identitás is megfűszerezi a zenét. A kreativitás a bárzongorázás egyik
meghatározó lényege. Állandóan törekszem az egyéniségre.<b> </b>Minden ember másmilyen és mindenkinél másféle érzést hoz felszínre
az épp hallgatott muzsika. Ha a zenész a saját gondolatait, elképzeléseit
próbálja megvalósítani, akkor idővel kialakul benne egyfajta egyéniség.<b> </b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Emlékezetes
muzsikálásom, amikor az Ària Hotelben játék közben felfedeztem, hogy két
gyerekkori kedvenc jazz zenészem ül a közönség sorai közt: Randy Brecker jazz
trombitás, és Benny Golson jazz szaxofonos legenda.<b> </b>Muzsikálás után oda invitáltak magukhoz, beszélgettünk, tetszett
nekik a játékom. Hihetetlen történet a számomra, tudniillik aznap nem is nekem
kellett volna zongoráznom, de a másik zenész megfeledkezett róla és mert
hasonlóan elnéztem az időpontot, beugrottam helyette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-omAk8q1Hkgs/V0WbgYbhSGI/AAAAAAAABKQ/_kPwicWWIIMtX9DS0ETwBOEXE0dyW-hxQCLcB/s1600/IMG_0743.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-omAk8q1Hkgs/V0WbgYbhSGI/AAAAAAAABKQ/_kPwicWWIIMtX9DS0ETwBOEXE0dyW-hxQCLcB/s400/IMG_0743.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span lang="DE">A zene ára<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Büszkeséggel tölt
el, hogy huszonöt éves koromban jazz zongora tanár voltam az Egressy Béni
Zeneművészeti Szakközépiskolában.<b> </b>Sikerült
megtanulnom, hogyan érdemes átadni felelősségteljesen a zenei tapasztalatokat a
diákoknak. Több tanítványomat is sikeresen felkészítettem a Zeneakadémia jazz
tanszakára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Sajnos manapság nagyon
nagy nehézségekkel szembesül a képzett zenészek legtöbbje.<b> </b>Az biztos, hogy hasznos a zene mellett a
polgári foglalkozás.<b> </b>Jobbnál jobb
zenészekről tudok, akik taxiznak, vagy biztonsági őrként állnak bevásárló
centrumokban, nem ritka, hogy portások. A zenei szakmára is igaz, hogy a
zenész létét is meghatározza az ismerettségi kör. Az iskolában az ember
összeismerkedhet olyan zenészekkel, akikkel esetleg később együtt muzsikálhat. Szerencsésnek mondhatom magam, eddig még meg tudtam élni a
zenéből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span lang="DE">Külföldön otthon<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Jelenleg
Németországban, Bad Brückenauban élek a feleségemmel. Felvételt nyertem egy négy
tagú állami kurzenekarba, ahol magyarok a zenekartársaim.<b> </b>Két évre szól a szerződésem, a zenésztársaim már huszonhét éve
megszakítás nélkül ott muzsikálnak. Magyarországon<b> </b>is jól éreztem magam, de vágytam már egy kis változatosságra.
Számomra az a legfontosabb, hogy a zenével foglalkozhassak, és hogy folyamatosan
fejlesszem magamat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span lang="DE">Egy legendás nagybácsi<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="DE">Családunk óriási
büszkesége a hegedűművész Banyák Kálmán. Számos, hihetetlennek tűnő története
része az életemnek. Azt gondolom, hogy minden zseni egyedi stílussal
rendelkezik, s ez alól Kálmán bátyám sem kivétel. Egész életében szabadon élt,
soha nem foglalkozott azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Őszinte volt,
megmondta a véleményét. A zenét mindennél előbbre valóbbnak tekintette. Kedvenc
történetem róla, hogy mindössze három nap alatt megtanulta a másoknak több évi
gyakorlás árán elsajátítható Bartók hegedűversenyt. Akkoriban Yehudi Menuhint kísérték
szimfonikus zenekarral, de Menuhinnak nem maradt ideje arra, hogy elpróbálja a
darabot a koncert előtt, ezért szükség volt valakire, aki elszólózza velük. Sívó
József hegedűművész vélekedése szerint Banyák Kálmán nem csak megtanulta három
nap alatt, hanem: „ Sajnos jobban eljátszotta, mint Menuhin!“Amikor 1956-ban
Amerikába utazott, utána soha többé nem
látogatott haza, mivel babonásan félt a repüléstől. Utolsó kívánsága az volt,
hogy szülővárosában, Kunszentmiklóson temessék el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-4829179069769974272016-04-09T03:14:00.000-07:002016-04-09T03:14:14.414-07:00„Az egy könyv, egy tanterv elve nem működik”- interjú Fenyő D. György irodalomtörténésszel, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanárával, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><i>Ayhan Gökhan</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-eiT_G2Vf-H4/VwjV1JxjVEI/AAAAAAAABHY/Ii4PRH5V3dUkL3Mjl6ziIjgXg9kXesStA/s1600/Gyuri%2BZsomborban%2B2012.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="270" src="https://3.bp.blogspot.com/-eiT_G2Vf-H4/VwjV1JxjVEI/AAAAAAAABHY/Ii4PRH5V3dUkL3Mjl6ziIjgXg9kXesStA/s320/Gyuri%2BZsomborban%2B2012.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A kötelező
olvasmányok helyzete gyakorta generál parázs vitát, emellett sokan azt
rebesgetik, hogy az általános értelemben vett olvasás jó ideje komoly válságot
él meg. Fenyő D. György irodalomtörténésszel, az ELTE Radnóti Miklós
Gyakorlóiskola tanárával, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével
beszélgettünk a kötelező olvasmányokról, az oktatáspolitikáról, és beszélgetünk
arról is, hasznos-e az irodalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Szinte mindennap hallani valamit
arról a laikusok és a szakemberek részéről, hogy a kötelező olvasmányok irányát
teljesen más mederbe kellene terelni. Mi váltotta ezt ki?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A
kötelező olvasmányok mibenlétét tudomásom szerint senki nem kezdte még ki. Más
ügy a kötelező olvasmányok kiválasztásának kérdése, de természetesen ez
mindenkor problémaként merült fel. Ez több okra vezethető vissza. Az 1978-as
tantervek létrehoztak egy olyan kánont, amely a maga szellemi erejénél,
koherenciájánál és akkori nagyon komoly végiggondoltságánál fogva máig erősen
tartja magát. Emellett az elmúlt tíz évben olyan mediális váltás következett
be, hogy a megszokott olvasmányok egy része, tetszik, nem tetszik,
tarthatatlanná vált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Ebben hozott-e változást az új
műfajok rohamos előretörése, gondolok elsősorban a tizedéves korosztályt
megcélzó, ifjúsági könyvekre?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Jól
látszik, hogy az elmúlt öt-tíz évben a külföldi és a magyar szerzők könyveivel
közösen megerősödött a gyermek- és ifjúsági irodalom Magyarországon. A <i>Harry Potter</i> vagy Böszörményi Gyula Gergő-könyvei például
nagy népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében. Ezzel az is együtt jár, hogy
a kortárs könyvkiadás adott egy olyan alternatívát, hogy a választási lehetőség
kiszélesedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Ettől még Balassi, Zrinyi nem
helyettesíthető 20-21 századi produktumokkal.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Valóban,
gondos mérlegelésre lenne szükség ebben az ügyben. Annál is inkább, mert
nyilvánvaló, hogy a régi irodalom nyelve távolodik a diákoktól. Az általános
iskola végéig az alapvető szempont az, hogy mit tud és szeret egy gyerek
elolvasni. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire sok múlik azon, hogy az iskola
milyen olvasói pályára teszi a gyereket. A későbbiekben több lehetőség nyílik
arra vonatkozóan, hogy nehezebb, bonyolultabb, több figyelmet igénylő
szövegekkel bombázzuk a gyerekeket, mivel differenciálódik, hogy ki milyen
iskolában tanul tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Feltételezem, az egyéni
olvasmánylista lenne a megfelelő. Emiatt viszont nem maradnának-e ki sokan a
nagy nemzeti egészből?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A
legjobban úgy maradnak ki a nagy nemzeti egészből, ha azt mondják, hogy
elolvasták <i>A kőszívű ember fiai</i>t,
miközben az igazság az, hogy nem olvasták el. Nem hiszem el, hogy a regényt minden
diák végigolvasná annak ellenére, hogy kötelező és fontos műnek számít. Ha az a
sajnos gyakran előforduló eset megtörténik, hogy az iskolában megutáltatják
velük, kérdéses, hogy a későbbiekben valamikor még egyszer előveszik a könyvet.
Nem a tizenkilencedik század irodalmát és nem is Jókait szidom evvel,
egyszerűen csak azt mondom, hogy egyes szövegek távolodnak és idővel
érthetetlenné válnak. Jókai nyelve egy korábban meglévő latinos műveltséget
igényelt, ami mára kiveszett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Milyen megoldás jöhetne szóba, és mi
lenne kihagyható a kötelező olvasmányok közül?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">A
maihoz képest egy sokkal szűkebb sztenderd lenne indokolt, olyan
olvasmánylista, amit kivétel nélkül mindenki elolvas. A <i>Légy jó mindhalálig</i> című regényt az általános iskolából kivenném.
Helyette például egy, a gyermeki kiszolgáltatottságot megmutató Móricz-novella
kiválasztása jelenthetne alternatívát. Ha viszont nagyon fontosnak tartjuk a történetet,
érdemes a szövegtől elszakadni és magára a történetre koncentrálni. Ugyanezt
láthatjuk a Képes Bibliáknál, ahol is mai magyar nyelven írt szöveget találunk
a Károli-szöveg helyett. Az jelenthetne még megoldást, hogy ha nem is az egész
szöveget, de részleteket olvastatunk el, amikből megismerhető a mű világa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Sok vád éri a gyerekeket, hogy nem
olvasnak, viszont az ifjúsági könyvek népszerűsége erre rendre rácáfol.<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Igen,
a probléma nem erre a kérdésre összpontosul. Aki olvas, annál nem jelent gondot
a terjedelem. Több ezer oldalas könyveket olvasnak el a diákok. Ha a gyerekek
felfedeznek egy világot, abba nagyon szívesen beleképzelik magukat. Viszont, és
ez már nagy baj, a magyar társadalom ebben is erősen kettéválik. Körülbelül a
társadalom egyharmada olvas, ugyanakkor a nem olvasók elképesztően sokan vannak
és a számuk folyamatosan növekszik. Hihetetlen tömegek hullnak ki a közös
kultúrából, nyelvből, műveltségből. A magyar oktatásnak ez komoly felelőssége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Az állam felelőssége hol van ebben az
ügyben?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Szociális
érzéketlenséggel, figyelmetlenséggel egy cseppet sem vádolnám az államot. A
problémát nagyon jól érzékeli, azt, hogy az esélyegyenlőség megteremtésére van
szükség. Ellenben teljesen hamis választ ad rá. A köznevelési törvény óta elvileg
mindenki ugyanazt tanulja és ugyanolyan módon, mert meglátásuk szerint az
biztosítja az esélyegyenlőséget. A tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy
az egy könyv és egy tanterv elve nem működik. Szerintem helyesebb lenne, ha
mindenkinek azt adnánk olyan módon és mennyiségben, amit befogadhat és az ő
épülésére szolgál. Egy központosított oktatási rendszer nem érhet el eredményt,
helyette egy nagyon differenciált rendszer szolgálhatna hosszútávon követhető
megoldásként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Önökkel konzultáltak az oktatásért
felelős állami szervek megbízottjai?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Az
oktatáspolitika mostanra úgy korlátozta magát, hogy nem hallgat meg senkit. Az teljesen
normális dolog, hogy az oktatáspolitika nem tud minden ajánlatot megfogadni.
Kell egy irány, egy értékrend, és azt tűzön-vízen keresztülvinni. Viszont ez az
elszántság olyan fokú süketséget eredményezett az elmúlt években, hogy ez mára
teljesen tűrhetetlenné vált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Térjünk vissza a kötelező
olvasmányokhoz. Többen fejtegették már, hogy határt kellene húzni, mert egyes
szerzők művei teljesen olvashatatlanok a mai diákok számára. <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Csokonai,
Berzsenyi előtt nincs olyan magyar szerző, aki igazán esztétikai élményt
nyújtana. Idővel szerintem Petőfivel fog kezdődni a mindenki számára
befogadható és érthető irodalom, míg a többi szerző szépen átkerül az egyetemi
tananyagba. Félreértés ne essék, nem arról a pár ezer emberről beszélünk, akik
elolvassák a régi szövegeket, hanem a közoktatási rendszer egészéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Mik a mindig elfogadott, a diákok
szeretetére számot tartó kötelező olvasmányok? <o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Tapasztalatom
szerint <i>A Pál utcai fiúk</i>at, a Toldit
és a <i>János vitéz</i>t kivétel nélkül szeretni
szokták, illetve Molière, Kosztolányi, Örkény művei okoznak számukra mindig örömöt.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Így, a végén azt tisztázzuk még, hogy
aki nem tudná, mi az értelme az irodalomnak, milyen haszna van belőle annak,
aki bolti eladó vagy agrármérnöki pályára készül?<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Visszakérdeznék:
ő csak bolti eladó vagy csak agrármérnök lesz-e? Rögtön kiderül, hogy nem. Családapa, családanya, férj, feleség,
szerelmes, megcsalt, megcsaló is lesz. Jobb esetben az embernek az a célja,
hogy gondolkodó, véleményformáló és széles látókörű legyen. Ehhez feltétlenül
szükséges ismernie önmagát és a világot. Az irodalomnál eddig nem találtak fel
jobb segédeszközt arra, hogy tapasztalatot szerezhessünk arról, milyen Dániában
egy középkori király vagy egy mai középiskolás élete, vagy milyen az, amikor az
ember magányos. A sérülésmentes tapasztalatszerzés legjobb útja az irodalom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-11135667575901086302016-03-24T04:16:00.000-07:002016-05-18T13:24:33.102-07:00„Prímás Úr, van CD-je?”- Interjú Oláh Dávid prímással<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><i>Ayhan Gökhan</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="background: white; color: #4d4d4d; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tradicionális zenészcsalád leszármazottja. Már
gyerekként eldöntötte: az életét a magyar cigányzenének fogja szentelni. A
család férfi tagjai több generációra visszamenőleg a zenei pályát választották:
dédnagyapja klarinétos volt, a nagyapja cimbalmos, édesapja csellista. Oláh
Dávid és a bátyja hegedűsök.</span><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fZDVHakAYSk/VvPL7ZQEZ9I/AAAAAAAABGE/a_EHGTwc_QEGPrJG5P8Lk_x5AegzFMA2Q/s1600/zeneszek_szerk_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://1.bp.blogspot.com/-fZDVHakAYSk/VvPL7ZQEZ9I/AAAAAAAABGE/a_EHGTwc_QEGPrJG5P8Lk_x5AegzFMA2Q/s640/zeneszek_szerk_2.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Szöllősi Mátyás</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<b><span style="color: #4d4d4d;">Hogyan kezdődött a pályája? Nyilván számított édesapja,
Oláh Ernő példája.<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Édesapám beutazta a világot, Európától Amerikáig sokfelé fellépett. Ő még
játszhatott a régi nagyokkal, Boros Lajossal, id. Járóka Sándorral, ifj. Járóka
Sándorral. Sok rádiófelvétel kötődik a nevéhez, de azért ő is kipróbálta magát
a vendéglátásban. Már gyermekként magával ragadott a zene. Legfeljebb az volt a
kérdés, melyik hangszert válasszam. Öt-hat éves koromban kezdtem hegedűt
tanulni, de napi rendszerességgel csak nyolcéves koromtól foglalkozom vele. A
Nap utcai zeneiskolába jártam, Kecskés Gábor tanár úrnál kezdtem, azután
következett a Bartók Béla zenei konzervatórium, onnan a Rajkó Zenekarba
kerültem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Az
iskola mellett kiktől tanult, kik voltak a példaképei?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
A mai napig sokat tanulok az édesapámtól és bátyámtól, ifj. Oláh Ernőtől. Nagy
hatást gyakorolt rám Buffó Rigó Sándor és Horváth Gyula is, aki a Margitkert
étteremben játszik. Utóbbi több évtizeden át Boros Lajos segédprímása volt. A
régebbi világból Magyari Imrét, id. Magyari Imrét, harminchatodik Rácz Lacit,
Rácz Bélát sorolnám a példaképeim közé. Láttam játszani ifj. Járóka Sándort a
Kulacs étteremben.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<strong><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Soha nem akart klasszikus
zenész lenni?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Nem igazán. Tizenöt-tizenhat éves koromban már határozott elképzelésem volt
arról, hogy cigányzenész leszek. Hamar megragadott a miliő. A nagy profik olyan
atmoszférát teremtenek, olyan precizitással, olyan varázzsal, mint egy
klasszikus zenész. Édesapám szerette volna, ha a klasszikus pályán maradok,
erről voltak is vitáink, de végül nem másította meg az elhatározásomat,
belenyugodott. Cigányzenésznek lenni életforma. Engem rögtön a muzsika
szépsége, mondanivalója ragadott meg. A magyar nóta csodálatos zene. A
zenekarhoz nagybőgő, brácsa, cimbalom, klarinét, cselló tartozik, ehhez jön a
tercprímás és a prím. Amikor ezek együtt megszólalnak, és mindenki klasszis a
saját hangszerén, az egészen elképesztő. Ez fogott meg a legjobban.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-left: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-TKhnZdGUnZM/VvPMHPDe59I/AAAAAAAABGI/HDSZfFlnk4YulEXjgflPdLYAWNR75NaxA/s1600/zeneszek_szerk_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="424" src="https://4.bp.blogspot.com/-TKhnZdGUnZM/VvPMHPDe59I/AAAAAAAABGI/HDSZfFlnk4YulEXjgflPdLYAWNR75NaxA/s640/zeneszek_szerk_1.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Szöllősi Mátyás</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<strong><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Hogyan kötött ki az éttermi
cigányzenénél?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
A prímások pályája általában úgy kezdődik, hogy megtanulnak hegedülni, utána
elszegődnek tanulónak. Kiválaszt az ember egy példaképet, akinek szereti a
játékát, és beáll mellé. Az első helyem a Kárpátia étteremben volt ifj. Sárközi
Lajosnál. Ezt követően elmentem Boros Lajosékhoz, nála egy évig maradtam, aztán
a bátyám mellett játszottam segédprímásként a Szeged étteremben. A szakmaiságon
kívül sok minden számít. A műsorpolitika, a vendéggel való bánásmód, a
repertoár összeállítása. Az ember azért van ott, hogy szórakoztasson. A
zenésznek egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. Ha ránézünk a vendégre,
jó, ha felismerjük, hogy milyen zenéhez volna kedve. Az emberismeret komoly
előny ebben a műfajban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<strong><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Vannak örökzöld darabok?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Például Liszt II. magyar rapszódiája, Brahms Magyar táncok című műve, a
Monti-csárdás, Bartóktól több más műve mellett az Este a székelyeknél, Mozart
Kis éji zenéje, Pablo de Sarasate darabjai. Mindegyiket érdemes tudnia egy
magyar cigányzenekarnak. Legutóbb például Ichák Perlman izraeli zenekarának
karmestere vacsorázott az étteremben, de ezt csak utólag tudtuk meg. Láttuk
rajta, hogy nagyon figyel minket, tetszik neki a játékunk. Valamikor a virtuóz
hegedűművész, Ivry Gitlis szállt be hozzánk – bátyám zenekarába – játszani.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Megfordultak
már külföldön?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Sokszor. Tavaly franciaországi turnén jártunk, nemrég Marseille-ben egy
esküvőn. De játszottunk Németországban, a szomszédos országokban is. A régi
nagyok többet járhattak külföldre, nagyobb volt az érdeklődés a cigányzene
iránt. A rendszerváltás óta rohamosan hanyatlik a műfaj.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Véleménye
szerint mi az oka?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Összetett kérdés. Régebben kevesebb zenei irány létezett egyszerre. A magyar
emberek úgy szórakoztak, hogy a családdal együtt beültek az étterembe, és
hallgatták a kedvenc prímásukat. Az emberi kapcsolatok nagyobb teret engedtek
ennek a műfajnak. Mostanra bővült a választék, ráadásul kicsit
amerikanizálódtunk, több a bóvli. Ez is hozzájárult a negatív változásokhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Lukács
Miklós cimbalomművész azt állítja, hogy hiába rendkívül értékes műfaj a
cigányzene, megújulásra van szüksége. Szerinte már nincs helye az éttermekben,
inkább színpadra kellene állítani.<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Kétségtelen, a zenészek felfogása megváltozott, túl sok minden modernizálódik.
Mi, zenészek annyit tehetünk, hogy gyakorolunk, képezzük magunkat, és
folyamatosan próbálkozunk. A többi a szerencsén múlik. De szerintem éppen a
zene az, ahol nincs szükség állandó modernizálásra, mert az úgy jó, ahogy van.
A 100 Tagú Cigányzenekar egyébként színpadon van.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-p8gd6xfToxA/VvPMSBABEAI/AAAAAAAABGM/1V7pst6Jpg81QDPc8jgTHiNtTxvLlylyg/s1600/zeneszek_szerk_4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="425" src="https://4.bp.blogspot.com/-p8gd6xfToxA/VvPMSBABEAI/AAAAAAAABGM/1V7pst6Jpg81QDPc8jgTHiNtTxvLlylyg/s640/zeneszek_szerk_4.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: Szöllősi Mátyás</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<strong><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Hogy látja, a fiatalabb generációkhoz
eljut a cigányzene?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Tizenöt-tizenhat éves gyerekekről tudok, akik az édesapjuk nótáit ismerik,
szeretik, dúdolják. Több befektetést, több reklámot érdemelne a cigányzene. A
népzene korlátlan figyelemnek örvend, és ami ott működik, hasonlóan működhetne
a magyar cigányzenében is. A népzenészek annyiban tudtak megújulni, hogy többet
tanultak tőlünk. Ugyanazt játsszák, mint régen, csak nagyobb lett a technikai
tudásuk. Nem egy népzenészről tudok, aki cigányzenésztől – prímástól,
nagybőgőstől, brácsástól – tanult.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Melyik
korszakban muzsikált volna a legszívesebben?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
A hetvenes-nyolcvanas években. Vagy korábban, a húszas-harmincas években, a
dzsentrivilágban. Boldogan játszottam volna báróknak, hercegeknek. Persze nem a
rang a fontos, hanem hogy milyen szívvel hallgatják a magyar cigányzenét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Szokás
még pénzt dugni a húrok közé?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Szerencsére kiment a divatból. Van, ahol persze a mai napig megkövetelik a
vendégtől, de szerintem nincs rá szükség, nem is elegáns. Inkább kérdezzék meg:
Prímás úr, van CD-je? És vegyék meg. A vendéglátózásból sokszor mi sem élünk
meg úgy, ahogyan kellene. A visszatérő anyagi bizonytalanság jellemzője a
műfajunknak. Van benne kockázat, de ha az előadás után a vendégek kezet fognak,
megköszönik a játékunkat, az sok lemondásért kárpótol.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Ezek
szerint folytatja a vendéglátózást?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Ragaszkodom hozzá, de közben azért vannak más terveim is. Májusban
nagyzenekarral veszek fel – több műfajban – egy CD-re való anyagot.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background: white; box-sizing: border-box; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; outline: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong style="box-sizing: border-box; outline: 0px;"><span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #4d4d4d; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Szokta
azt álmodni, hogy muzsikál?<o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; vertical-align: baseline;">
<span style="color: #4d4d4d;"><br />
Valamelyik nap álmomban id. Járóka Sándorral ültem egy asztalnál, és ő a
zenéről anekdotázott. Máskor folyamatosan játszom álmomban, ahogy a valóságban.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-72326800254190339822015-12-27T10:49:00.000-08:002015-12-27T16:34:41.720-08:00„Ha én meg tudtam bocsátani, akkor bárki képes lehet rá”- Immaculée Ilibagizának, az 1994-es ruandai népirtás túlélőjének az előadása a 2015-ös, 26. Ifjúsági Világtalálkozón (a Mladifesten) Međugorjéban<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: 1pt none windowtext; padding: 0cm;"><span style="color: #222222; font-family: Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: 1pt none windowtext; padding: 0cm;"><span style="color: #222222; font-family: Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: 1pt none windowtext; padding: 0cm;"><span style="color: #222222; font-family: Times New Roman, serif;"><i>Immaculée Ilibagiza csodával határos módon, hét másik nővel együtt egy körülbelül másfél négyzetméteres fürdőbe zárva élte túl az 1994-es ruandai vérengzést. </i></span></span><i style="color: #222222; font-family: 'Times New Roman', serif;">Tanúságtétele a 2015-ös </i><span style="background-color: transparent; text-align: left;"><span style="color: #222222; font-family: Times New Roman, serif;"><i>Međugorje-i</i></span></span><i style="color: #222222; font-family: 'Times New Roman', serif;"> fesztivál egyik legmegrázóbb, legnagyobb erejű előadása volt. (Az alábbi szöveg az eredeti, angol nyelvű tanúságtétel- szerkesztett, de módosításokat nem tartalmazó- fordítása.)</i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<i style="color: #222222; font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<i style="color: #222222; font-family: 'Times New Roman', serif;"><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-moU9VANUdPw/VoAxXO3J8TI/AAAAAAAABCM/nXMBw6z2VxQ/s1600/immacuke2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="http://2.bp.blogspot.com/-moU9VANUdPw/VoAxXO3J8TI/AAAAAAAABCM/nXMBw6z2VxQ/s320/immacuke2.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="color: #222222; font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">„El szeretném nektek mesélni, hogy hogyan éltem túl az
1994-es ruandai genocídiumot. Ruanda egy kis ország Afrika közép-keleti részén.
A véres események kezdetekor főiskolai hallgató voltam, és épp otthon töltöttem
a húsvéti ünnepeket. Az egész egy szerdai napon kezdődött, április 7-én. Arra
ébredtem, hogy az egyik bátyám ott áll a szobámban az ágyam fölött. Nagyon
izgatott volt, mert aznap éjszaka meghalt az elnökünk. Az országunkban két nagy
törzs élt, és az, amelyikhez mi tartoztunk, kisebbségben volt. Ráadásul a
politikai helyzet sem nekünk kedvezett. Így amikor megtudtuk, hogy meghalt az
elnök, biztosak lehettünk abban, hogy valami borzasztó tragédia fog történni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Felkeltem, kimentem a szobámból, és ott találtam a
rádió mellett a szüleimet. Épp akkor mondták be, hogy elkezdték gyilkolni a
törzsünkhöz tartozó embereket. A kormány lezárta az ország határait, senki sem
tudott elmenekülni. Családról családra jártak, és mindenkit megöltek, az egyik
házban tíz gyereket, az anyát és az apát, a másikban nyolc gyereket, és a
szüleiket, és még a rádióban is közvetítették, hogy hogy haladnak, hány
emberrel sikerült már végezniük. A szüleim, akik egyébként tanárok voltak,
mindenáron el akartak bújtatni. Csak fiútestvéreim voltak, én voltam az
egyedüli lány. Én szorultam a leginkább védelemre. El kellett tűnnöm a
házunkból. Ezért átküldtek az egyik szomszédhoz, aki a másik törzshöz
tartozott, de jó ember volt. Emlékszem, amikor elhagytam az otthonom, édesapám
adott nekem egy rózsafüzért. Abban a pillanatban megéreztem, ezzel azt akarja
mondani, tedd el, mert soha többé nem fogsz látni. Amikor átadta a rózsafüzért,
olyan volt, mintha azt mondaná: ha én már nem leszek itt, hogy megadjam, amire
szükséged van, akkor imádkozz, és fordulj a kéréseiddel Istenhez. Amikor
elindultam, biztos voltam abban, hogy 3-4 napon belül visszatérhetek. De
emlékszem, egy belső hang azt súgta: jól nézd meg őket, mert soha többé nem fogtok
találkozni. Akkor még harcoltam magamban ez ellen a gondolat ellen, mert képtelen
voltam elfogadni. Átmentem a szomszédhoz, és közöltem vele, hogy a szüleim küldtek
hozzá. A környék lakóépületeihez képest nem volt nagy háza, mindössze négy
hálószoba tartozott hozzá. De engem egy nagyon kis fürdőszobába vezetett be,
ami körülbelül 3 láb széles, és 4 láb hosszú volt (kb. 0,91x1.2 m)<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/qmmgAjXPc5Q/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qmmgAjXPc5Q?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Rögtön arra gondoltam, ez túl kicsi nekem, itt
egyetlen órát sem bírok ki. De amikor elkezdtem panaszkodni, hátra ment, és
hozott még öt nőt. Aztán később még kettőt. Az egyik legfontosabb dolog, amire
ez a genocídium megtanított, az az, hogy a siránkozás soha nem segít. Ha dolgok
rosszra fordulnak, vegyél egy mély levegőt, és próbálj meg megoldást találni. A
házigazda megtiltotta, hogy beszélgessünk, vagy zajongjunk, még a csapot is
csak akkor nyithattuk meg, ha hallottuk, hogy valaki a másik fürdőszobában is
megnyitotta. Hozott nekünk valamennyi ételt minden nap, de nem tudott többet
adni annál, mint amit a gyerekei meghagytak. Az első hét végére elhagyott az
erőm. Fel akartam adni. Teljesen összenyomódva, egymás hegyén-hátán ültünk.
Emlékszem, a legfiatalabb közülünk még csak hét éves volt. Annak a hétnek a
végéig egyre csak nőtt bennem a harag. Nagyon türelmetlen voltam. Annyi érzelem
szabadult fel bennem, hogy akár meg is ölhetett volna. Folyt rólam a víz a
dühtől. Végiggondoltam, mi történik a törzsemmel, a családommal, és
elhatároztam, hogy bosszút fogok állni a családomért. Eldöntöttem, egy napon
katona leszek, ha kell. És le fogom bombázni az egész országot. Amikor ilyeneken
gondolkodtam, erős szívverés jött rám. Emlékszem, amikor egy nap a házigazda
bejött hozzánk az étellel, megkértem, kapcsolja be kint a rádiót, hogy
hallhassuk mi is, mi történik. Az az egy hét borzalmasan hosszú volt hírek
nélkül. A házigazda beállította a három rádióját különböző csatornákra. Képtelen
voltam elhinni azt, amit hallottam. A vezetők biztatták az embereknek, hogy öljenek
meg mindenkit a törzsemből. Emlékszem, a kormány egyik minisztere azt mondta a
rádióban, hogy a gyerekekről sem szabad megfeledkezni, mert a kígyó kölyke is
csak kígyó. Ezért arra biztatott mindenkit, ne kegyelmezzenek senkinek.
Megölték azokat az embereket, akik a templomokba mentek. És azokat is, akik
stadionokban rejtőztek el. Egyszerűen odamentek az épületekhez, és bedobtak vagy
száz gránátot. És ettől megnyugodtak. Azt hitték, a rossz emberek kiirtásával
eljöhet számukra a földi paradicsom. Aztán parancsba adták, hogy a katonák
házról házra járják végig a saját törzsük tagjainak otthonait, hátha találnak
még bujkáló embereket. Erre volt esély, mert természetesen a másik törzsből sem
volt mindenki gyilkos, annak ellenére, hogy a kormány erre biztatta őket. Az
igazság az, hogy nagyon sok nagyszerű ember volt köztük, akik megpróbálták
elbújtatni a mi törzsünk tagjait. Ezért kellett minden otthont átkutatni. Soha
nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor ahhoz a házhoz értek, ahol én
rejtőztem. Láttam őket a fürdőszoba apró ablakán keresztül. Banánleveleket viseltek,
és rengeteg fegyver volt náluk, hosszú kardok, macheték, ilyesmik. Bejöttek a
házba, és átkutattak mindent. Az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, hogy vége.
Meg fognak ölni. És nem tettem meg semmit abból, amit terveztem. Nem álltam
bosszút. Ráadásul ártatlan vagyok. És csak azért akarnak megölni, mert
gyűlölnek. Valami olyan okból, amit nem tudok megérteni. Miközben átkutattak
mindent, úgy éreztem, két hangot hallok. Az egyik szelíd volt, és azt mondta,
nyugodjak meg, ez most egy próba. A másik ezzel szemben arra buzdított, ne
kínozzam magam tovább, nyissam ki az ajtót, vessek véget ennek az egésznek. Abban
a pillanatban ez tűnt ésszerűbbnek. De a szelídebb hang azt mondta: ne nyisd ki
az ajtót, eszedbe ne jusson! Kérd Istent, hogy segítsen. Úgy éreztem, ez a hang
kicsit meglepetté válik: ismerted-e eddig egyáltalán Istent? Tudod, ki ő? Ő
mindenható. És tudod, hogy ez mit jelent? Azt, hogy semmi sem lehetetlen
számára. Érted? Semmi. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy meglátnak, de nem
fognak tudni hozzád érni. Ha ő akarja, akkor így lesz. Ekkor elkezdtem reménykedni.
Mert szerettem volna erre a kedvesebb hangra hallgatni. De az erőszakosabb,
türelmetlenebb hang azt mondta, hogy Isten nincs. És majdnem sikerült is meggyőznie,
mert addigra teljesen elfelejtettem, hogy hittem Istenben korábban. És azt
kérdeztem: hol van most? Hall egyáltalán engem? A mennyben van? Tud segíteni?
Tényleg ott van? És ha ott van, akkor látja, hogy itt ártatlan embereket ölnek?
Elveszettnek érezte magam. De a szelídebb hang belül azt mondta, mielőtt
teljesen elvesztenéd a hited, adj még egy esélyt, legalább kérj valamit
Istentől, kérd meg, adjon egy jelet, hogy van-e vagy nincs. És a nyugodtabb
hang arra biztatott, kérjem Istent teljes erőmből. És én azt mondtam neki, hogy
Uram, ha létezel, és te alkottál engem, és te teremtetted rajtam kívül az egész
világmindenséget, akkor kérlek, adj nekem egy jelet. Emlékszem, kifejezetten
különleges, félreérthetetlen jelre vágytam, mert nem akartam összezavarodni.
Arra kértem, hogy ha hall engem, ne engedje, hogy megöljenek. Azt mondtam neki:
ne engedd, hogy ránk nyissák a fürdőszoba ajtaját. Emberi elképzeléseim szerint
ez lehetetlen volt. Négyszáz ember keresett minket. Átnézték a ház mind a négy
hálószobáját. Semmilyen remény nem volt arra, hogy ne találják meg az ajtót, hacsak
Isten úgy nem dönt. Egyedül neki állt hatalmában így határozni. Nem sokkal
később elájultam. Öt órával később az ember, aki rejtegetett minket, ránk
nyitotta az ajtót, mi pedig mindannyian felugrottunk, mert azt hittük, a
gyilkosok találtak ránk. Nagyon fájt mindenünk, alig voltunk magunknál. Ő pedig
elmesélte, mi történt. Hogy mindannyian elmentek. Úgy négyszázan lehettek, és
csoportokra oszlottak. Egy részük körbejárta a házat, egy másik részük felment
az emeletre, elemlámpákkal átnézte a padlást, míg egy másik csoport átvizsgálta
a tetőt. Benéztek az ágyak alá, a vécébe, még a bőröndöket is kinyitották, nem
rejtegetnek-e bennük csecsemőket. Egyszerűen mindent felforgattak. Végül
odamentek a fürdőszoba ajtajához, ahol rejtőztünk. Az egyikük megérintette az
ajtót. De még mielőtt kinyitotta volna, a házigazdához fordult és azt mondta
neki: Tudod mit? Itt nincs senki. Te jó hazafi vagy. Közülünk való. Aztán
megfordultak, és elmentek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Amikor a házigazda elmondta nekünk, mi történt, az
első reakcióm egyáltalán nem az öröm volt, hogy hurrá, megmenekültünk. Az első
gondolatom az volt, hogy Úristen, Isten tényleg létezik! És hallotta, amit
mondtam neki. Egy kicsi, zárt fürdőszobában! Még csak templomba sem kellett
hozzá mennem. Aztán rájöttem, hogy még csak meg sem kellett szólalnom, hiszen magamban
imádkoztam. És akkor megértettem, mit jelent, amit a papunk mondott mindig: Isten
mindenhol jelen van, még bennünk is. És hogy mindez igaz. Hogy jelen van, a
szívünkben és a gondolatainkban is. Ez persze azt jelenti, hogy nem lehetnek titkaink.
Mert ő mindent lát. Attól a naptól kezdve úgy beszéltem hozzá, olyan
közvetlenül, mint ahogy most hozzátok beszélek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-53opniRms3A/VoAyEkf_DCI/AAAAAAAABCU/DOFS-jmxNqc/s1600/immac1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-53opniRms3A/VoAyEkf_DCI/AAAAAAAABCU/DOFS-jmxNqc/s320/immac1.jpg" width="259" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Éreztem, hogy az a hatalmas gyűlölet, ami bennem van,
nem kedves Istennek, ezért elnézést kértem tőle, és megmondtam neki, hogy nem
tehetek róla. Képtelen vagyok nem gyűlölni őket. Nem tudom, hogy tehetném meg.
Tudod te, Uram, hogy mit tettek velem? Megölték az anyámat, az apámat. Mit
akarsz, hogy érezzek? Nem sokkal később kértem egy Bibliát a házigazdánktól. Rájöttem
arra, hogy most, hogy majdnem elvesztettem a hitemet, eljött az ideje annak,
hogy tényleg megismerjem és megértsem. Az egyetlen dolog, amit elhozhattam otthonról,
a rózsafüzér volt, amit apám adott. Ezért elkezdtem imádkozni a rózsafüzért, és
olvasni a Bibliát, hogy végre megértsem a hitemet. Korábban azt hittem, minden
olyan magától értetődő. Most viszont rájöttem, hogy sok minden nem világos
előttem. Emlékszem, amikor elmondtam az első rózsafüzért, 25 percembe telt. Különleges
élmény volt. Szinte fizikai változást éreztem. Olyan volt, mintha a fullasztó
pokolból kijutnék a szabad levegőre. Hatalmas békét éreztem. A félelmem, a
dühöm egészen elcsitult. De amint abbahagytam, újra a pokolban voltam. Meg fognak
ölni. Nem lesz már belőlem soha semmi. Ha megtalálnak, megerőszakolnak, aztán
pedig apró darabokra szaggatnak. És ha azt akartam, hogy mindez elmúljék, akkor
elimádkoztam még egy rózsafüzért. Abban az időben reggeltől estig imádkoztam,
hogy ne legyenek rossz gondolataim. Olyan érzés volt, mintha az ima
segítségével elrejtőzhetnék a rossz elől. Megszámoltam, hány rózsafüzért
imádkoztam el egy nap: huszonhetet. Amikor nem tudtam elaludni, akkor az isteni
irgalmasság rózsafüzérét mondtam, egy éjszaka alatt összesen negyvenet.
Általában reggel hattól este tízig imádkoztam, ébredéstől egészen addig, amíg
le nem hunytam a szemem. Mielőtt a rossz rám találhatott volna. Nap végére
olyan fáradt voltam, mint ha egész nap dolgoztam volna. Közben a rózsafüzér egészen
átalakította a szívemet. Ez először egészen apró dolgok formájában nyilvánult
meg. Mert eleinte úgy éreztem, hogy nincs abban semmi rossz, ha gyűlölöm a gonosz
embereket, hiszen ők a rossz oldalon állnak, teljesen jogos gyűlölni őket. De
amikor eljutottam a rózsafüzér egy bizonyos pontjához -a Miatyánkhoz, és ez
körülbelül 200 alkalmat jelentett egy nap alatt-, és az a rész következett,
hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek”, úgy éreztem magam, mintha egy piros lámpa gyulladna ki előttem,
és megszólalna bennem valami: tényleg? Ezt tényleg komolyan gondolod? Bocsásson
meg neked, ahogy te is megbocsátasz? Az igazság az, hogy én akkor több millió
embert gyűlöltem. Gyűlöltem a másik törzset, a pokolra kívántam őket. És fogalmam
sem volt, hogy bocsáthatnék meg nekik. És minden alkalommal, amikor ehhez a részhez
értem, és mondanom kellett volna, hogy bocsáss meg, ahogy én is megbocsátok,
kigyulladt az a piros lámpa. És tudtam, hogy Isten tudja, hogy nem mondok
igazat, mert nem tudok megbocsátani. És mi történik, ha egyfolytában hazudozol
egy barátnak? Elveszíted. Hiszen a legkevesebb, amit tehetsz egy barátért, az
az, hogy őszinte vagy vele. Ekkor elhatároztam, hogy őszinte leszek Istenhez,
hiszen a barátom. De mivel képtelen voltam megbocsátani, eszembe jutott egy
mentőötlet: egyszerűen átugrottam azt a részt a Miatyánkból. Azt gondoltam, hogy
ha nem mondom ki, hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, akkor nem hazudok Istennek. Ezért egész
egyszerűen kihagytam azt a részt, és ettől sokkal jobban éreztem magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-4R9TxdqKFvM/VoAyL5A2vnI/AAAAAAAABCc/Cad2sDf2fj4/s1600/immacule3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-4R9TxdqKFvM/VoAyL5A2vnI/AAAAAAAABCc/Cad2sDf2fj4/s320/immacule3.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Tehát továbbra is imádkoztam, hogy bocsásd meg a mi
vétkeinket, de az övéket ne. Az övéket sose. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">És olyan érdekes, hogy addig minden alkalommal, amikor
nem teljes szívemből imádkoztam –mert amíg olyan dolgokat is kimondtam, amiket
nem gondoltam komolyan, addig nem adtam át teljesen magam -, a rossz hang mindig
megtalálta az utat a szívemhez. És miközben mondtam, hogy „üdvözlégy Mária,
kegyelemmel teljes”, egy hang azt suttogta bennem: akkor is megölöm őket, katona
leszek, elégtételt veszek. De akkor valami azt sugallta, hogy teljes szívemből
kell imádkoznom, meg kell fontolnom minden szót, jelen kell lennem a
szavaimban, és akkor a rossz hang el fog tűnni a szívemből. És ez volt az a pillanat,
amikor rájöttem, hogy hazudok Istennek. Ekkor kezdtem el átugrani az imának azt
a bizonyos szakaszát, és ez így ment még sokáig, de egyszer, amikor épp elértem
ahhoz a részhez, és ismét ki akartam hagyni, éreztem egy belső sugallatot.
Mintha egy hang azt mondta volna: ugye tudod, hogy a Miatyánk nem emberi ima. Maga
Jézus volt az, aki először elmondta. Én a helyedben nem próbálnám meg megváltoztatni
Jézus imáját. Ő az Atya fia volt, tudta, mit mondott. Ő ismerte minden
fájdalmadat. Ha azt mondta, ezekkel a szavakkal imádkozz, akkor neked így kell
tenned. Ő jobban ismert téged és a határaid, mint te saját magadat. Ha azt
mondta, imádkozz így, azt is tudja, hogy képes vagy rá. Még akkor is, ha még
magad sem tudod, hogyan. Csak kérd meg, hogy segítsen. Ne azt hajtogasd, hogy
képtelen vagy rá, hanem mondd azt, hogy segíts.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Hogy őszinte legyek, elképzelni sem tudtam, hogy bárki
-akár Isten- segíteni tud nekem abban, hogy ne gyűlöljem azokat, akik megöltek
az apámat, az anyámat, és el akartak pusztítani engem is. Hogyan lehetnék képes
erre? De úgy voltam vele, hogy ő az Isten, én csak ember vagyok, nem az én
dolgom, hogy kitaláljam. Én ott a fürdőszobában senki mással nem beszélhettem,
csak Istennel, Jézussal, és Jézus anyjával, Máriával. Egész idő alatt csöndben
kellett maradnunk. Nagyon sokat szenvedtünk. Nem hagyták abba a keresésünket.
Minden órában számíthattunk a halálra. De ahogy a szívem megváltozott, egyszerre
minden átalakult körülöttem és bennem, még a szenvedésem módja is. És amikor
eljutottam az imának ahhoz a bizonyos részéhez, attól kezdve mindig kértem, hogy
segítsen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Emlékszem, egy napon a fájdalmas rózsafüzér ötödik
titkán elmélkedtem. Ez annyit jelentett, hogy ima közben gondolatban
meglátogattam azt a helyet, ahol mindez történt, és gondolkodtam egy kicsit a
titkokon, és minden alkalommal rájöttem valami új dologra. Emlékszem, hogy abban
a pillanatban gondolatban a Golgotán voltam, és átöleltem Jézus keresztjét. És
akkor arra gondoltam, hogy ő ott függ a kereszten, odaszögezték, és az édesanyjának
mindezt végig kell néznie. És hogy ez mekkora fájdalom lehet. Ő pedig hamarosan
meghal a kereszten, de én még élek, nem fedezték fel a rejtekhelyem. Az
anyámnak pedig legalább nem kellett végignéznie, amit átéltem. Nem kellett
mindezt elszenvednie. És akkor eszembe jutott, hogy Jézus mit mondott erre:
Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ekkor kezdtem el
gyógyulni. Mert már meg akartam bocsátani, de még nem tudtam, hogyan tegyem. Egyébként
a mondat második fele volt az, ami mindent megváltoztatott. Nem tudják, mit
cselekszenek. Úgy éreztem, mintha Isten azt mondta volna nekem, az emberek,
akik meg akarnak ölni téged, nem tudják, mit cselekszenek. Nem értik meg, hogy
milyen következményekkel jár mindez. Mert elvakítja őket a gyűlölet. És te erre
mit teszel? Te is gyűlölni akarod őket? De ezzel nem változtatsz semmin. Csak
az őrültek számát növeled a világban. De ha imádkozol értük, akkor talán van
esély arra, hogy változzon valami. Emlékszem, először próbáltam ellenkezni. Ők
nem tudnak megváltozni. Ők végtelenül romlottak és gonoszok. Ekkor úgy éreztem,
az Úr arra kér, gondoljam át: én soha nem tettem vagy mondtam olyan dolgot,
amiről először azt hittem, helyes, de aztán egy héttel, vagy egy évvel később
szégyenkeztem miatta, és megbántam? Eszembe jutott, hogy régen nagyon gyakran,
hetente vagy kéthetente jártam gyónni, mert jó akartam lenni, de mindig
találtam valamit, amit jobban csinálhattam volna. És abban a pillanatban rájöttem,
hogy az emberek igenis változnak. Ha ma rosszat teszel, attól még holnap
megváltozhatsz. És ráébredtem, hogy bármilyen abszurdnak tűnik is, még egy
gyilkos is megváltozhat. Még akkor is, ha a világ legborzasztóbb dolgait követi
el, van esély arra, hogy szembesüljön a tetteivel, és megbánja azokat. Mivel
ismertem az ima erejét, tudtam, hogy ha imádkozom értük, ez talán gyorsabban
bekövetkezik. És amikor elkezdtem a változásukért imádkozni, akkor nem tudtam
többé gyűlölni őket. Olyan érzés volt, mintha levettek volna a vállamról egy
hatalmas, súlyos terhet. Láttam magam előtt, hogy a világban egy magas fal
választja el egymástól a gyűlölet és a szeretet oldalát, és olyan érzésem volt,
mintha maga Jézus jönne oda hozzám, és kérdezné meg, hogy a szeretet vagy a
gyűlölet oldalán akarok-e állni. A szeretet oldalán pedig olyan emberek voltak,
mint Mandela, Teréz anya, Szent Ferenc és
Ghandi. A gyűlölet oldalán pedig olyanok, mint Hitler, akik embereket
ölnek, és így tettem volna én is, ha kitartottam volna amellett, hogy bosszút
állok. És tudjátok, mire jöttem még rá? Hogy a szeretetet oldalán álló emberek
általában sokat szenvedtek, legalább annyit, vagy még többet is, mint én. Ilyen
volt például Mandela. Teréz anya, Szent Ferenc, vagy a szentjeink. De nem
számított, hogy mennyi fájdalom érte őket, mindvégig a szeretet oldalán
maradtak. És akkor elhatároztam, hogy én is ezen az oldalon akarok állni. Mert
nekem ők a hőseim. És ők elhiszik és elfogadják, hogy a rossz oldalra tartozó
emberek is átjuthatnak ide. Ha még több ember próbálna meg segíteni nekik
abban, hogy meglássák az igazságot. Olyasféle békét éreztem, amit nehéz
körülírni, de azt hiszem, ezt nevezik megbocsátásnak. Úgy éreztem, a világ
szabad, és én szabadon távozhatok, mert amíg Isten szeretet a szívünkben van,
addig mind fivérek és nővérek vagyunk. A gyilkosok pedig, akik a gyűlöletem
miatt egészen addig nem voltak emberek a szememben, újra emberekké váltak.
Amikor megszabadultam a haragtól, elkezdtem angolul tanulni, ott a
fürdőszobában. Kértem a házigazdát, hogy hozzon nekem egy angol-francia
szótárt, amiből soronként tanultam meg a szavakat. Közben egyre nagyobb békét
éreztem, bár a helyzet az országban egyre rosszabbodott. Azt kívántam, bárcsak elmondhatnám
az embereknek, hogy mekkora ereje van a rózsafüzérnek. És Jézusnak. Még akkor
is, ha legszörnyűbb dolgokon mész keresztül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/QP6C_FB6_cw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/QP6C_FB6_cw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Három hónap után hagyhattuk el a fürdőszobát. Az első
éjszaka, amikor kijöttünk, áthelyeztek minket egy menekülttáborba. A gyilkosok közben
elmenekültek az országból, és néhányan a törzsemből megpróbálták átvenni a
hatalmat. Amikor a táborba kerültem, azonnal tudni akartam, hol vannak a
szüleim. Kerestem valakit, aki ismerte őket. De legbelül már tudtam, hogy
mindenki, akit hátrahagytam, halott. Mindenkit elpusztítottak. Megölték az
anyámat, az apámat, a két bátyámat, a nagymamámat, a nagyapámat, a
nagynénéimet, nagybátyáimat, a legjobb barátaimat, a szomszédaimat, az osztálytársaimat,
egyszerűen mindenkit. Egymillió embert mészároltak
le abban a három hónapban. Elpusztítottak mindent és mindenkit. Amikor ezt
megtudtam, meg akartam halni. Mi mást tehettem volna. Elveszítettem mindenkit.
Nem volt semmim és senkim, csak a rózsafüzér, amit az apám adott és a ruha,
amit három hónapig viseltem. Perceken át folyamatosan sírtam. És akkor hirtelen
úgy éreztem, hogy az Isten a szívemre teszi a kezét, és azt mondja: ne omolj
össze. Nem halhatsz meg most. Én veled vagyok. Fogd a rózsafüzéred, és imádkozz.
Keress egy templomot. Csak menj be, és imádkozz. És úgy éreztem, Isten azt
mondja, szeretteid napja csak itt a földön áldozott le, de nem fent az égben. A
te utad viszont itt a földön még nem ért véget. És nem tudhatod előre, milyen
hosszú ideig fog tartani. Mert senki nem tudhatja, még mennyi ideig él. És
akkor Isten azt mondta, lehet, hogy csak egy napod van. Talán csak egy heted.
Vagy egy év. Esetleg tizennyolc. Ne azt nézd, hogy mennyi, hanem hogy mindenképp
ajándék. Mert az életed ajándék, bármeddig is tartson. Azt pedig te döntöd el,
hogy ezt az időt arra használod-e, hogy szeress, vagy pedig arra, hogy gyűlölj.
Hogy jó leszel-e, vagy gonosz. Hogy jó vagy rossz dolgokat teszel-e. Ha a
szeretetet választod, akkor veled leszek. Amire szükséged lesz, azt megadom.
Ezért töröld le a könnyeid, nézz körül, keress valakit, aki többet szenvedett,
mint te, és segíts neki. Én pedig nem sírtam tovább, és elindultam, találtam
egy anyát, aki elvesztette mind a tíz gyermekét, és egy gyereket, akinek nem
volt karja, és megkérdeztem, tudok-e segíteni, hozhatok-e nekik ételt vagy
beköthetem-e a sebeiket. A nap végén a kezembe vettem a rózsafüzért, és azt
mondtam, Istenem, a ma megpróbáltam teljesíteni az akaratod. És számomra ez volt
az egész népirtás legnagyobb üzenete. Hogy az élet a szeretetről szól. Mert a
föld egy harctér, és életünk minden pillanatában választanunk kell a szeretet
és a gyűlölet között. Ha a haragot és a gyűlöletet választjuk, akkor olyan
dolgok történhetnek meg, mint például ez a genocídium. Később dolgoztam az ENSZ-nek,
és sokan nagy tervekkel álltak elő arra vonatkozóan, hogy hogyan vethetnénk
véget a népirtásoknak és a háborúknak. Én pedig arra gondoltam, hogy a szívünknek
kell megváltoznia. Nem több pénz, vagy fegyver, vagy valami különleges
stratégia kell, hanem egy jó döntés a szeretet mellett, amit mindennap meg kell
hoznunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">Ezután még néhány hónapig a menekülttáborban éltem, de
aztán jött valaki, aki felajánlott egy helyet, ahova beköltözhettem. Egy
mozgássérült asszony. Nem sokkal korábban elkezdtem leveleket írni Istennek,
amikben felsoroltam, mire lenne szükségem. Három hétre rá pedig megjelent ez az
asszony. Azt mondta, ismerte anyámat. Az anyám öt évvel azelőtt megszánta, és
adott neki egy kis pénzt. Talán kevesebb volt, mint egy dollár. Ez az asszony
pedig azt mondta, hogy az anyám miatt nem fog itt hagyni engem ebben a táborban.
Velem együtt még kilenc embert hozott ki aznap. És otthont adott
mindannyiunknak. És ezzel bebizonyította, hogy mindegy, milyen apróságot teszel
meg másokért, hatalmas jutalmat kaphatsz érte. A legkisebb vetőmag is hatalmas
termést hozhat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-3unVzLzepuk/VoAyca6UKbI/AAAAAAAABCk/x4sdwQbnpAc/s1600/immacule4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="292" src="http://2.bp.blogspot.com/-3unVzLzepuk/VoAyca6UKbI/AAAAAAAABCk/x4sdwQbnpAc/s320/immacule4.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;">1998-ban, négy évvel a népirtás után elköltöztem az
Egyesült Államokba. Nem sokkal később ellátogattam a falumba, hogy lássam az
egyik embert, aki megölte a szüleimet. Épp börtönben ült. Az emberek nem
értették, mit akarok, azt mondták, az ilyesmit nem lehet megbocsátani.
Csodálkoztak azon, hogy boldognak tűnök, pedig mindent elveszítettem. De az
igazság az, hogy még manapság is gyakran sírok, mert nagyon hiányoznak a szüleim.
De a könny a szeretet jele. És azért kellett elmennem a börtönbe, mert tudni
akartam, mit fogok érezni, ha meglátom azt az embert. Emlékszem, mi volt az
első, ami eszembe jutott, amikor odaállt elém. Ez az ember korábban olyan volt,
mint mi, szépen öltözködött, sokan tisztelték, most viszont nyomorult
állapotban volt, a lábai meg voltak duzzadva, a haja rendezetlenül állt. A
börtönigazgató apám egyik régi barátja volt, és ő engedte meg, hogy bemenjek a
börtönbe. Amikor ránéztem a szüleim gyilkosára, azt éreztem, az Úr azt mondja
nekem: látod, mit mondtam neked? Nem tudta, mit cselekszik. Ha belegondolt
volna a következményekbe, nem tette volna meg. Imádkozz érte. Ne gyűlöld. Akkor
odaléptem hozzá, és azt mondtam, megbocsátok neked. De sokkal több mindenre
gondoltam annál, mint amit ezzel a néhány szóval el lehet mondani. Azt akartam a
tudtára adni, hogy járja végig a saját útját, és ne gondolkozzon azon, hogy
esetleg gyűlölöm, mert ez elrettentheti attól, hogy rátaláljon az
igazságra. Ő ugyan nem kért bocsánatot tőlem, én azonban ennek ellenére meg
akartam szabadítani magamtól, a tehertől, amit az okozhat, hogy azt
hiszi, gyűlölöm. Emlékszem, hogy amikor
kimondtam, megbocsátok, eltakarta az arcát. Képtelen volt rám nézni. Azt
hiszem, megértett végre valamit. És szégyenkezni kezdett. Biztos voltam abban,
hogy megváltozott benne valami. És ekkor elsírtam magam. A börtönigazgató ezért
nagyon dühös volt rám. Később viszont azt mondta, szerencsésnek érzi magát,
hogy jelen lehetett, amikor ez megtörtént. Ezért bármilyen rosszul mennek is a
dolgok, mindig emlékezzetek arra, hogy Istenben bízhattok. Csak imádkozzatok.
Mondjátok a rózsafüzért. És szeretném, ha tudnátok, hogy ha én meg tudtam bocsátani, akkor bárki képes lehet arra, hogy ezt megtegye.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="border: none windowtext 1.0pt; color: #222222; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-border-alt: none windowtext 0cm; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 18.0pt; padding: 0cm;"><i>(Fordította: Izsó Zita)</i></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; vertical-align: top;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-85631348964352746532015-11-18T11:25:00.000-08:002015-11-18T11:25:06.230-08:00Pályi Márk: Emlékezés egy különös nyár-éjszakára<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>„Éji ég, magyar föld”<br />
(Kispál és a Borz)<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Judittal a 2002-es választási
kampány kezdetén ismerkedtünk meg, amikor először léptem be azzal a céllal a
kerületi <span style="font-variant: small-caps; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">szdsz</span>-irodába, hogy részt vegyek a közös
munkában. Az előző évem nagy kalandjai és kudarcai után letört voltam, és jó
volt társaságra találni a többiekben. Közülük is különösen gyorsan szerves
kötelék alakult ki Judittal, miután a bemutatkozásunk első pillanataiban
rájöttünk, hogy a szüleink régóta jó, sőt kicsit talán meghitt kapcsolatot
ápolnak egymással. De legközelebb, amikor a Moszkva téri zebra előtt
észrevettem őt, csodálkoztam, hogy hiába üdvözlöm a tekintetemmel, nem reagál
rá. Nem akar észrevenni? Mintha mégse jelentene neki semmit a megismerkedésünk.
Később kiderült, hogy csak tényleg nem vett észre. Akkor még hosszú haja volt
és szemüvege, a kettő sokszor egymásba kuszálódott, közelre nem látott jól. Jó
volt, hogy mindig, csak úgy, kedves és nyitott velem.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De igazából egyetlen időszak volt
az ismeretségünkben, amikor az érintkezésünk túllépett a párton és a
haverságon, és valamennyire intim barátok lettünk. Közel laktunk, az érettségi
időszakában közösen tanultunk, illetve egy sarokra egymástól, de végig
megbeszéltük, hogy hol tartunk, hogyan osztjuk be az időnket. Az írásbelik
utáni délután ültünk a Tik-tak kertjében, amikor arra terelődött a szó, hogy
sokkal értékesebb számára a mi viszonyunk, mint az újgenerációsokkal való
kapcsolata. Ez jólesett. Ezután az egész hónapban sokat találkoztunk, ültünk<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>a<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>Hollósy
Simon utcai játszótérnél vagy sétáltunk a Királyhágó tér felé. Ő nekem mondta
el, hogy akkor csókolózott először, egy flott, informatikában járatos fiúval, nekem
pedig akkor volt az első kölcsönös, bár elég zavarosan alakuló szerelmem, amiről
néha meséltem neki a szövevényeket. A lány iránti enyhe fenntartásokkal fejezte
ki az empátiáját. Még a Váradi Dávid volt a környék szülötte, vele is így
ismerkedtünk meg egyik este.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Én az irodában tanultam a
tételeket, a klubhelyiségben a dohányzóasztalnál, Radioheadet, Massive Attacket
hallgattam és gyufával gyújtottam meg a cigarettát (akkor még puha dobozos
Symphoniát szívtam). Egy ilyen este <span style="font-variant: small-caps; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">sms</span>-eztük le,
hogy abbahagyjuk a tanulást és találkozunk. Késő este elmúlt, máskor sohasem
találkoztunk éjszaka, de most ki akartuk pihenni a tételeket, vagy talán aznap
már nehéz lett volna belekezdeni is. Ebben az időszakban Judit is jobban
belazult, rugalmasabb lett, vagy pontosabban jobban ki tudtam mozdítani a kereteiből,
azaz beavatni a saját rendhagyó kereteimbe. Így mentünk föl aznap éjjel az
Istenhegyi úti benzinkúthoz, akkori kedvenc helyemre, ahol a Kádár-kor
időtlenségét megjelenítő, szabályos geometriájú hegyi házakkal szemben egy kis
teraszon automata-kávét lehetett inni. Talán a Nagy Imre-perben elítélt
nagypapájáról beszélgettünk, aki két évvel azelőtt halt meg, amikor Judit
megkérdezte: „Te el tudod képzelni, hogy ne magyar földben nyugodjál?” Ő nemmel
felelt rá, és úgy emlékszem, akkor még én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az, hogy tizennyolc-húsz évesen
erről beszélgettünk, nem meglepő, hanem magától értetődő. Nem is állhat máskor
közelebb valaki a halál gondolatához, mint az érettségi időszakában. Nem csak
Kertész Imre jött rá, hogy az iskola a koncentrációs táborra készítette föl, de
a hagyományos ballagási dalban is rögtön az követi a „gaudeamus igitur”-t, hogy
„nos habebit humus”, vagyis azért örüljünk, ameddig fiatalok vagyunk, mert
utána magába nyel a föld. Az érettségi az első és talán a legmarkánsabb lezáró
határvonal<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>az életút során. A<span style="letter-spacing: -1.0pt;"> </span>halál, a halottság pedig tulajdonképpen
nemcsak a „föld”, de a „magyar” szinonimája is volt nekem, akkor még nem értettem,
miért; amíg halni akartam, addig kötődtem ide.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jó lett volna még kicsit közösen
borzongani az éjben. Bruno Bettelheim írja, hogy aki nem tudja átélni a
borzongást, a boldogságra sem válhat nyitottá. Akkor még úgy félhettünk, hogy
nem éltük egészen át, miről van szó. Én utána – magamtól – már jobban
megijedtem, és akkor láttam, hogy mi vár ránk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 10.0pt; line-height: 120%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">(A
címet Szerb Jánostól vettem.)</span><o:p></o:p></i></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-2061669216286103522015-10-30T02:40:00.001-07:002015-10-30T02:40:22.033-07:00Ember Mária 56-os naplójegyzete (részlet)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; font-weight: 700; line-height: 18px;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-IbXPMJ_ScmU/VjM65ytezbI/AAAAAAAAA_I/HmBdnoCHygI/s1600/emberm%25C3%25A1ria.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-IbXPMJ_ScmU/VjM65ytezbI/AAAAAAAAA_I/HmBdnoCHygI/s320/emberm%25C3%25A1ria.jpg" width="268" /></a></div>
<span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; font-weight: 700; line-height: 18px;">Október 30., kedd<br /></span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">A legcsendesebb éjszaka. Valóban vége lenne?</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Körbetelefonálunk. „Már tegnap is csak jelentéktelen utcai harcok voltak” – mondja egyik barátunk. „Nono – tompítja örömem a másik –, a VIII. kerületben tegnap még szovjet csapatmozgások voltak, engem a Múzeum körúton szovjet patruj igazoltatott.” „Azt mindenesetre okos volt elrendelni, hogy a felkelők a magyar hadseregnek is megadhatják magukat” – véli egy harmadik.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Summa summarum: senki sem tud semmit. Nem tudjuk, mi van a városban.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Fél 7 tájban a rádió bemondja, hogy valamennyi híd felszabadult, rajtuk járni szabad.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Verőfényes reggel. Bizakodva lépek ki a házból. Ha igaz, ma elvonulnak… De mik azok a sötétlő dombok a Margit hídon? Hány is? Kettő, három, négy… Az elsőnek a csöve Pest, a másodiké Buda felé mered…</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">A Szent István körúton leszaggatott, földet seprő villamosvezetékek. Beléjük botolnék, ha valaki papírjeleket nem tűzdelt volna e veszedelmes drótokra. Miféle kéz tehette? Szívemet teszem rá, hogy olyasfajta, mint amely a kirakatokra írta ki: „Nem lop, aki magyar!”</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Utamat a Parlament felé veszem. A magyar honvédelem minisztériumát még mindig szovjet tankok őrzik. De körülöttük nagy a sürgés-forgás, ágyútisztítás, rakosgatás: szemmel láthatóan csomagolnak. Vajon mit és mennyit érthet az a kalmükképű kis tizedes vagy az a – szinte a sematikus versekből előlépő – szőke tincses orosz „lityinant” ebből a történelmileg páratlan, világraszólón jelentős magyar forradalomból? Egy bizonyos: ha marad a magyar–szovjet barátságból valami, az egyedül azoknak a ruszki tankistáknak köszönhető, akik a Parlament előtt, azon az új véres csütörtökön összeölelkeztek a tüntetőkkel, és a tüzet nem ellenük, hanem az ávósokra irányították.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">A Parlament előtt, a járdaszigeten, kisebb csoport hullámzott. Ahogy közelebb érek, látom: egy fekete foltot néznek. Teljes életnagyságban beivott vér sötétlő foltja az; lehetséges volna?… Lassan itta be az aszfalt a sűrű nedűt?… Ennyi maradt valaki után, akit rég elvittek innen, még élve vagy már halva: a nyoma?… Egy férfi őszi faleveleket szedett fel a véráztatta helyről, és levéltárcájába rejtette őket.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">A hátunk mögött elegáns Pobjeda siklott el, miniszteri „C” rendszámmal. Meglepődve lestem be immár függönytelen ablakán – vajon kinek van mersze ezekben a villamoskocsikat felfordító, luxusautókat lángra lobbantó időkben ilyenen… „menni a piacra”? Valóban nő volt: Szalai Béláné, ismertem látásból. Hülyék ezek?! Nem felejtenek és nem tanulnak?</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Hamarosan találkoztam másfajta kocsival is – a 7. sz. Sütőipari Vállalat csukott kis teherautójával, SF 535 volt a rendszáma, és a Vörösmarty téren mozgó kenyérboltként működött. Két gyulladt szemhéjú, borostás férfi emelt ki belőle – káprázatos gyorsasággal – meleg, párolgó kétkilós vekniket, és nyújtotta át a jó előre marokba készített hatforintosok ellenében.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Az Apponyi téren, a Pázmány-szobor tövében friss sírhant körül tolongtak vagy tízen; a durva fakereszten ennyi állt mindössze: „Bosszút állunk érted.” Se név, se életkor, semmi. Viszont gyertya és virág.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">A jogi kar kapujában fegyveres nemzetőrök. Karjukon nemzetiszín karszalag. Engem a tegnap felmarkolt újságstósz igazol, viszem – magyarázom – a Lapkiadóból az Értelmiség Forradalmi Bizottságának. Hanyagul ugyan, de még tisztelegnek is nekem.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Kardos Laci. „Jól aludtál, húgom? – kérdezi. – Aludtál egyáltalán?” Érteni vélem, miért rajongtak úgy a Nékoszban ezért a jelentéktelen külsejű, pápaszemes fiúért. Alig ismerjük egymást, és képes a szép álmaim felől érdeklődni, miközben odakint szólnak a fegyverek!</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Mert megint szólnak. Időnként – megint a Kálvin tér felől? – hallunk egy sorozatot.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Az újságot megköszöni, elrohan.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Tőkés Ottó hallgatagon néz rám, ahogy az újságot leteszem az asztalára. Ádám György fel sem néz, ír valamit. Egy ablaknak dőlve, füstfelhőben, Szalai Sándor viszont azért nem ér rá odapillantani a kezébe nyomott újságra, mert beszél, beszél, beszél… Interjút ad.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><em style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px; margin: 0px; padding: 0px;">(Mai megjegyzés: „Közel hat évet töltöttem börtönben” – e szavakkal kezdődött ez az interjú, elhangzott a Szabad Kossuth Rádióban november 3-án. Ádám György is, Tőkés Ottó is a börtönből jött már; november 4-e után Ádám Györgyöt, Kardos Lászlót is életfogytiglanra fogják ítélni.)</em><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Közben szól a rádió: „Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság kéri az összes egyetemi, főiskolai diák- és MEFESZ-bizottságot, hogy karonként két-két megbízottjukat küldjék el Budapestre… a bölcsészkarra… hogy részt vegyenek az országos diákparlament előkészítő bizottságának munkájában. A fővárost jelenleg legkönnyebben a vidékről élelmiszert szállító kocsikon közelíthetik meg. Kérjék a katonai parancsnokságok támogatását!”</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Pozsárék… Nem korai ez még? Mintha kétségeimre felelne, mondja valakinek (nem mondja: ordítja). Szalai professzor:</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">– Ez már a konszolidáció felé mutat!</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Nemsokára 10 órás hírek. A budapesti pártbizottság leváltották „elsőtitkári” tisztségéből Kovács Istvánt. „Egy gonosztevővel kevesebb” – harsogja a professzor.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><span style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;">Itt, látszólag, nincs más dolgom, indulok a szerkesztőségbe.</span><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br style="background-color: white; font-family: Verdana, Geneva, 'DejaVu Sans', sans-serif; font-size: 12px; line-height: 18px;" /><br />
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8px;">
FORRÁS: <a href="http://beszelo.c3.hu/cikkek/mindent-kesve" style="color: #1155cc;" target="_blank">http://beszelo.c3.hu/<wbr></wbr>cikkek/mindent-kesve</a></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-72069065494437274272015-07-13T07:10:00.000-07:002015-07-13T07:10:51.645-07:00„Ferenc pápa szava egyértelmű: testvérként kell bánnunk azokkal, akik bármi okból hozzánk jönnek”- Beszélgetés Dr. Beer Miklós püspökkel<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px; line-height: 24px;"><i>Ayhan Gökhan – Izsó Zita</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px; line-height: 24px;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-b11jYplnKk4/VaPGaen3FEI/AAAAAAAAA7o/1v3Yd8MExm4/s1600/beer.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://4.bp.blogspot.com/-b11jYplnKk4/VaPGaen3FEI/AAAAAAAAA7o/1v3Yd8MExm4/s400/beer.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Dr. Beer Miklós, a Váci egyházmegye püspöke mindig is felemelte a szavát a kiszolgáltatottak mellett, s kezdeményezésének köszönhetően Vácott tavaly év vége óta ingyenkonyha is működik. Az egyház szerepéről, a kereszténység helyzetéről és az újkori népvándorlásról is kérdeztük őt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">A magyar katolikus egyház mennyire tartja fontosnak a felekezetek, vagy vallások közötti párbeszédet, illetve a gyakorlatban ez mennyire kivitelezhető? Mik lehetnek azok a közös pontok, amik összeköthetnek minden embert, aki hisz Istenben (a konkrét vallási dogmák különbözőségétől függetlenül?) Vannak olyan kapcsolódási pontok (közös értékek, célok), amik mentén érdemes lehet közösen gondolkodni, cselekedni? </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">A felekezetek és a vallások közötti párbeszéd tulajdonképpen a II.Vatikáni Zsinat óta élő gyakorlat. A pápák (VI. Pál, II. János-Pál, XVI. Benedek és most Ferenc pápa) következetesen példát adtak erre az őszinte párbeszédre. Az elmúlt évtizedek sokat javítottak az ökumenikus (keresztény felekezetek közötti) kapcsolatokban éppúgy, mint a más vallási vezetőkkel való találkozások terén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Idehaza is évről-évre gyümölcsözőbb a kapcsolat. Kezdetben talán a pártállami diktatúra idején a közös sors, üldöztetés hozott közelebb bennünket egymáshoz, mostanában pedig a társadalmi-erkölcsi kihívások. Éppen a menekültek ügye, vagy a cigányság problémája, a korrupció, a családok–fiatalok helyzete, a háborús konfliktusok mind-mind közös cselevésre hívnak minden vallásos embert. Nagyon szép példái vannak a közös fellépésnek, cselekvésnek. Évek óta kerekasztal-beszélgetésben veszek részt a Duna Tv „püspökkenyér” műsorában, ahol aktuális kérdésekről beszélgetünk a közös értékrend alapján. Biztató tény, hogy keresztény és muzulmán vezetők is gyakran részt vesznek ima-találkozókon, konferenciákon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Ferenc pápa az utóbbi években egyre gyakrabban és konkrétabban reagál az aktuális társadalmi, környezeti problémákra, úgy tűnik, az Egyház szerepe kezd formálódni, és egyre inkább feladatának érzi, hogy az embereket a hétköznapokban is érintő, aktuális problémákkal is foglalkozzon, azok kapcsán is útmutatást adjon. Hogyan lehet ezt a célt a mindennapokban, a helyi közösségekben megvalósítani?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Valójában az a meglepő, hogy a közvéleményben ez ennyire nem magától-értetődő, hogy az Egyház -- vagyis a hívő keresztény emberek közössége -- osztozik a mindenkori társadalom gondjaiban. Talán magyarázatul szolgál az a tény, hogy – legalábbis nálunk Kelet-Európában - a vallást magánügyként állították be a diktatúra idején. Ugyanakkor a történelmi hagyományban mindig jelen volt a társadalmi problémák vallásos megközelítése, az azokban való szerepvállalás: oktatás, egészségügy, mezőgazdaság, szegénység és így tovább. Erre adott példát Jézus Krisztus és hitünket ez a magatartás hitelesíti.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Kétségtelen, hogy Ferenc pápa minden eddiginél határozottabban emeli fel a szavát a szegénység, társadalmi igazságtalanságok és az egész emberiséget érintő problémák iránt. Papjaink megnyilatkozásaiban is tükröződnie kellene ezeknek a felhívásoknak. Én is ezért szoktam mondani, hogy valójában a keresztény magatartás akkor nyilvánul meg, amikor kijövünk a templomból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">A menekültkérdés kapcsán a pápa az elmúlt hetekben a következő nyilatkozatot tette: “Felhívlak benneteket, hogy kérjetek bocsánatot azokért a személyekért és intézményekért, amelyek becsukják az ajtót ezek előtt az emberek előtt, akik családot keresnek, akik védelmet keresnek." Ennek ellenére Európában az országok igyekeznek megállítani határaik előtt a menekülthullámot, elsősorban gazdasági okokra hivatkozva. Mennyire elfogadható ez az indok? Hogyan kell egy keresztény embernek viselkednie és gondolkodnia ebben a helyzetben? </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Kétségtelen, hogy az egyre erősödő bevándorlás jelensége készületlenül érte Európát. Valóban helyesebb népvándorlásnak nevezni. Ha az okokat keressük, számomra az egyik kétségbevonhatatlan tény, hogy az emberiség létszáma az utóbbi fél évszázad alatt háromszorosára nőtt, miközben Európa népessége változatlan maradt, vagy inkább fogyott. Az is tény, hogy a világ minden részére eljutnak a hírek, például az európai jólétről, gazdagságról, kényelemről. Persze, hogy csábító lehet az elmaradottabb országok lakosai számára mindaz, amit a TV-ben, interneten látnak. Azt már csak sejtjük, hogy a népvándorlás közvetlen elindítója a háborús agresszió, a fundamentalisták fanatizálása, az erősödő terrorizmus. Ferenc pápa szava egyértelmű: testvérként kell bánnunk azokkal, akik bármi okból hozzánk jönnek. Ugyanakkor nincs egyértelmű receptünk, hogy ezt hogyan kell itt és most megélnünk. Másként élik meg Szeged környékén, ahol napi kellemetlenséget jelent és másként ott, ahol csak a hírekből szerzünk tudomást. Keresztény emberként mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy miről kell önként lemondanunk, hogy rajtuk segítsünk, vagy segítsünk azoknak, akik a menekülttáborokban, a rendőrségnél, az érintett településeken erejüket felülmúlva állnak helyt. Valamennyi európai országnak együtt kellene gondolkodnia. Kikerülhetetlen, hogy a jóléti társadalomnak vissza kell vennie a mérhetetlen önzéséből, kényelméből, elbizakodottságából. Keresztényként ebben élen kellene járnunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Az Iszlám Állam előretörése komolyan veszélyeztetni szeretné az európai kultúrát, az európai értékrendet. De tulajdonképpen milyen európai kultúráról és értékrendről beszélhetünk, amikor a keresztény alapokon nyugvó európai értékrend kifordult önmagából, s az európai lakosok körében a kereszténység megítélése is sok esetben negatívan változott, mindenesetre a fontossága háttérbe szorult. Milyen jelenleg akkor ez az európai értékrend?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Böjte Csaba ferences szerzetes fogalmazott így a napokban: „Nem a muszlimok terjeszkedése jelenti Európára az igazi veszélyt, hanem a hitét elvesztett „keresztény” Európa” életvitele.” Gyakorlatilag hiteltelenné vált az európai keresztény kultúra. Az anyagiasság, a fogyasztói életszemlélet, a korrupció, a liberális szexuális gondolatok mind-mind jelei a társadalmunk felbomlásának. Éppen ennek a szélsőséges ellenhatása az Iszlám Állam ideológiája. Valaki bölcsen mondta, hogy nem a Bibliával vagy a Koránnal van baj, hanem azokkal, akik fundamentalista eszmékkel hamisítják meg azok tanítását. Tehát a jelenlegi meghatározó európai értékrend már régen nem keresztény. A keresztényeknek – és itt minden Krisztust követő vallási közösségre gondolok – Európában éppúgy, mint bárhol a világon, hitében meg kell újulnia.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Többen nyilatkozták is, hogy a kereszténység ideje Európában lejárt, miközben távoli országokban keresztények ezrei halnak meg a hitükért, az Iszlám Állam elfoglalta területeken a keresztények házait vörösre festik, vagy elüldözik, elveszik a vagyonukat, megostorozzák, megkövezik őket. Európában nem kérnek a szabad kereszténységből, míg máshol meghalnak érte. Áthelyeződött a kereszténység súlypontja?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Éppen ennek a lelki megújulásnak a jele a keresztények drasztikus üldözése a Közel-Keleten és Ázsia országaiban. Az egyiptomi koptok, az iraki vértanúk, a kenyai egyetemisták megszégyenítik a mi európai „szalon” - kereszténységünket. Ahol a szolidaritásnak, áldozatvállalásnak olyan gyenge „kultúrája” van, mint nálunk, ott ne csodálkozzunk azon, hogy nem is „számítunk” a közéletben. Egy indiai barátomtól tudom, hogy náluk Keralában vasárnap csak az nem megy templomba, aki súlyos beteg. Aki megkeresztelkedett, az a hitéért bármekkora áldozatra is kész. Nehéz ezt tudomásul venni, de a helyzet valóban az, hogy áthelyeződött a kereszténység súlypontja Európából más földrészekre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Önök tavaly decemberben létrehoztak Vácon egy ingyenkonyhát. Csak hajléktalanok járnak oda, vagy a társadalom egyéb területéről érkező, nehéz körülmények között élő emberek, családok? Milyen kezdeményezésekkel lehetne még jobban segíteni Ön szerint ezeken az embereken?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Az ingyen-konyhát a baptistákkal együtt működtetjük. Valóban vegyes a kép. A kifejezett hajléktalanok között egyre több szegény család is megjelenik. Látva naponta a várakozók sorát, újra igazolva látom annak a felhívásnak a sürgető voltát, amit évekkel ezelőtt meghirdettem: „karolj fel egy családot!” Ezen elsősorban azt értem, hogy fel kellene kutatnunk mindnyájunknak a magunk „pártfogoltját”. A jelenség mögé kellene néznünk. Miért hajléktalan, miért olyan szánalmas a kinézete? Emberi szóra, törődésre lenne szükségük. Otthont, munkahelyet kellene keresnünk nekik, hogy legyen önbecsülésük. Ezt értem a „karolj fel egy családot /legalább egy embert/!” felhívás alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Ön szerint az állam minden tőle telhetőt megtesz a szegénység felszámolása érdekében, a biztonságosabb, kiszámíthatóbb környezet megteremtéséért, vagy egy közép-kelet európai állam a gazdasági viszonyai közepette többre egyszerűen nem képes, nincs lehetősége rá?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Az állam sosem tudta és tudja megoldani a szegénység összes problémáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">A mindenkor állam mindig ki lesz szolgáltatva (a demokrácia jelszava miatt) a szavazók önző érdekeinek. „Emeld fel a nyugdíjamat, fizetésemet, adj több adókedvezményt és akkor rád szavazok.” Tipikus példája ennek a görög gazdasági válság. Miközben a szociális problémák megoldására tartalékolni kellene a költségvetésben. Ezt érdekes módon mindig az ellenzék szokta emlegetni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Véleményem szerint a közgondolkodáson, a szemléleten kellene változtatni. Ez lenne az Egyház szerepe. Görögországban ezt próbálták meg néhány éve az ortodox püspökök, de nem hallgattak rájuk. A hitből fakadó aszkézis, az önként vállalt lemondás, az önzetlen sorsközösség-vállalás, a személyes törődés a valóságos megoldás. A kereszténység kezdeti lendületében éppen ezt tapasztaljuk a jeruzsálemi ősegyház életében. Miközben tisztelem az állam erőfeszítéseit, a személyes felelősségünket szem előtt kell tartanunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Püspök úr hogy látja, az emberek viszonya a szegényekhez, a mások szegénységéhez megváltozott-e az utóbbi időkben? A saját nehézségeik miatt nem vesztették-e el a toleranciához, az együttérzéshez való érzéküket? Kinek a felelőssége ennek az állapotnak a kialakulása és a helyreállítása?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Tapasztalok szép példákat, egyéni bátor kezdeményezéseket, de nem eleget. Kedvenc példám a „tornasor”. Valahol vagyunk a képzeletbeli tornasorban. Sajnos legtöbbször felfelé kacsintgatunk. „Németországban az orvosok négyszer ennyit keresnek, a fiatal diplomások kénytelenek külföldre menni, hogy megéljenek, Angliában megengedhetik az emberek magunknak a nagy külföldi nyaralásokat…” Ez a telhetetlen, irigykedő magatartás óhatatlanul jelen van a templomi közösségeinkben is. Ezért fontos Ferenc pápa szüntelen felhívása, hogy nézzünk „lefelé” is a tornasorban. Amíg mi is fenntartunk nyaralókat, amíg mi is csak megengedünk egy kis luxust, addig nem fogjuk észrevenni a szegényeket. Kétségtelen, hogy az önzés következménye az is, hogy nem tudnak munkához jutni a legszegényebbek, a leszakadó rétegek. A nagy földbirtokokon nincs szükség emberre, hiszen ott vannak a gépek. De miért kell elvenni a termőföldet a családi gazdálkodóktól?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Térjünk vissza Vácra. Az elkövetkező időszakban milyen tervekkel, ötletekkel készülnek?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; line-height: 19.2000007629395px; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 24px;">Valóban ez az egyik legfontosabb törekvésem egyházmegyénkben, hogy minél több közösséget mozdíthassak meg a helyi lehetőségek felkutatásában. A kulcskérdés a munkahely. Ezen múlik szerintem az ország egészséges életkedve. Újra el kell kezdeni a falusi kertek művelését, konyhakertekkel, állattartással, szociális szövetkezetekkel. Álmom, hogy egyre több fiatal család jöjjön vissza az egészséges vidéki környezetbe. Nem titkolom, hogy a cigányok felemelésében is ezt tartom az elsődleges feladatnak, hogy mi találjunk ki nekik olyan munkalehetőséget, amelyen el tudnak indulni. Az oktatás és a lakáskörülmények javítása csak ezzel párhuzamosan képzelhető el. Hát ezen fáradozunk a Püspöki Vidékfejlesztési Irodánkkal és a bátor papjainkkal, „megtért” keresztény testvéreinkkel. Lassan, de megindultak a kis mintagazdaságok, helyi piacaink, tanodáink vannak. Szeretném újraéleszteni keresztény értelemben az ifjúsági „építőtáborokat”, ennek fényében pártfogolom a falusi turizmust, adom tovább a követhető és működő jó példákat. Álmom, hogy Ferenc pápa szellemében erről is szóljanak a templomi prédikációink. Példaképem Mindszenty József, aki így kezdte az ország újjáépítését 1920-ban Zalaegerszegen az akkori körülmények között, de ebben a Krisztustól tanult szellemben.</span></div>
<div class="yj6qo ajU" style="background-color: white; color: #222222; cursor: pointer; font-family: arial, sans-serif; font-size: 12.8000001907349px; outline: none; padding: 10px 0px; width: 22px;">
<div aria-label="Csonkolt tartalom megjelenítése" class="ajR" data-tooltip="Csonkolt tartalom megjelenítése" id=":ni" role="button" style="background-color: #f1f1f1; border: 1px solid rgb(221, 221, 221); clear: both; line-height: 6px; outline: none; position: relative; width: 20px;" tabindex="0">
<br /></div>
</div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-57256657492772519222015-06-09T12:06:00.001-07:002015-06-16T08:59:57.017-07:00„Mindenféle emberi viszony tele van sérüléssel és hiánnyal”- Beszélgetés Dvorcsák Gábor otthontalan művésszel<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i>Ayhan Gökhan</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A hajléktalanság problémájának megoldása Magyarországon máig vitatott és komo-ly dilemma. Míg a hajléktalansággal az
átlagember a lakással és jövedelemmel nem rendelkező, az utcán aludni kénytelen,
mindenét feladó embereket azonosítja, addig a valóság ennél jóval árnyaltabb, s
tény, hogy léteznek olyan otthontalan emberek, akik kiszolgáltatottságukban is tartásukat
megőrizve, kreativitásukat latba vetve igyekeznek fennmaradni. Most induló
sorozatunkban hajléktalan művészeket kerestünk fel, hogy közelebb kerüljünk művészet
és élet náluk magától értetődő szoros kapcsolatához, emellett mélyebben megismerhessük
alkotói motivációjukat. Sorozatunkat Leé József otthontalan költő emlékének ajánljuk. Elsőként a költő, festőművész Dvorcsák Gáborral
készített interjúnkat olvashatják.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Yizh95yQvwM/VXc49IztXOI/AAAAAAAAA6M/6dwxLSwz0vY/s1600/Gabor_02_kicssi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="266" src="http://3.bp.blogspot.com/-Yizh95yQvwM/VXc49IztXOI/AAAAAAAAA6M/6dwxLSwz0vY/s400/Gabor_02_kicssi.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szöllősi Mátyás fotója</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mikor
és hogyan lett hajléktalan?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Valahol mindig is hajléktalan voltam. A hajléktalan
egy eléggé tág fogalom. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Sokkal inkább otthon nélkülinek nevezném
magam.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Eredetileg
mi a foglalkozása?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nincs semmilyen „eredeti” foglalkozásom.
Voltam ugyan konzervgyártó, majd </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">szerkezetlakatos szakmunkás-tanuló,
végeztem toronydaru-kezelő tanfolyamot is, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">de végül egyiket se fejeztem be.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Hogyan
emlékszik a gyerekkorára?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Édesapám részt vett az ’56-os
forradalomban. 1963-ban </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">szabadult amnesztiával. Időközben édesanyám
elvált tőle.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Emiatt?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Gondolom igen. Abban az időben nyilván
nem nézték volna jó </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">szemmel, ha egy rendszerellenes elítélt
felesége maradt volna. Édesanyám </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">’64-től különböző nevelőintézetekben dolgozott
nevelőként. Később egy szakmunkásképző </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">intézetben kötöttünk ki Zircen, részben ott,
részben Szegeden végeztem az általános iskola nyolcadik </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">osztályát. Tizennégy éves koromban
állami gondozásba vettek, mint kiderült, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">édesanyámat nem tartották a nevelésemre alkalmasnak.
Később apám értesült erről, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">pert indított, és csodák csodája megnyerte. Megszöktem tőle, túl szigorú volt. Nem sokkal ezután egy aszódi </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">javítóintézetbe kerültem. Utána
munkásszállókon éltem, az építőiparban dolgoztam segédmunkásként. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Debrecenben összejöttem egy cigánylánnyal, szerelmes voltam, kisebb dolgok miatt a szegedi börtönben is ültem.
Nem voltam </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">komoly bűnöző, inkább csellengő és
gyökértelen, amolyan Villon-féle lázadó. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Tagadóan viszonyultam az akkori
rendszerhez és a rendszer kínálta életformákhoz. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy
nem találtam semmi olyat, ami érdekelt volna, mint pálya vagy kiút.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ebben
az időszakban milyen tervei voltak?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Kicsit az álomvilág, kicsit a befelé
fordulás határmezsgyéjén éltem. Gyerekkorom </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">óta álmodozó voltam, sokat olvastam, könyvtárból
könyvtárba jártam. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Rejtő Jenőt, Asimovot, Dumas-t, Jules Verne-t,
Ray Bradbury-t szerettem a legjobban. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Budapest-Debrecen és Budapest-Veszprém
között vonaton utazgattam </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">jegy nélkül a csajomhoz, emiatt már húsz
éves koromban komoly tartozásaim keletkeztek.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Úgy
tudom, tud angolul. Hogyan tanulta meg a nyelvet?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">1975 körül kezdtem el amatőr módon
angolul tanulni. Filmeket néztem, a nyelvtani részeket némiképp hanyagolva </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">olvastam a nyelvkönyveket. Ez a rendszerváltásig
nem is nagyon változott. Akkoriban már sok angol-amerikai kiadású sci-fi és </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">fantasy könyv elérhetővé vált itthon, amiket
eleinte intenzív szótárhasználattal, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">később már anyanyelvi szinten olvastam s
olvasom ma is - mostanában például </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">igen sok angolszász verset.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mikor
kezdett el festeni?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Sorkatonaként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Minek
a hatására?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Szép kézírásom volt, apámtól tanultam. A
seregben a KISZ-titkár felfigyelt erre, minekután </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">megbíztak a szocialista brigádnapló
vezetésével. Elkezdtem karikatúrákat </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">rajzolni, sikerem volt. Leszerelés után képzőművészeti
szakkörökbe jártam. Egy-két </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">év után már a saját szakköröm vezettem
egy munkásszállón, másodállásban, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">havi hatszáz forintért, Bálványos Huba
grafikusművész szakmai támogatásával.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mikor
érezte, hogy megtanulta a szakmát?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nagyjából 2000-ig tartott, míg alaposan
elsajátítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Abban
az időszakban hol lakott?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">A munkásszállások a rendszerváltás után megszűntek.
Egy ideig ismerősöknél </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">húztam meg magam, majd különböző
hajléktalanszállókon tengődtem. Cirka 7 éve, hogy egy normális, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">térítésmentes bentlakásos szállón élek,
ahol még egy műteremnek használható helyiség </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">is a rendelkezésemre áll. Ott tudok
alkotni, valamint van egy könyvtár – a város másik felén – ahol </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">hétköznap délutánonként a verseimen
dolgozom számítógép segítségével, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">illetve számítógépes grafikákat is készítek.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Hogyan
érte el, hogy kapjon egy alkalmas helyet a festéshez? Hamar elismerték a
munkáit?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nos, én már 2006 novembere - decembere
óta szerepelek a „Fedél Nélkül” című újságban képekkel, nem visszhang </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">nélkül, a neten is megtalálhatóak a
munkáim, és még így is csak egy éve mondhatom, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Régebben eleinte egy hokedlin
ülve-kuporodva rajzoltam-festettem, majd </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">egy éjjeliszekrényke tetejére
szerkesztve egy állványt, a szoba egy nem túl jól megvilágított területén dolgoztam.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mostanában
miket csinál?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Általában részt veszek a „Fedél Nélkül”
utcalapnál már 11 éve futó alkotói pályázatokon. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Elég gyakran nyerek, a nem túl extravagáns
szükségleteim többnyire abból fedezem.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Hány
emberhez jut el a Fedél Nélkül?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Kéthetente nyolcezer példányban jelenik
meg és szerencsére el is fogy. Ennél </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">jóval többen is olvashatják. Ha e
számnak akár csak a töredéke stabil olvasó volna, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">már az is igen jó arány lenne.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Hol
tud, hol szokott enni?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Elsősorban ingyenkonyhán és egy nappali
melegedőben. Kenyérhez például </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">többnyire ott jutok.</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">A szállón minden szobához tartozik egy
konyha, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">ha van mit, szabadon lehet főzni-sütni.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Térjünk
vissza a képzőművészethez. Adott már el képet?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Igen, adtam, persze nem nagy árakra kell
gondolni. Leginkább az anyag – vakkeret, vászon </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">és minőségi festék az, ami nem túl olcsó
dolog, ritkán is juthattam hozzá - többnyire akár szakadozott-gyűrött </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">csomagolópapírokra, dekorkartonra
festhettem. Az ilyen dolgokat maximum 20-30 ezer forintért lehet </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">eladni, és akkor még nem volt szó arról,
hol és kinek. Nekem nem ez a fontos. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Csontváry és Vincent van Gogh művei sem
voltak kelendőek az életükben, ellenben a két nagyszerű művész tette a dolgát.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Tudna
arról mesélni, hogy miért csinálja? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mert kénytelen vagyok csinálni! Egy
olyan belső kényszer motivál, aminek nem tudok ellenállni. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Hány olyan ember lehetett már a
világtörténelemben, akinek nem volt semmi lehetősége arra, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">hogy megmutassa magát, hogy sikereket
érjen el, és mégsem hagyta abba!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Sok
verset ír?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">A versírásban annyira termékeny vagyok,
hogy gyakran a minőség rovására megy. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Tudomásom szerint Nagy László eleinte
évente jóval száz fölött írt verset, majd később </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">ötven-hatvanra csökkent ez a szám, míg
aztán mindössze tíz verset, ha írt. Gondolom, később nálam is változhat a
helyzet.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Mindennap
ír és fest? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Általában igen. Sokszor csak vázlatokat,
apró töredékeket készítek, s később visszatérek hozzá. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Megtörténik, hogy zsúfolt villamoson,
buszon villan belém egy-egy sor, egész versszak akár, de nincs </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">módom leírni és bőven elfelejtem, mire
előkerül a toll és a papír.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">A
nap nagy részét akkor az alkotás teszi ki?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Igen, de azért az olvasás is sok időbe
kerül ám! </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Talán hibám – talán nem, de képes vagyok
akár egész éjjel olvasni még most is, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">hatvan évesen, mint egy kiskamasz, reggel
hatig úgy, hogy fél kilenckor kelek!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Honnan
tudja, hogy kész van egy verssel vagy egy képpel?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Soha nem gondolom, hogy kész vagyok, s
elégedettnek is ritkán érzem magam. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Vas István jut eszembe,
akinek Browning „</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Egy
Galuppi-toccata” </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">című verse legalább hat különböző fordításában
jelent meg, – gondolom – </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">nem volt elégedett a fordítással, s emiatt időközönként kicsit változtatott rajta. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Van
olyan, amit Ön szerint a művészetnek köszönhet? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Természetesen nagyon sok mindent! Szerintem
a világban bárminek a megértéséhez, bárminek </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">a felfogásához kell a művészet. Vagy
úgy, hogy átéljük, vagy úgy, hogy műveljük, de </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">lehetőleg mindkettő szükséges ehhez.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">A
képeiben és a verseiben a külső világot nem zárja ki, megjelenik a munkáiban a
személyes élet?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Munka közben a belső és a külső világ is
meghatároz, emellett nagyon fontos a játék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Az
életét is fel tudja fogni játékként?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Valahol igen, míg máskor változik.
Nagyban függ a körülmények alakulásától is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ha
valami rossz vagy igazságtalanság éri, az megjelenik az írásaiban?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nem igazán. Vastag bőröm van, másképp
dolgozom fel a rossz eseteket. A másokat ért sérelmek, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">a világ sérelmei jobban megérintenek és
foglalkoztatnak, mint a sajátjaim.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">A
rendszerváltás előtt és azután is hajléktalanként élt. Mit gondol, az emberek <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">hozzáállása
hogyan változott a hajléktalanokhoz, ha változott egyáltalán?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Inkább romlott, mint javult volna a
helyzet. És nem csak a hajléktalanság kapcsán, de </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">hozzáértve a „normál” szegénységet is,</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"> </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">mindenféle emberi viszony tele van sérüléssel </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">és hiánnyal.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Az,
hogy romlott, észrevehetően milyen dolgokban nyilvánul meg?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Úgy látom, hogy az emberek egymáshoz
való hozzáállása változott meg negatív irányban. A </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">nyolcvanas években is tapasztalható
volt, hogy nincsenek rendben a dolgok, de az emberek </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">picit jobban odafigyeltek egymásra.
Jelenleg türelmetlenebbek, kirekesztőbbek lettek. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Régen nagyobb nyitottságot érzékeltem a
többség részéről, nem éreztem azt a nemtörődöm lenézést, amit mostanában.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">A
politikai helyzet miatt érzi ezt? Az hozott gyökeres változást?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nem, bár a politikának is vannak ilyen hatásai,
de nem feltétlenül a politika ebben a hibás. A </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">lelki-szellemi élet valahol átalakult, s
ezek minősége nem az anyagi jólét függvénye. Mindenképpen a </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">felszínen kell tartani ennek a tudatosítását,
hogy nagyon fenyeget a lelki javak elvesztése, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">s ennek következménye a természeti
kincsek pusztítása, a környezetszennyezés is.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Javíthatatlannak
is látja az embert?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Biztosan megmenthető, nem sok esély van rá,
de azért van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;">Ha
végiggondolja az életét, azért, mert hajléktalan, neheztel valakire?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt; line-height: 150%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Nem! Elfogadom úgy a körülményeket,
ahogy vannak. De igazán ez nem foglalkoztatott soha. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">Benne vagyok ebben a helyzetben, és még
nem adtam fel, bízom benne, hogy akár egy </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">csoda folytán jobb lesz. Sose lehet
tudni, bármi történhet. Igyekszem nyitott lenni és </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%;">csinálni a dolgom tovább, mint eddig.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-58962056108961114742015-05-30T02:50:00.000-07:002015-06-14T03:44:44.846-07:00„A mai embernek sokkal nagyobbak a túlélési esélyei!”- Interjú Dr. Romics Imre urológussal<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><i>Ayhan Gökhan</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-3KJW0p9NGBY/VWmGVse7cuI/AAAAAAAAA5o/z6s6JWhdzts/s1600/romics.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; line-height: 150%; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" height="400" src="http://3.bp.blogspot.com/-3KJW0p9NGBY/VWmGVse7cuI/AAAAAAAAA5o/z6s6JWhdzts/s400/romics.jpg" width="266" /></span></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: inherit;">Magyarországon más európai
országokhoz képest komoly gondot okoznak a prosztatarákos megbetegedések. Pedig
a betegség gyógyítható, ezért is hangsúlyozza az urológus szakma, hogy évente
egyszer mindenképp járjanak el az ötven év körüli férfiak a szűrésre.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dr. Romics Imrével,
a Semmelweis Egyetem Urológia Klinikájának professzorával beszélgettünk a
prosztatarák kezeléséről, a gyógyulási esélyekről és az urológia magyarországi
helyzetéről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Amikor a
magyarok egészségi állapotát, egészségtudatosságát vizsgálják, az európai átlaghoz
képest nagyon rosszul szerepelünk. Mit gondol erről, miért annyira beteg a
magyar?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hadd
hozzak egy példát. Amikor jóval a rendszerváltás előtt Nyugat-Németországban
dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy az ottani hetven éves emberek sokkal
fiatalabbnak néztek ki, mint az itthoni idősebb korosztály. Ennek az lehetett a
magyarázata, hogy a nyugdíj mellett nem kényszerültek másodállást vállalni,
nagyon jó volt a szociális háttér, az egyházak is szerveztek programokat az
időseknek, s a megoperált betegek a rehabilitációs időszakban kúrákon vehettek
részt. Jobb nyugdíjjal rendelkeztek, több pihenést megengedhettek maguknak.
Magyarországon ezek nyilván a mai napig hiányoznak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Az orvostudomány
jelen állása szerint mi a magyarázata a prosztatarák kialakulásának, többet
tudunk-e róla, mint 20-30 évvel ezelőtt?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jóval
többet tudunk, mint korábban. Régebben a kávét, cigarettát, alkoholt emlegették
a prosztatarák hátterében, ma már tudjuk, hogy egyik sem felelős a betegség
kialakulásáért. Ugyanakkor egyre több génről bebizonyosodott, hogy valamilyen
kapcsolatban van a betegség kialakulásával. A szakemberek kutatásai pedig azt
támasztják alá, hogy egyes rokonsági fokoknál különböző módon, de a hajlam
nagyobb, ha a testvérek, nagybácsi, édesapa vagy nagypapa szenvedett
prosztatarákban. Olyan esetekben a valószínűsége megnő, de nem rég olvastam
erről egy ellenvéleményt megfogalmazó cikket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ön milyen meglátásra jutott?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A pácienseim között előfordulnak olyan testvérpárok, akiknél ugyanúgy végeztem prosztatarák-műtétet. Ha azt
veszem alapul, hogy négyszázötven prosztatarák-műtétet csináltam, és abból négy ember
rokoni kapcsolatban állt, az már közel egy százalék, de ha jobban kutatnánk,
valószínűleg ez az érték megháromszorozódna. Ezen kívül a páciensek sokszor
nincsenek tisztában avval, hogy a rokonaik miben haltak meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Úgy tudom, ötven éves kor után ajánlják a
szűrővizsgálatot, míg máshol 40 éves kor felett ösztönöznek az ellenőrzésre.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ez országonként
változik. Magyarországon ötven év felett, de ha a családban már fordult elő prosztatarák, akkor negyvenöt éves kortól indokolt a prosztatarák-szűrésen való
részvétel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ez évi egy alkalmat jelent?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Igen évi egyszeri kivizsgálás
ajánlott. Egyes vélekedések szerint, ha a PSA alacsony, akkor nyugodtan lehet
két évet is várni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Milyen háttér-információkat érdemes figyelembe venni,
amikor a prosztatarákos megbetegedések számának emelkedéséről beszélünk?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elsősorban azt, hogy
az emberek informáltabbak, az egészségügyi ellátás jobb, fejlődik a technika.
Gondoljunk bele, prosztata specifikus antigén meghatározást Magyarországon ’92-93-tól
végeznek rutinban. Nyilván más daganatok vonatkozásában is már léteznek hasonló
vérvizsgálati markerek. Mára érzékenyebbek lettek a képalkotó eljárások is, az
MR és az egyéb vizsgálóeszközök. Én 1984-ben írtam egy cikket az MR-ről, akkoriban
Magyarországon szinte senki nem ismerte, ma pedig rutinban megy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ezeken kívül milyen változáson ment keresztül az
urológia az elmúlt évtizedek alatt?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor idekerültem a
klinikára, nem volt például biopszia vizsgálat. A kivizsgálás annyiból állt,
hogy megtapintottuk a prosztatát, ha keménynek ítéltük, megállapítottuk, hogy
prosztatarák, és a betegnek kivettük a heréit. Hasonlóan az ötvenes években szövettani
vizsgálat nélkül végezték a prosztatarák-műtéteket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Kijelenthetjük, hogy aki ma lesz prosztatarákos, annak
nagyobb túlélési esélyei vannak, mint korábban? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A mai embernek
sokkal nagyobbak a túlélési esélyei! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hogy látja, a magasabb iskolai végzettség befolyásolja-e
az egészségre való tudatosabb odafigyelést, az orvosi vizsgálatok rendszeresebb
látogatását?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Valószínű, hogy egy
kicsikét a tanultság irányába tolódik ez az arány, de nem biztos, hogy az érték
szignifikáns. Ma már általános - vagy középiskolai végzettséggel rendelkező emberek
is interneteznek, így szerezve be az információkat, ennek köszönhetően jobban odafigyelnek
az egészségükre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A genetikai hajlamosságon túl kik az igazán
veszélyeztetettek? Akár országrészekre lebontva a megbetegedések számát.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nincsenek ilyen
vizsgálatok. Annyit tudunk, hogy Skandináviában gyakoribb a prosztatarák, ezt pedig
összefüggésbe hozzák a D-vitamin hiányával. Kevesebb Dél-Európában, kevesebb
Japánban, ott a táplálékkal lehet minden valószínűség szerint összefüggésben,
Amerikában viszont a fekete bőrűeknél gyakrabban fordul elő, mint a fehérek között.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Milyen megelőzési stratégiák léteznek?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A már említett
urológiai vizsgálat és vérvétel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A professzor úr szerint miért nem járnak ezekre a
látszatra egyszerű vizsgálatokra a magyar férfiak?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Erről inkább csak a
benyomásaimat tudom elmondani. A páciens nem ér rá, nem jut eszébe az
ellenőrzés, nem jut el hozzá a megfelelő információ, esetleg közlekedési gondokkal
küzd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Azért kérdezem, mert ha abból indulunk ki, hogy
Budapesten több egészségügyi intézmény működik, ahová fordulhat egy beteg,
addig vidéken, egy faluban az egészségügyi körülmények miatt kisebb eséllyel jut
el valaki orvoshoz. Léteznek ezekre az emberekre koncentráló alternatívák?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem igazán. Állítom,
hogy vidéken komoly nehézségek adódhatnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A férfiak egy jelentős részének tehát gondot okozhat a
vizsgálatokon való megjelenés. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az évi egyszeri
vizsgálat még megoldható, de ha már van valami, és több vizsgálat szükséges, az
valóban felpörgeti a problémákat. Örvendetes, ha egy faluban már hetente
egyszer rendel egy urológus. Ehhez viszont nem hiányozhat a megfelelő bérkeret,
egy asszisztens, számítógép, vizsgálóasztal és az egyéb szükségletek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mi mondható el az urológus utánpótlásról?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Most éppen felmérjük
az átlag urológusok átlagéletkorát, és az eddigi adatok alapján a szakmában öregedés
tapasztalható. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A nyugat-európai gyógyászati eljárások hamar eljutnak
Magyarországra, vagy előfordulnak csúszások? Ugyanolyan lehetősége van a
megfelelő kezelésre eljutnia egy magyar embernek, mint teszem azt, egy angol
állampolgárnak?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kettős válaszom van
erre. A gyógyszereket általában Angliában és Amerikában fedezik fel.
Nyilvánvaló, hogy egy kis időt igénybe vesz, míg ezek Magyarországra hivatalos
úton bekerülnek. Úgy gondolom, hogy Magyarországon körülbelül harminc éve a
daganatos betegek a korábbinál jobb ellátásban részesülnek. Kevés olyan gyógyszer
van, ami valamilyen formában nem érhető el Magyarországon. Az angol beteg
tulajdonképpen rosszul jár, mert ott az a fajta kelet-európai sajátosság, a
protekció intézménye nem ismert. Ha a beteg négy hónapra kap időpontot, az
állapotától függetlenül, négy hónap múlva mehet a vizsgálatra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Hogyan lehetne jobban felhívni a férfilakosság
figyelmét a szűrésekre?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mindig is a szűrések
élharcosa voltam, ahol tudtam, beszéltem azok jelentőségéről. Nyugodt szívvel
kijelenthetem, hogy a Magyar Urológus Társaság is jelentősen kivette ebből a
részét, s támogatta az ellenőrzések fontosságát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">Akkor Ön szerint nem az egészségügyben van a hiba?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az biztos, hogy az
urológusok fogadókészsége nyitott és pozitív. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">A rehabilitációs időszakban a betegeknek mire érdemes
odafigyelniük? Kell-e valamin gyökeresen változtatniuk?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
betegeket általában az evéssel, ivással kapcsolatos információk érdeklik. Műtét után
átmenetileg felléphet kontinenciazavar, ez nyilván az életminőséget és az
aktivitást befolyásolja. Utána viszont ugyanúgy élhetnek tovább, mint azelőtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-22112607541214795952015-04-23T12:01:00.001-07:002015-04-23T12:01:25.713-07:00“A kódolt cigányellenesség a mostani bevándorló-ellenességben is jól kitapintható”- Interjú Ferge Zsuzsával<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i><br /></i>
<i>Ayhan Gökhan- Izsó Zita</i><br />
<br />
<span style="font-style: italic;">(Megjelent az Atlatszo.hu Szocio blogján)</span><br />
<span style="font-style: italic;"><br /></span>
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-BWGHBTpS4P0/VTlBHIDCoII/AAAAAAAAA30/QpB3y_A4Pt4/s1600/fzs.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-BWGHBTpS4P0/VTlBHIDCoII/AAAAAAAAA30/QpB3y_A4Pt4/s1600/fzs.jpg" height="260" width="320" /></a><i>Több évtizeddel a Horthy-rendszer, és huszonöt évvel a Kádár-rendszer után Magyarországon a tömeges elszegényedés drasztikus méreteket öltött. Valóban jobb volt a Kádár-rendszerben, mint ahogy ezt sokaktól, főképp a ma nehéz körülmények között élőktől hallani? Igazuk van?</i><br />
<i><br /></i>
Ferge Zsuzsa: Sajnos igen! Szabadsághiányos, mélyen diktatórikus rendszer volt a Kádár-rendszer, amelyik azonban valamennyire lazította a 60-as évektől a szabadság határainak a korlátait, s valószínűleg ’56 sokkjának köszönhetően próbálkozott, hogy az embereknek kevésbé legyen olyan rossz. Félig diktatórikus eszközökkel és félig modern kori eszközökkel, például a modern társadalombiztosítással, az univerzális ellátásokkal és a viszonylag elviselhető iskolákkal, óvodákkal elérte, hogy volt két évtized Magyarország ezer éves történelmében, amikor az emberek túlnyomó többsége biztonságban érezte magát, megélt, kijött a fizetéséből. A meglévő rendszer ’85-ben kezdett repedni. Hogy a jó időszak mennyire a Kádár-rendszer belső sajátosságainak, mennyire a jóléti nyugati államok begyűrűzésének a következménye, ezt kibogozni nem tudom és nem is akarom. Tagadhatatlan, hogy a nyugati kapitalizmusnak sem létezett korábban olyan három évtizede, amikor annyira stabil lett volna a jólét, annyira kicsik lettek volna a társadalmi különbségek, mint 1950 és 1980 között. Nyugat-Európában még van egy kis esély arra, hogy mindez ne múljon el teljesen, nálunk erre ma nem látok sok esélyt.<br />
<i><br /></i>
<i>Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy most a legrosszabb a szegények helyzete?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Még a háború utáni időszakra szűkítve is nehéz ennek a számszerűsítése. Nagyban függ attól, hogy mi az, amit a társadalom megtűr, elfogad. Két szempontból állítom, hogy rosszabb a helyzet, mint korában. Egyrészt, akik ma szegények, nagyon szegények, régen viszont nem voltak ennyire távol az átlagtól, tehát a helyzetük valamivel jobb volt a mostaninál. A rendszerváltás óta a társadalom nagy része nyilvánvalóan az újkapitalizmus vesztesei közé sorolható. A többség élménye tehát a zuhanás, tökéletesen tudják, hogy volt jobb. Másrészt az a helyzet, hogy az emberek közel fele egy tisztességes megélhetési szint alatt él, és legalább egy millióan nyomorban, mélyszegénységben. Pedig Magyarország GDP-je eléri azt a határt, hogy egy tisztes szociális minimumot kibírjon.<br />
<i><br /></i>
<i>A kelet-európai régióban Magyarország helyzete a legkedvezőtlenebb, vagy a kialakult, európai gazdasági helyzet idővel mindenhol éreztetni fogja a hatását?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Magyarország sokáig a rendszerváltók között az elsők közé tartozott mind politikailag, mind gazdaságilag. A legtöbb mutató tekintetében az élmezőnyben voltunk, mára a mutatók romlottak. Itt csak a szegényég és egyenlőtlenség mutatóira szorítkozom. Kevés olyan szegénységi mutató van, amelyek esetében a 27 ország között a közepesnél jobb a helyünk. A súlyos szegénységben élők aránya, a gyerekszegénység, a társadalmilag szétszakított iskolák katasztrofális eredményei alapján viszont a 25-27. helyekre sorolódunk. A lecsúszások pedig nem álltak meg. A kormányzat kijelentette, hogy Magyarország nem jóléti állam, hanem a munka társadalma. A következmény az iskolai, egészségügyi kiadások zsugorítása és a szolgáltatások romlása mellett a szegény-ellátások fokozatos szűkítése. Egyre inkább az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elve érvényesül. Az elérhető munka pedig csak a közmunka, amelynek bére a segélynél ugyan több, de sem a minimálbért, sem a szegénységi küszöböt nem éri el. Ez a jólét is csak évi néhány hónap, és a munka sem a szegénységből nem emel ki, sem a nyílt munkaerőpiacra nem visz vissza. A szavakkal meg játszanak. Ha valamit korábban segélynek hívtak, azt átkeresztelik, így lett a GYES-ből támogatás. De egy legújabb belső tájékoztató szerint a hivatalos nyelv többé nem használhatja a szegény, a munkanélküli, vagy a civil kifejezést sem, ezekből rendre rászoruló, álláskereső, meg önszerveződő polgár lett. A segélyek 2015-től mind új nevet kaptak, egy részüket megszüntetik, a hozzájutás feltételei szinte a lehetetlenségig szigorodtak. Ehhez még hozzátartozik, s nem elhanyagolható tény, hogy a 2008-ban bekövetkezett válságot követően a Gyurcsány-kormány, utólag pedig az Orbán-kormány egyetlen gesztust sem tett, hogy a válság veszteseit valahogy kárpótolja.<br />
<i><br /></i>
<i>A tavaly év végi KSH-jelentés azt hozta ki, hogy csökkent a szegénység. Ez az eredmény mennyire támaszkodik valós adatokra?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Néhány szegénységi mutató valóban csökkent egy-két százalékkal. Statisztikailag ez nem szignifikáns, de jelez valamit. Picit javult tehát a helyzet, de az okokról a KSH nem beszélt. A javulás elsősorban azzal magyarázható, hogy 100-120 ezer emberrel nőtt a foglalkoztatottak száma a közmunkaprogram miatt. Ha valaki semmi helyett ötvenezer forintot kap, vagy, mert gyereke van, hetvenezret, ez a szegénységen nagyon keveset változtat, de a mélyszegénységen azért segít valamit. Ha a mélyszegénységben élő családok egy főre jutó havi jövedelme tíz ezer forint, s a közmunka révén ez 5-8 ezer forinttal nő néhány hónapig, az ott sokat számít. Valójában, ahogy már mondtam, ez az összeg is siralmasan kevés és hosszú távon a bajok gyökerén nem változtat.<br />
<i><br /></i>
<i>A mélyszegénységben élő gyerekes családok helyzetén nem segít, hogy iskolai jelenléthez kötik a segélyek, támogatások folyósítását?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Akkor lett volna jó ez a kötelezettség, ha úgy határozzák meg, hogyha a gyerek sikeresen elvégzi az éppen aktuális osztályt, akkor kap ennyit és ennyit a család. Korbács helyett mindig jobb a sárgarépa, büntetés helyett az ösztönzés.<br />
<i><br /></i>
<i>A legjobban így tudnák motiválni az állam részéről a családokat és a gyerekek tanulását, hogy ne csak bejárjon, hanem tanuljon is a diák?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Természetesen! Hogy büntetik, például az óvodásoknál, ha nem járnak be a számukra fenntartott intézménybe, s ahhoz kötik a családi pótlék utalását, már mindent kimerít! Egy gyerek eleve akkor szeret iskolába járni, ha az iskolában jól érzi magát! Ha ott gyűlölik, ha csak kudarcélmények érik, s nem tanítják meg arra, amit a többi már tud, és ő mindig az utolsó, akkor mit fog szeretni az iskolában? Az erre vonatkozó felmérések is a legtöbb országban jobbak, mint nálunk. Például a lengyelek megcsinálták a kilenc osztályos iskolát, s gyakorlatilag onnan már mindenki tovább tud tanulni. A tankötelezettség tizenhat éves korhatárra történt leszállítása is káros. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ezek a gyerekek lógnak, azon kívül nagyon sokan dolgoznak. A Gyerekesély Egyesület weboldalán megtalálható a “Civil jelentés a gyerekesélyekről 2012-2013″. Rengeteg adatot tartalmaz, s az egyik tanulmány megmutatja, hogy a pesti gyerekek jelentős hányada dolgozik az iskola mellett. Az iskolai hiányzás szankcionálása úgy, hogy a felelősséget egyedül a szülőre hárítom, s az iskola felelőssége gyakorlatilag nulla, a gyerek helyett a szülőt büntetem, az már rég rossz. Ha nincs vonzerő, és csak büntetés van, akkor Magyarország büntetőállam.<br />
<i><br /></i>
<i>Ezek ismeretében milyen szegénységpolitika lenne ideális? Honnan vehetnénk példát?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Több megoldásról beszélnek Európában. Nekem a legjobban a garantált alapjövedelem-modell tetszik. Az élet úgy kezdődik, hogy mindenki kap havi harmincezer forintot. Több kiváló magyar tanulmány készült erről, például Bánfalvi István szociálpolitikai szakértő és munkatársai munkája. Ebből világosan kitűnik, hogy ez az intézkedés megvalósítható. Ezáltal egy olyan társadalmi szolidaritás jönne létre, ami sok millió ember helyzetét javítaná, s a többiekét nem rontaná. De már az a szociális minimum is jelentős lépés, amit most Zuglóban, Budapest XIV. kerületében bevezettek.<br />
<i><br /></i>
<i>A szegények nagy része vidéken él, elszigetelt településeken. A helyi önkormányzat közbelépése, alternatív megoldásai kínálta lehetőség jelenthetne segítséget, nem?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Szétválasztották az állami, úgynevezett jövedelempótló segélyeket és a fogyasztási, önkormányzattól kapott segélyeket. Állami segélyekért a járáshoz kell folyamodni, az önkormányzati támogatásért az önkormányzathoz. Az önkormányzatnál megszűnt a lakásfenntartási segély és számos méltányossági ellátás. Az elosztás módjáról minden önkormányzat maga dönt, sok esetben a polgármester egyedül. Ha az önkormányzat nagyon szegény, kaphat valamennyi állami támogatást. Úgy tűnik a meglévő, bár szórványos adatokból, hogy a Kádár-rendszernek fontos hozadéka volt, hogy a falu és város közötti hihetetlen egyenlőtlenség csökkent. Azóta egyfolytában nő a szakadék, s ehhez a problémához az állam, az önkormányzatok is hozzájárulnak. Nagyon tudatos dolgok történnek, például – mint most Miskolcon – kitelepítették a cigányokat, ha nem is ilyen durva módszerekkel. A gyerekszegénység sok leszakadó településen kétségbeejtő.<br />
<i><br /></i>
<i>A cigányok helyzete hasonlóan nem adhat okot optimizmusra. A cigányok életkörülményeit utoljára a Kemény István – Havas Gábor végezte kutatás vizsgálta. Jelenleg mit tudunk, milyen a cigányok helyzete?</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: A cigányok helyzete soha olyan rossz nem volt, mint manapság. Ezt két, az Európai Szociális Alapból finanszírozott, kormányzati kutatás igazolja, amelyek 2011-ben és 2014-ben készültek. Korábban megvoltak a mindennapi megélhetést biztosító foglalkozások, szakmák, s az azokhoz szükséges helyek, gyárak. Aztán bekövetkezett a drasztikus, a cigányok életét megnehezítő változások egész sora. A nagy többséget érintő munkahelyvesztést követő szegénységet a diszkrimináció súlyosbítja. Éppen ezért a szegény cigányok szegényebbek, mint a nem cigány szegények. Ez egyébként nem magyar sajátosság, Romániában és Bulgáriában is nagy a cigányszegénység.<br />
<i><br /></i>
<i>Csalog Zsolt kedvezőtlen képet festett a cigányok jövőjével kapcsolatban már a kilencvenes évek elején.</i><br />
<i><br /></i>
F.ZS.: Kemény Istvánnak is az volt a véleménye, hogyha Magyarországon így marad a cigányok helyzete, akkor harminc év múlva lesz fél millió ember, akiknek nem lesz állása. Igaza lett. Ezt lehetett látni, meg is mondtuk, csak a mindenkori hatalom nem törődött vele.<br />
<br />
Azonban a helyzet idővel még rosszabb lesz. A kistérségekben, településeken, falvakban a polgármestertől fog függni minden. Nincsenek normák, csak kegyek vannak. Több kutatás bizonyítja, hogy a közösségi házakban több helyen nem engedik be a cigányokat a többség nyomására, s a polgármester nekik ad igazat. A kódolt cigányellenesség a mostani bevándorló-ellenességben is jól kitapintható.<br />
<br />
A szegényellenesség átfordul cigányellenességbe, holott a szegények többsége nem cigány. A kiszolgáltatottság nagyobb lesz, s a függőség tovább rontja a már meglévő rossz és kilátástalan helyzetet. A pénz fogy, de kevesebb a jog, és nő az önkény.<br />
<i><br /></i>
<br />
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-9440423297986450592015-03-12T02:07:00.000-07:002015-04-23T12:01:59.009-07:00„Oktatáspolitikai forradalom kellene ahhoz, hogy valami változzon”- Beszélgetés Kiss Tibor Noé íróval<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><i>Ayhan Gökhan- Izsó Zita</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: left; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<i>(Megjelent az Atlatszo.hu Szocio blogján)</i></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: #4c4c4c; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 13px; font-style: italic; line-height: 18.200000762939453px;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-nMc7Xfcij44/VQFXKXErG_I/AAAAAAAAA18/1m1gCoxPiaY/s1600/no%C3%A9.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-nMc7Xfcij44/VQFXKXErG_I/AAAAAAAAA18/1m1gCoxPiaY/s1600/no%C3%A9.jpg" height="267" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fotó: <span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13.333333969116211px; line-height: 18px; text-align: left;"> Borbás Mátyás (Pécsi Stop)</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Kiss Tibor Noé író két évig fociedzéseket
tartott Pécsbányán élő, nehéz sorsú fiataloknak. Az ott szerzett
tapasztalatairól, a gyerekek lehetőségeiről és az elért eredményekről is
beszélgettünk vele. A mai Magyarország, egy kicsit másképp, mint azt általában
megszokhattuk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Pécsbányán,
egy nagyon szegény városrészen fiataloknak tartottál fociedzéseket. Hogyan
látod, mennyire motiválja őket a sport, a versengés? Segít-e abban, hogy
egy-egy meccs erejéig kiszakadjanak a hétköznapokból? Van-e a sportnak
közösségformáló ereje, összetartóbbak lesznek a gyerekek? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Voltak jelei annak, hogy a gyerekek között kialakult
valamiféle összetartás. Az edzések jobb időszakaiban tudtunk hatni egymásra,
valódi kommunikáció zajlott közöttünk, bár a gyerekek a másik helyébe ekkor is
nehezen tudták beleképzelni magukat, általában mindenki a saját igazát
hajtogatta. Ugyanakkor volt egy olyan érzésem is, hogy a köztük meglévő
feszültségek a pályán robbannak. Focizás közben azért lehet kicsit kiabálni,
odalépni, könyökölni. A bűnbakok a focipályán is bűnbakok maradnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="background: white; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha esetleg egy-egy játékos kiemelkedően tehetségesnek mutatkozik, van esély
arra, hogy kitörjön ebből a közegből, és profi futballista legyen belőle?
Hogyan tudtátok segíteni őket ebben? Lehetséges ilyen körülmények között a
tehetséggondozás, vagy ezek az edzések inkább időtöltésnek, hasznos
elfoglaltságnak voltak jók?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br />
</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Két nagyon
tehetséges srácot tavaly sikerült elvinnem a PEAC ificsapatához. Az edző nagyon
készséges volt, és a srácoknak sem ment rosszul. A belüket is kifutották,
küzdöttek – csakhogy nem kaptak labdát a társaiktól, hátraküldték őket
védekezni. A következő edzésre már el sem mentek, én pedig nem tudtam velük
megértetni, hogy ez eleinte teljesen természetes, és az elismerésért meg kell
harcolniuk. Kudarcként éltem meg, hogy nem tudtam rávenni őket a folytatásra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mivel
magyarázható ez szerinted? <span style="background: yellow;"><o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem volt senki, aki hatni tudott volna rájuk. Az egyik
srác szívesen folytatta volna, de egyedül nem akart járni. Tanúja voltam annak,
amikor a barátnője osztotta ki emiatt, de ez sem segített. Talán, ha lettek
volna körülötte olyan felnőttek, akik újra és újra leviszik a pályára. Ezt
tapasztaltam egyébként futballistaként is. Kamasz koromban a Ferencvárosban
futballoztam, és időről időre megjelentek környékbeli suhancok. Sokan elég jól
fociztak közülük, de egy hétnél tovább nem maradtak. Nem igazán foglalkoztak
velük, s ők sem tudtak beilleszkedni. Itt nyilvánvalóan beszélhetünk valamiféle
társadalmi meghatározottságról is. A középosztálybeli családoknál legalább
napirenden van az a kérdés, hogy a jövőbeli sikerekhez később megtérülő
befektetésekre van szükség. Az olyan helyeken, mint Pécsbánya, a máról holnapra
élés tűnik az egyetlen perspektívának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Saját
identitásod, transzneműséged felvállalása tud segíteni ezeknek a fiataloknak
abban, hogy ők is szembenézzenek saját magukkal, ki merjenek állni magukért?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Pécs kis város, nyilván nem tudtam
titokban tartani, ki is vagyok valójában. A telepen néhányan, főleg a nők és a
zenészek közül nyitottak voltak arra, hogy beszélgessünk arról, mit jelent
transzneműnek vagy cigánynak lenni. Az edzéseken viszont ez nem került szóba.
Nyilván voltak, akik a hátam mögött hülyének néztek, mások meg elfogadtak. Ez
mind teljesen természetes, tizenévesekről beszélünk. Különben sem azért mentem
ki Pécsbányára, hogy én legyek a példaképük, hanem hogy edzéseket tartsak
nekik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hogyan
látod, mi jelenthet ezeknek a fiataloknak kiutat abból a helyzetből, amiben
jelenleg élnek? Láttál esetleg pozitív példát, említésre méltó egyéni életutat,
fejlődést?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A csapat legjobb játékosa néhány
hónappal ezelőtt Angliába költözött, egy csirkefeldolgozó-üzemben kapott munkát.
A többiek is próbálkoznak, van, aki szobafestőnek tanul, mások autószerelők
szeretnének lenni, mert „autó mindig lesz”. Ezek legalább valamiféle
eredmények, célok. A lehetőségeik azonban összehasonlíthatatlanul rosszabbak
azokhoz képest, akik mögött diplomás szülők állnak, polgári miliővel és
értékrenddel. A gyerekektől és a telepen dolgozó civilektől viszont inkább
rémtörténeteket hallottam, ha az a szó került szóba, hogy család. Sokuk számára
az alapszintű komfortzóna is hiányzik. Jellemző, hogy amikor a srácok kitöltötték
a jelentkezési lapot a fociedzésekre, akkor már az „anyja neve” kérdésnél
milyen lehangoló történetek és indulatok bukkantak elő. Voltak, akik azt sem
tudták pontosan meghatározni, hogy hol, kinél is laknak valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Akkor
mégiscsak elengedhetetlenek a példaképek, s jó lenne, ha nem a valóságshowkból,
szappanoperákból lennének kiválasztva azok, akikre a gyerekek felnézhetnek. Szerinted
lehetne ezt valamilyen módon befolyásolni? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem hinném, hogy a fiatalok számára
egy valóságshow szereplői bármilyen értelemben is példaképek lennének.
Valószínűleg a mai tizenévesek is röhögnek ezeken a figurákon – más kérdés,
hogy a cuccaik, a nyelvük, a viselkedésük valamiféle mintát jelent a számukra.
De hogy nem a példaképeik, abban szinte biztos vagyok. A futball egyébként
alkalmas volna arra, hogy olyan példaképeket állítson a fiatalok elé, akiknek a
sikerei mögött valódi teljesítmény áll. De tizenévesen a legtöbben csak a
sarkalásokat és tetoválásokat veszik észre, abba nem gondolnak bele, hogy egy
Cristiano Ronaldo-biciklicsel mögött hosszú évek kemény munkája áll.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Van esetleg
elképzelésed arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne érdemben segíteni ezeknek a
fiataloknak, akár egyénileg, akár állami, önkormányzati szinten? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mindent az alapoktól kellene
kezdeni. Oktatáspolitikai forradalom kellene ahhoz, hogy valami változzon. Jól
képzett tanárokra volna szükség, melléjük szociális segítők sorát kellene
alkalmazni, akik közvetíthetnének a szülők és az iskola között. Mert a
legnagyobb problémát talán nem is a szegénység jelenti. Az itt élők
mentalitását, értékrendjét egyre inkább a nihilizmus jellemzi, ami nem is
csoda, hiszen egyfolytában a kirekesztettséggel és a kilátástalansággal
szembesülnek. Szörnyű látni, hogy már tizenévesen is beletörődnek abba, ami
körülveszi őket. Nem látnak pozitív példákat maguk előtt arra, hogy a
befektetett munka valaha is gyümölcsözhet. Ebből az apátiából csak hosszú
évtizedek alatt, áldozatos munkával lehetne kiemelni ezeket az embereket. Erre
azonban jelenleg semmiféle politikai szándék nem látszik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; tab-stops: 263.7pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Miért
döntöttél úgy, hogy abbahagyod ezt a munkát? Elfogyott a remény a
reménytelenségben?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Közel két évig dolgoztam együtt a
gyerekekkel, és egyszerűen elfogyott az energiám. Az utolsó hónapokban az
edzések legnagyobb része azzal ment el, hogy fenntartsam a fegyelmet. Egy idő
után ennek nem láttam tovább értelmét, különösen azért, mert volt közöttük
néhány valóban tehetséges srác, de nem tudtam velük érdemben foglalkozni. Végül
lemerültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Hogy
érzed, tanultál ebből az időszakból? Megmutatott valami újat számodra a mai
Magyarországból?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">Újra és újra ugyanazt tanuljuk: minél
közelebb megyünk valamihez, annál jobban megismerjük és megértjük. Más dolog a
Facebookon szörnyülködni a körülöttünk is egyre inkább terjedő szegénységen, és
megint más kicsit megismerkedni egy olyan közösség életével, mint a pécsbányai.
Rögtön jobban látszik, hogy milyen színes ez a világ, ugyanakkor az is, hogy
milyen árnyoldalai vannak. A pécsbányai munkám arra figyelmeztetett, hogy az
életünket mennyire kicsi és szűk közegben, valamiféle zárványban töltjük, és a
legtöbb esetben fogalmunk sincs arról, hogy emberek tömegei számára olyan
alapvető dolgok jelentenek problémát, minthogy nincs cipőfűzőjük. Leginkább
mégis az itt élők teljes eszköztelenségét tartom riasztónak: nincs nyelvük,
nincsenek viselkedési mintáik, amelyek odakötnék őket a társadalomhoz. <o:p></o:p></span></div>
<i><br /></i></div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-78872554414934391742015-01-01T04:42:00.001-08:002015-01-05T13:04:31.923-08:00A 25. év- Interjú Várady Szabolccsal a Holmiról <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<i><span style="font-family: inherit;">Ayhan Gökhan</span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-3PwFYl075Rs/VKVAM_ouuPI/AAAAAAAAAys/Ro1ZU39bBV8/s1600/v%C3%A1rady.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a><a href="https://3.bp.blogspot.com/-3PwFYl075Rs/VKVAM_ouuPI/AAAAAAAAAys/Ro1ZU39bBV8/s1600/v%C3%A1rady.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-3PwFYl075Rs/VKVAM_ouuPI/AAAAAAAAAys/Ro1ZU39bBV8/s1600/v%C3%A1rady.JPG" height="400" width="298" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Hogyan
fogadta, amikor Réz Pál bejelentette, hogy abbahagyja, lezárul a
Holmi huszonöt éves élettörténete? Volt Önben tiltakozás?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;">Magamban
hevesen tiltakoztam ellene, hogy Réz Pál abbahagyja. De úgy is
mondhatnám: hevesen tiltakoztam ellene, hogy megöregedjen. Amikor
egy műtét után hazajött a kórházból, </span>és 2013. október 24-én körlevelet küldött a szerkesztőknek, amelyben bejelentette,<span style="font-family: inherit;"> hogy már nem tudja olvasni a kéziratokat, de már nem is akarja, ráadásul folyton szédül,
minket sem tud fogadni, csináljuk tovább nélküle, máshol –
akkor a tiltakozás – közös tiltakozásunk – tere meglehetősen
leszűkült, egyelőre arra a minimumra, hogy a helyszínhez
ragaszkodunk. Ebben végül is sikerrel jártunk. A szerkesztőségi
összejövetelek az ünnepek miatt amúgy is szüneteltek, és néhány
kedélytelen ülés után visszaköltözhettünk a Jászai Mari
térre. Hiába látott szívesen Szalai Juli és Radnóti Sándor,
mindketten a közelben, a kávé talán még jobb is volt, mi magunk
nem voltunk ugyanazok. A szerkesztés nagyrészt számítógépen
folyt, a vélemények is körbemehettek e-mailben. A többlet, amitől
a szerkesztők szerkesztőségnek érezhették magukat, egy
csapatnak, az a kapitány személyén múlott – a légkörön, amit
megteremtett. Nem is megteremtette, inkább csak jött belőle. </span></span>
</div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">Visszatérve
a kérdéshez: maga a bejelentés nem úgy szólt, hogy abbahagyom,
vége a Holminak. Végül is persze ez történt, de több
szakaszban. A bejelentés úgy szólt, hogy most már csináljátok
nélkülem tovább. Közelgett a Holmi 25. születésnapja, ezt
mindenképpen meg akartuk érni, az év végéig tehát elvállaltuk
a folytatást. És lehetőleg szépen akartuk megérni, tehát
elkezdtük a kedvenc szerzőinket kéziratokért noszogatni. Közben
azon is elkezdtünk gondolkozni, nem lehetne-e valahogy
továbbörökíteni a lapot. Mikor aztán az a terv, hogy a Holminak
2015 januárjában új folyama indul, új szerkesztőkkel, füstbe
ment, és a közelgő megszűnés híre elterjedt, megnőtt az
érdeklődés az utolsó számok iránt. És szerencsére volt mivel
kielégíteni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i>Emlékszik
az első Holminak küldött küldeményekre? Milyen érzés arra az
időszakra visszagondolni ennyi év távlatából? </i></span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">A
küldemények többfélék voltak. Azzal kezdtük, hogy megkerestük
azokat a szerzőket, akiktől kéziratot reméltünk, hiszen
két-három számra való anyag nélkül nem érdemes, nem is lehet
egy új lap kiadásába belefogni. Réz Pál és Domokos Mátyás
mindenkit ismert az élő magyar irodalomban, és tudtak lappangó
kéziratokról is. Matyi hozott ilyen, addig kiadhatatlan Weöres
Sándor- és Németh László-verset. Természetesen megkerestük Vas
Istvánt és Szántó Piroskát is. Réz Pali hozta az erdélyieket,
Bajor Andort, Horváth Imrét, Kányádit. Eörsi Angyal István
emlékiratát, Kenedi János Timothy Garton Ash </span><span style="font-size: small;"><i>Mitteleuropa?</i></span><span style="font-size: small;">
című tanulmányát, én Rakovszky Zsuzsától, Ferencz Győzőtől
kaptam verseket az első számba. Radnóti Sándor felkérte Nádas
Pétert, hogy írjon Thomas Mann naplóiról, és ehhez csatlakozik a
Figyelő rovatban az első szám második recenziója, Kocziszky Éváé
Thomas Mann és Kerényi Károly levelezéséről. A
lapszerkesztésünk kezdeteiről bővebben is lehet olvasni a </span><span style="font-size: small;"><i>Levelek
a Holmi körül</i></span><span style="font-size: small;"> című közleményben, amely
a huszadik születésnapunk alkalmából jelent meg a 2009. októberi
számban. </span><span style="color: blue;"><u><a href="http://www.holmi.org/2009/10/levelek-a-holmi-korul"><span style="font-size: small;">http://www.holmi.org/2009/10/levelek-a-holmi-korul</span></a></u></span><span style="font-size: small;">
</span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Aztán
persze csakhamar beindult a kéretlen küldemények áradata. Radnóti
Sándor ötlete volt, hogy írjuk bele az impresszumba: „A
kéziratokat megőrizzük és visszaküldjük”. (Akkor még
írógéppel írtak.) A visszaküldött kéziratokhoz levél is járt.
Ez különösen buzdította a dilettánsokat, akik még sehonnan sem
kaptak választ. Voltak mulatságos levelek is, ezekből is idéztem,
még mindig a húszéves évfordulóhoz kapcsolódva, a Holmi 2009.
novemberi számában.
</span><span style="color: blue;"><u><a href="http://www.holmi.org/2009/11/varady-szabolcs-%E2%80%9Ea-keziratokat-megorizzuk-es-visszakuldjuk%E2%80%9D"><span style="font-size: small;">http://www.holmi.org/2009/11/varady-szabolcs-%E2%80%9Ea-keziratokat-megorizzuk-es-visszakuldjuk%E2%80%9D</span></a></u></span><span style="font-size: small;">
</span>
</span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">Számomra
mint újdonsült versszerkesztő számára a legizgalmasabb és
egyben legmunkaigényesebb az a levelezés volt, amit olyan kezdő
költőkkel folytattam, akikben már jól látszott a tehetség, de
még nem voltak kész költők. Vagy az eszközeik voltak hiányosak,
vagy a hangjukat nem találták még meg. Az előbb említett
közlemény nagyobbrészt ilyen leveleket tartalmaz. Imreh András,
Jónás Tamás, Fischer Mária, Szakács Eszter és Szabó T. Anna a
címzettjük. Ezekre a kezdetekre ma is örömmel gondolok vissza. A
fáradság bőven megtérült.</span></div>
<div class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">De nem
minden kapcsolat alakult ilyen szerencsésen a Holminál jelentkező
fiatalokkal. Kezdeti túlbuzgalmamban sok olyan levelezésbe is
belebonyolódtam, amelyik – legalábbis a Holmiban – nem
végződött hepienddel. Félek, sok csalódást is okoztam, sokan
gondolnak rám rossz szívvel. De hát nem hiszem, hogy aki
szerkesztőnek áll, ezt megúszhatná.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i>Meg
tudná mondani, a küldemények körülbelül hány százalékát
utasította vissza? </i></span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Sziszifuszi
munka volna ennek pontosan utánanézni. Irdatlanul sok vers
érkezett. Az is csak bizonytalan becslés, hogy hány százalékuk
volt reménytelenül használhatatlan. Mondjuk, hogy 30. Talán 10 %
lehet az, amit elfogad</span><span style="font-size: small;"><i>tunk</i></span><span style="font-size: small;">
közlésre. Szeretném hangsúlyozni a többes számot. A döntéseket
az egész szerkesztőség hozta, szavazattöbbséggel. Ami személyes
felelősségem, az az előválogatás, a szűrés. Amit egyértelműen
rossznak ítéltem, azt visszaküldtem a többiek megkérdezése
nélkül és az idejük kímélése végett (ez a rovatvezető egyik
funkciója). De amiben láttam valami jelét a tehetségnek, azt
továbbadtam, nézze meg mindenki, és aztán közösen döntsünk
róla. Ez volt mindig a legnehezebb, és ebből volt a legtöbb, az
olyan versekből, amelyek nem igazán rosszak, de nem is olyan jók,
hogy magától értődne az elfogadásuk. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Van
olyan szerző, akit elutasított, és utólag azt érzi, hogy
tévedett?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Ezt
a kérdést is áttenném többes számba. A tévedés nem okvetlenül
az elutasított művekre vonatkozik. Néha ez inkább lélektani
kérdés. Lehet, hogy az adott esetben igazunk volt, de nem mértük
fel a következményeket. Mészöly Miklóstól például boldogan
közöltünk volna novellákat, ő azonban először egy elmélkedést
küldött. Mi azt feleltük, hogy szépprózát szeretnénk tőle,
nem ezt, ő pedig leírta magában a Holmit örökre. Pár év múlva,
tapasztaltabban, talán másképp döntöttünk volna. Juhász
Ferenccel is szerencsétlenül alakult a viszonyunk. Ennek nem
visszautasítás volt az oka, hanem egy kritika, mindjárt a második
számunkban. Ma sem gondolom, hogy </span><span style="font-size: small;"><i>akkor</i></span><span style="font-size: small;">
Márton Lászlónak azt a nagyszabású és egy másfél évtizedes
tabut ledöntő írását nem kellett volna közölnünk, sajnálni
viszont nagyon sajnálom, hogy egy ilyen nagy költő egyetlen
verssel van jelen a Holmiban. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VIJzaszjhyQ/VKVAoovmhqI/AAAAAAAAAy0/SjRB6Pldl-s/s1600/holmi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-VIJzaszjhyQ/VKVAoovmhqI/AAAAAAAAAy0/SjRB6Pldl-s/s1600/holmi.jpg" height="400" width="283" /></a></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>A
Holmit egyfelől az egyik legfontosabb irodalmi lapnak tartják,
megszűnése mély nyomot hagy az irodalmi életben. Másfelől
viszont azt is gondolják egyesek, hogy a Holmi túl konzervatív, az
újdonságokra, kísérletezésekre kevésbé nyitott lap volt az
elmúlt években. Mit gondol erről?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">Talán
mind a kettő igaz. A Holmi alapjában véve konzervatív lap volt.
Igyekezett kiszűrni az ízlésétől-beállítottságától távolabb
eső újdonságokból is a javát, de csak módjával és olykor
heves belső viták után. Így került például a Holmiba jó
néhány versével Bognár Péter. De Petrik Ivánt is említhetném,
aki nem annyira kihívóan fordítja a visszájára mindazt, amit a
költészetről eddig gondoltunk, de azért éppen eléggé új és
szokatlan.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i>Mi
alapján választották ki az utolsó szám szerzőit? </i></span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Korábban
úgy állt össze egy-egy lapszám, hogy az elfogadott anyagokból a
főszerkesztő kiválogatta azokat, amelyekről úgy gondolta, hogy
együtt többet mondanak, mint külön-külön. A többi várt a
sorára. Sokszor bizony elég sokáig. Nem azért, mert ezek nem
voltak elég jók, hanem mert </span><span style="font-size: small;"><i>abba</i></span><span style="font-size: small;">
a számba nem fértek bele. </span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Az
utolsó számnál ez már nem volt lehetséges. Volt sok korábban
elfogadott anyag is, és volt, amit mi kértünk a méltó
befejezéshez. De szerencsére ezek sem mind az utolsó pillanatban
érkeztek, így már júliusban elkezdhettük közölni Nádas Péter
készülő emlékezéskönyvének három számon át kitartó
részleteit, és ezt mintegy kánonban követte augusztustól Radnóti
Miklósné naplójának két megrendítő részlete. Hatalmas
nyeresége a versrovatnak, hogy végre elkészült Rakovszky Zsuzsa
régóta várt nagy versciklusa, a </span><span style="font-size: small;"><i>Fortepan</i></span><span style="font-size: small;">,
ebből a három utolsó számba válogathattam részleteket. Az még
külön szerencse, hogy az egyik vers, a </span><span style="font-size: small;"><i>Sakkozó
katonák</i></span><span style="font-size: small;">, összerímelt az első világháború
kitörésének centenáriumára készült napló- és
levélválogatással. A Holmi is megérte közben a negyedszázados
évfordulóját. Azt találtuk ki, hogy a nagy halottainkra
emlékezünk ebből az alkalomból az októberi számban. Ettől
kezdve a terjedelem óhatatlanul növekedni kezdett. Az átlagosan
megcélzott 120 oldalt eddig is túlléptük nem egyszer, de az
októberi 172 már rendkívülinek mondható, hát még a novemberi
208. Ami pedig az utolsó számot illeti, az minden mértéket
meghaladva 312 </span>oldal<span style="font-size: small;"> lesz. Már a tartalomjegyzék
három oldalt tesz ki. Ennek viszont megvan az a praktikus haszna,
hogy a számot nyitó kétoldalas Kurtág-kotta páros oldalon
kezdődik, nem kell benne lapozni. Hogy az utolsó számot tartja a
kezében az olvasó, arra az első írás címe utal: </span><span style="font-size: small;"><i>Kár.</i></span><span style="font-size: small;">
„Induló folyóiratba írni jó” – kezdi Esterházy Péter,
amit logikusan folytat később azzal, hogy „megszűnő folyóiratba
nem jó … Nem jó, de főleg nehéz, hacsak nincsen készen valami
adható. De adható-e </span><span style="font-size: small;"><i>most</i></span><span style="font-size: small;">?
Most, amikor.” A szerkesztő valószínűleg akkor is szerkeszt,
amikor nem tud róla. Csak a korrektúrát nézegetve vettem észre,
hogy ez a kurzivált </span><span style="font-size: small;"><i>most</i></span><span style="font-size: small;">
a lap legvégén, mintegy keretbe foglalva az egészet,
megismétlődik. Itt a szerző (aki történetesen én vagyok) arról
panaszkodik, hogy versnek ugyan versszerű, amit ír, de </span><span style="font-size: small;"><i>most</i></span><span style="font-size: small;">?
„Mert most mi van?”, kérdezi a másik énje. „Lapzárta van a
</span><span style="font-size: small;"><i>Holmi</i></span><span style="font-size: small;">ban.” A
süllyedő hajóról a botcsinálta kapitány(helyettes) távozik
utoljára. Közvetlenül előtte a többi szerkesztő is elbúcsúzik
a lapjától. Ami ez előtt van, Kurtág és Esterházy után, az
minden, amit még közre akartunk adni. Ott vannak sokan a Holmiban
legotthonosabb költők közül: Kántor Péter, Ferencz Győző,
Nádasdy Ádám, Imre Flóra, Kőrizs Imre, Tóth Krisztina, akinek a
verse a költészet tanításáról szól, amit Wilheim András
esszéfüzére követ, a </span><span style="font-size: small;"><i>Költészeti Holmi.</i></span><span style="font-size: small;">
Ennek Weöres Sándor az egyik szereplője, és ez átvezet Lőcsei
Péter írásához, amelynek fő témája Weöresék tépelődése,
hogy hazajöjjenek-e Rómából 1948-ban. Weöres mellé jól illik
Nemes Nagy Ágnes alkalmi verse a hagyatékból Ferencz Győző
bevezetőjével. Hosszú lenne felmondani a tartalomjegyzéket. Csak
néhány kapcsolódási pontot még. George Szirtes
Széchenyi-akadémiai székfoglalója a versfordításról szól, ezt
Imreh András versei követik, az elsőnek </span><span style="font-size: small;"><i>Versfordítás
</i></span><span style="font-size: small;">a címe. Ezután jön Mesterházi Mónika
esszéje Imreh András újabb verseiről és költői hangjáról.
Darvasi László új novelláját egy régebbinek, a </span><span style="font-size: small;"><i>Jaufre
Rudel</i></span><span style="font-size: small;">nek az elemzése követi, amely szintén
a Holmiban jelent meg. Csak azt sajnálom, hogy Szigeti Csaba ezzel a
remek tanulmányával először publikál nálunk.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">Bán
Zsófia rövid novelláját, Parti Nagy Lajos versét és Jemnitz
Sándornak a csepeli internálásáról szóló naplóját a
holokauszt témája kapcsolja össze.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">A
Holmi feladatának tekintette mindig, hogy közreadja klasszikus
szerzők magyarra eddig le nem fordított írásait, ebbe a sorozatba
tartozik a decemberi számban Schiller recenziója Matthisson
költeményeiről és a XVIII. századi brit John Baillie esszéje a
fenségesről.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Látva
a fenyegető terjedelmet, a fejemhez kaptam, amikor befutott Beck
András tanulmánya, Petri György és Karinthy </span><span style="font-size: small;"><i>Nihil</i></span><span style="font-size: small;">jének
kapcsolatáról, de mégsem lehetett lemondani róla. Fodor Géza
nagy Petri-tanulmányával kezdtük a Holmit – örülök, hogy
Petri ott van a zárásban is. És befutott Kocsis Zoltán ígért
Bartók-tanulmánya is az előző számban közölt nagy ívű
Fischer Annie-recenzió után. „Nekem még mindig furcsa, hogy az
utolsó számban jelenik meg, most kezdtem volna belejönni” –
írta, mikor elküldtem neki a korrektúrát.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"> „<span style="font-size: small;"><i>Újra
temetünk. A Nyugatot.” Írja Radnóti Miklós 1941. augusztus
25-én a naplójában. Lezárult egy hosszú, jelentős korszak a
Holmival. Ön szerint van olyan lap, ami a Holmi hagyta űrt
betöltheti, vagy egészen felesleges a méricskélés,
összehasonlítás?</i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;">Azok
az írások, amelyeket a Holmi örömmel közölt, gondolom,
megtalálják a helyüket ezután is. Az a fajta szerkesztői
műhelymunka, ami a Holminál folyt, talán tényleg a múlté. De ha
nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ebben egy ideje
már mi sem voltunk a régiek. Magamban Fodor Géza halálától
számítom ezt az időt. Rendkívüli lelkiismeretessége és
megvesztegethetetlen minőségérzéke biztos támasz és eligazodási
pont volt. Nem sokat beszélt, de már a jelenlététől valahogy
komolyabban vettük magunkat. Hat éve halt meg. Azóta jobban érzem
az idő múlását, a fáradtság jeleit. Csak a háttérben folyó
szöveggondozói munka alapossága nem változott. Ebben Zsarnay
Erzsébet, azt hiszem, felülmúlhatatlan.</span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Utoljára
2003-ban jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása, A rejtett
kijárat. Most, hogy véget ért a szerkesztői munka, esetleg
várhatunk új verseskötetet? Jelenleg dolgozik valamin?</i></span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;">Ebben
az évben az életem jó részét kitöltötte a Holmi. Nagyon
kíváncsi vagyok, milyen lesz nélküle. És persze arra is, tudok-e
majd verseket írni. Próbálkozom, mindenesetre.</span></div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F3.bp.blogspot.com%2F-3PwFYl075Rs%2FVKVAM_ouuPI%2FAAAAAAAAAys%2FRo1ZU39bBV8%2Fs1600%2Fv%25C3%25A1rady.JPG&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://3.bp.blogspot.com/-3PwFYl075Rs/VKVAM_ouuPI/AAAAAAAAAys/Ro1ZU39bBV8/s1600/v%C3%A1rady.JPG" -->Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-23384842827472970492014-12-26T11:57:00.000-08:002014-12-26T11:57:10.184-08:00A világ legjobb első mondatai<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
(Kép: Balaskó Ákos)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-PyYjXdKaBGo/VJ29LydNq3I/AAAAAAAAAyU/ytVsK7Wcl6w/s1600/legjobbelsogyarmatifanni.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-PyYjXdKaBGo/VJ29LydNq3I/AAAAAAAAAyU/ytVsK7Wcl6w/s1600/legjobbelsogyarmatifanni.png" height="596" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">This work, "Olyan gyerekek vagyunk" is a derivative of "Abandoned Rocking Horse"(</span><a href="https://www.flickr.com/photos/patrix99/14466121561/in/photostream/" style="background-color: white; color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;" target="_blank">https://www.flickr.com/<wbr></wbr>photos/patrix99/14466121561/<wbr></wbr>in/photostream/</a><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">) by patrix99 (</span><a href="https://www.flickr.com/photos/patrix99/" style="background-color: white; color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;" target="_blank">https://www.flickr.com/<wbr></wbr>photos/patrix99/</a><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">) used under CC BY(</span><a href="http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/" style="background-color: white; color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;" target="_blank">http://creativecommons.org/<wbr></wbr>licenses/by/2.0/</a><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">). "Olyan gyerekek vagyunk" is licensed under CC BY by [Akos Balasko].</span></div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-91262278667755290992014-12-08T11:55:00.000-08:002014-12-08T12:07:35.896-08:00"A hétköznapi ember rengeteg dolgot tud tenni az alkalmazkodás érdekében"<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<i style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">A</span></i><i style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">yhan
Gökhan- Izsó Zita</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="margin-bottom: 0.35cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Dr. Jolánkai Mártonnal, <span style="line-height: 150%; text-align: left;">a
gödöllői Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének
professzorával és igazgatójával, az MTA kutatóhálózati
szakapparátusának munkatársával</span></span><span style="line-height: 150%; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"> beszélgettünk a klímaváltozás növényekre gyakorolt hatásáról és a vízgazdálkodásr</span>ól.</span><br />
<span style="line-height: 150%; text-align: left;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-8sB6U66_-F4/VIYE6bkU8GI/AAAAAAAAAxY/5vugfRr_SVg/s1600/Jol%C3%A1nkay-M%C3%A1rton.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-8sB6U66_-F4/VIYE6bkU8GI/AAAAAAAAAxY/5vugfRr_SVg/s1600/Jol%C3%A1nkay-M%C3%A1rton.jpg" height="400" width="212" /></a></div>
<i><span style="font-family: inherit;">Milyen növényeket
érinti legérzékenyebben a klímaváltozás?</span></i><br />
<i><br /><span style="font-family: inherit;"></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Lényegében minden
növényt érint, az egyiket jobban, a másikat kevésbé. Alapjában
véve abból indulunk ki, hogy a növényi produkció alapja nem más,
mint a fotoszintézis. Három eleme van ennek a folyamatnak. Az egyik
a radiáció, a napsugárzásból nyert energia, a másik a
rendszerben jelen lévő víz, a harmadik a szén-dioxid. Ha ennek
bármelyik eleme változik, akkor megváltozik a növényi produkció.
A legkisebb növénytől a tölgyfáig ebben minden növényünk
érintett.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Van olyan növény,
ami a változások következtében biztosan el fog tűnni?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Nagy valószínűséggel
száz éven belül semmilyen növényünk nem fog eltűnni. Lesznek
olyanok, amik nagyon rosszul fogják érezni magukat, visszaszorul a
termelésük, míg más fajták profitálhatnak a felmelegedésből.
Például a kukorica eredendően egy trópusi növény. Egy-két
Celsius fokos hőmérsékletemelkedés esetén radiációs oldalról
a kukoricának megnő az esélye, ha lesz hozzá elegendő vizünk és
szén-dioxidunk. Elméletileg minden körülmény adott ehhez.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Vannak ugyanakkor
szárazságtűrő növényeink, ezek közé sorolhatjuk például a
kalászos gabonákat. Klimatikus szempontból a két legsérülékenyebb
növényünk a cukorrépa és a lucerna, pedig két egymástól
teljesen eltérő növényről beszélhetünk. A lucerna az egyik
legleleményesebb növényünk, a gyökérzetét akár hét méter
mélyre is le tudja bocsátani, tehát mindenképpen eléri a
talajvizet. A cukorrépa borzasztó nagy vízigényű, de önmaga is
képes a védekezésre. Az egyetlen interaktív növény. Amikor
óriási forróság jön, akkor egyszerűen fogja, és a nagy
leveleit ledobja. Beárnyékolja a talajt, hogy ne párologjon
körülötte annyira.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Az új,
szárazságtűrő növények esetében beszélhetünk sikerekről?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Igenis és nem is.
Magyarországon több nemesítő kutatóintézet van – egyike ennek
a Magyar Tudományos Akadémia martonvásárhelyi kutatóintézete,
-- ahol búza és kukorica hibridfajtákat nemesítenek, és elég
komoly felkészültségük van a különböző klimatikus hőhatások
kivédésére. 1972-ben hozták létre a Fitotront. Ez egy olyan
klimatikus berendezés, amelyben mesterséges klimatikus
körülményeket tudnak produkálni. Régebben mezőgazdaságilag a
legnagyobb problémája Magyarországnak az volt, hogy nem voltak
elég télállóak a búzák. Végül olyan nemesítési programot
hoztak létre, hogy ma minden létező, Martonvásáron nemesített
búzafajta télálló. Magára a szárazságtűrésre is számos
kezdeményezés történt. Úgyhogy vannak jó eredmények, sőt a
korábbinál szárazságtűrőbb fajtákkal is számolhatunk, s a
nemesítésben már most jelentkeznek jelentős előrelépések.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Milyen változások
figyelhetőek meg jelenleg a Kárpát-medencében?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">A Kárpát-medencében
vannak előnyeink és hátrányaink. Ez egy lényegében zárt
egység, kevésbé vagyunk kitéve a különféle meteorológiai
szélsőségeknek, például nincsenek gyakorta pusztító tájfunok
és nagy erősségű hurrikánok, s ez a jövőben sem fog változni.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">A múltunkban nem
látunk nagyon messze, úgy kétszáz éve vannak meteorológiai
feljegyzéseink. Nagyjából be tudunk azonosítani egy kis
jégkorszakot, hőmérséklet különbségeket. A technológiai
észleleteknek a sorában megfigyelhetünk vízvesztést a
Kárpát-medencében. A század elején volt 600 valahány milliméter
csapadék, ez mostanra körülbelül 580 milliméterre csökkent.
Állandó ingadozásnak vagyunk kitéve. Mondok egy példát. Száz
éve volt az első világháború, amikor is kimentek a katonák
1915-ben Isonzó mellé Doberdóra. Érdemes megnézni a Doberdói
Múzeumot. A dokumentumok jól mutatják, hogy az egyik évben a
katonák megsültek a kövön, a másik évben meg derékig álltak a
sárban. A változások között az is megfigyelhető, hogy az
extremitás gyakorisága a kétszeresére növekedett. Magyarországon
nagyon sokféle megfogalmazása van az aszálynak. Növénytermesztési
szempontból aszály alatt azt a mértékű vízhiányt értjük,
amiből már a növény károsodás nélkül nem tud kijönni. A
szárazabb évek az elmúlt időszakokban megszaporodtak.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Mi a helyzet az
országon átfolyó vízzel?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Magyarországon a
Vaskapunál hat köbkilométerrel több víz folyik ki évente. A
távozó vizet meg lehetne fogni, fel lehetne használni, tározni,
öntözni lehetne vele.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">A Kárpát-medencében
bő mennyiségű vízről beszélhetünk. Ehhez képest az öntözhető
területek száma elenyésző, ami azt jelenti, hogy 300 ezer hektár
öntözhető. Ahhoz, hogy ez megnövekedjen, a megfelelő
fejlesztéseket kellene csinálni. Mi az elmúlt ötven-hatvan évben
sokkal több rombolást végeztünk, mint mezőgazdasági
fejlesztést.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Hiányzik a
politikai akarat?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Sokszor olyanok a
politikusok, mint a gyerekek. Nem gondolják végig, amit mondanak,
amikor a környezetvédelemről, a víz megtartásáról vagy egyéb,
a klímaváltozás hatásait csökkentendő intézkedésről esik
szó.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Az öntözés
rendszerében a stabilitást kellene megcélozni. Nem a víz jelenti
a költséget, inkább a vízügyi apparátusnak a fenntartása.
Magyarországon sokszor vagyunk úgy, hogyha valaminek nincs gazdája,
az nem működőképes. A vízügyi apparátus nagyon drága, a
gátak, nyúlgátak megépítése költségekkel jár. Államilag
megérné ebben gondolkodni, ezt támogatni, de ez még várat
magára.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ez azt jelenti,
hogy jelenleg Magyarország a klímaváltozásra állami szinten
nincs felkészülve?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Nincs. Nagyon sokat
tesz az állam, nagyon sokat invesztál jószerivel néha érthetetlen
célokra. Nem egyszer felröppen egy gondolat, hogy kutassuk a
klímaváltozást -- én is több ilyen konzíliumnak a tagja voltam
már az elmúlt tizenöt évben, -- s néha furcsa dolgokat
tapasztalok. Vegyünk egy régebbi példát. Feláll Magyarország
szakmailag legkompetensebb konzorciuma, élén nagy tekintélyű
akadémikusokkal, és megbuknak egy klímakutatási pályázaton,
holott kevésbé tekintélyes emberek nyertek 300 ezer forintot
hozzá. Alapjában véve nem Magyarország a hibás, sokkal inkább
az Európai Unió a felelős mindezért. Úgy gondolom, hogy nem
lehet egy gazdasági rendszert pályázati, mecénási alapokon
üzemeltetni. Machiavelli írja A fejedelemben, hogyha „az állam
nem képes betölteni funkcióját, akkor a mecénás szerepkörében
tetszeleg.” Gondoljuk meg, hogy mitől volt sikeres annak idején
az Osztrák-Magyar Monarchia. Attól, hogy volt egy központi, bár
gazdaságilag kellőképpen tagolt rendszere. Vegyük példának a
vizet. Ha visszagondolunk, azt tapasztaljuk, hogy abban a korban meg
tudták csinálni a Duna-Tisza csatornát. Komoly apparátus állt
fel a kezdeményezés mögé. Valahogy ez lenne a fontos most, a
jelenben is.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Az Uniós
országok közül hol figyelhetünk meg előrelépést a változások
mérséklésére?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mindenki készül.
Ahol tényleg történik valami, az Németország és Nagy-Britannia.
Ezekben az országokban főhivatású klímakutatási intézmények
vannak, az állam támogatja a kutatásokat. Mi is készülünk, van
klímastratégiánk is, én is számos testületnek vagyok a tagja.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">A felkészülést
az is nehezíti, hogy nem egységben látják a dolgokat, hanem
elvesznek a részletekben.</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Igen, ez egy súlyos
probléma. Ezért üdvözlendő minden konzorciális kutatás, ami
nagyobb szegmenseket fog fel. Most éppen megint tagja vagyok egy
eléggé nagy vonulatnak, a Soproni Egyetem koordinálja, többféle
szakemberből tevődik össze, s megpróbálnak többféle dolgot
közrefogni, de a középpontban az agrárklíma áll. A kormány is
megtisztelte ezt a konzorciumot, és egy négyéves futamidejű
támogatást adott mellé.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ennek ellenére a
sok késlekedés miatt nem kell attól tartanunk, hogy lekéstünk a
felkészüléssel?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Előbb-utóbb az
élet úgyis kikényszeríti az azonnali intézkedéseket a
változások mérsékléséhez.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Az átlag magyar
ember, ha a klímaváltozásról hall, általában arra kíváncsi,
hogy a jövőben lesz-e megfelelő mennyiségű élelmiszer, vagy,
hogy kiszárad-e a Balaton.</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Magyarországon
mindig lesz elég élelmiszer, mert olyanok a természeti
adottságaink, hogy akárhány Celsius fokos a változás, akkor is
lenne elegendő. Gondoljunk bele, a gabonatermésünknek mindössze
tíz százaléka a mindennapi kenyerünk! A Balaton helyzete
valójában elhatározás kérdése. Története alatt a Balaton
többször drasztikus változáson ment keresztül. A mi életünkben
ennek még nem voltunk részesei, de az írott történelem során --
az elmúlt kétszáz évben, -- volt olyan alkalom, hogy kiszáradt.
Írásos emlékek őrzik, hogy át lehetett menni kocsival
Balatonboglárról Révfülöpre.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Több jelentés a
klímaváltozás szempontjából Magyarországot állítja be, mint
potenciálisan a legsérülékenyebb országot Európában.</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Ez túlzás.
Magyarországon még a legrosszabb előrejelzések is olyan
szituációt vázolnak föl, hogy általában maga a csapadék nem
lesz kevesebb, plusz mínusz öt százalék ingadozás, a radiáció
és a hőmérséklet nagyobb lesz, viszont összességében valamivel
kevesebb vízzel kell számolni. Mint említettem, nekünk rengeteg a
vízmennyiségünk a rendszerben, csak épp nem használjuk azt,
hagyjuk simán elfolyni. Ezzel kellene többet foglalkoznunk. Az egy
szál embernek is a felelőssége, hogy mit használ, hol használ,
mennyit használ. Magyarországon a másik hiba, amit elkövettünk,
a csatornázás volt. Európában azt mondták, hogy olyan helyen is
települési csatornázást csinálnak, ahol semmi értelme. Mi lett
ennek az eredménye? Összeszedjük száz kilométereken keresztül a
szennyvizet innen-oda, és a végén megjelenik egy olyan pontszerű
szennyező forrás, amit ha nem kezelek, önmagától nem múlik el,
tisztítani kell, pótlólagos energiák igénybevételével rendbe
tenni. Magyarország lakossága ötven százalékban most is olyan
területeken él, ahol a kiskertjében esetleg egy jobban megépített
szikkasztóval elszikkaszthatná azt a kevéske vizet, amit
felhasznál.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Van egy sereg olyan
dolog, amikor mi magunk önként mondunk le a vízről, mert valami
félreértelmezett elképzelés miatt például lebontattuk a
Nagymarosi gátat, holott nem lebontani kellett volna, hanem építeni
mindjárt hozzá kettőt a Dunára. Fölöttünk rengeteg gát van,
alattunk is rengeteg gáttal számolhatunk. A kóbor gondolatok
felröppenése aláásta a józan racionalitást.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">A hétköznapi
ember hogyan tud alkalmazkodni?</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">A hétköznapi ember
rengeteg dolgot tud tenni az alkalmazkodás érdekében. Mindjárt
mondok kettőt. Az egyik az, hogy gondolkozzon. Mint magánember, és
mint helyi ember is. Például takarítsa ki az árkait és a
vízlevezetőit. Tudniillik Magyarországon a belvíznek ötven
százalékban az az oka, hogy például rossz helyre építik a
kocsibejárót, betömik a víz elvezetésének útját, vagy
egyszerűen rendezetlenek a birtokviszonyok. Régen volt egy nagyobb
gazdaság, most három darabban privatizálták, senkinek nem érdeke,
hogy kikotorják azt a belvízcsatornát, amit száz éve építettek.
A másik dolog az, hogy ne építkezzünk ártérre! Sokszor látok
olyat, hogy egész városrészeket építenek ártérre. Ha semmi
mást nem nézünk, azt látjuk, hogy a legkisebb faluban is a
templomot a legmagasabb ponton húzták fel, s azt nem is szokta
elérni az árvíz az esetek többségében mind a mai napig. Ez
annyira nem közismert, hogy az emberek furcsán is kezelik. Tehát
érdemes erre odafigyelnünk!</span></div>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-4884018192720088582014-11-22T09:28:00.000-08:002014-11-23T09:57:42.469-08:00Beszélgetés dr. Lalával<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: inherit;">Ayhan Gökhan- Izsó Zita</span></i></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-oHr8EBc0s4A/VHDHWGn4mCI/AAAAAAAAAwI/ZBQaRJsGW6g/s1600/drlala2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-oHr8EBc0s4A/VHDHWGn4mCI/AAAAAAAAAwI/ZBQaRJsGW6g/s1600/drlala2.jpg" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span data-reactid=".4k.$mid=11416764158504=214484657f8b4857104.2:0.0.0.0.0.0.$text0:0:$18:0" style="background-color: #f7f7f7; color: #3e454c; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">fotó: Halász Glória, forrás: </span><a data-reactid=".4k.$mid=11416764158504=214484657f8b4857104.2:0.0.0.0.0.0.$range0:0" href="http://drlalafilm.hu/" rel="nofollow" style="background-color: #f7f7f7; color: #3b5998; cursor: pointer; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 12px; line-height: 15.3599996566772px; text-align: left; text-decoration: none; white-space: pre-wrap;" target="_blank">http://drlalafilm.hu</a></td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Dr. Lala, polgári
nevén Balogh László évek óta hetente többször bohócruhába
öltözik, hogy egy kis örömet vigyen a beteg gyermekek életébe.
Erről, a bohócdoktori munka fontosságáról, és egyéb érdekességekről beszélgettünk vele.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Hogyan döntötted
el, hogy bohócdoktor leszel?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Az egész 1992-ben
kezdődött. Mozgássérült gyerekeknek tartottam egy előadást, s
sikerült megnevettetnem őket. Egészséges gyereket megnevettetni
nem olyan nehéz. Viszont egy beteg gyereket sokkal nehezebb! Neki a
lelkében ott motoszkál, hogy miért vagyok én más, mint a
többiek. Ez őt foglalkoztatja. S ha ezt nekem a bohóc
eszköztárammal sikerül feloldani abban a négy-öt percben, amíg
ott vagyok, akkor már érdemes volt bohóckodnom. Ezt ismertem fel
akkor. A gyógyulás folyamatában a lélek együtt kell, hogy
dolgozzon a gyógyszeres kezeléssel.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Mikor volt az
első vizited?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">2000. január 31-én
a Heim Pál Kórházban. Az orvosokat is megkértem, hogy vegyenek
részt benne, s ők szívesen csatlakoztak. Foglalkoztatta őket a mi
kommunikációnk, hogy hogyan érhetjük el, hogy minél előbb meg
tudjanak vizsgálni egy beteg gyereket. Három év alatt eljutottunk
oda, hogy minket is a személyzet részének tekintenek. Úgy
gondolom, egy bohócdoktor akkor végzi jól a munkáját, hogyha a
gyerek tökéletesen emlékszik rá, amikor újra találkozik vele.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Összesen hány
kórházban dolgoztok?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Négy kórházba
járunk folyamatosan.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Könnyen a
bizalmukba avatnak titeket a gyerekek?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">A bohócsmink, a
ruha megjelenése váratlanul éri őket, s már a felbukkanásunk
mosolyt vált ki belőlük. Viszont nem szabad megelégedni ezzel.
Fontos az állandó improvizálás, mindig a helyzet adja, hogy mit
szabad és hogyan. Amikor nagy a krízis, az első, hirtelen eszedbe
jutó ötlet jöhet jól.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Előfordult, hogy
valami nem úgy sikerült, ahogy terveztétek?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Olyan eset volt,
hogy a saját munkámhoz képest rosszabbnak éreztem a produkcióm,
igen. Akik megkapták a vizitet, ezt nem érzékelték. Igyekszem
általában magasra állítani a mércét.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Minden vizit
végén mérlegelsz?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Igen. Vezetünk is
egy naplót, régebben folyamatosan írtunk bele, mostanában
elvétve.</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Kaptok valamilyen
állami támogatást a munkátokhoz?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Sajnos nem. Jelenleg
az alapítványnál is ketten vagyunk, anyagi okok miatt nem tudunk
több bohócdoktort alkalmazni. Dr. Jázmin a másik bohócdoktor, s
heti négy vizitünk van. Tavaly egész évben három millió
forintból gazdálkodtunk, s a viziteket ugyanúgy megtartottuk, mint
amikor 18 millió forintból tudtunk dolgozni, és volt 8
bohócdoktor.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-oHr8EBc0s4A/VHDHWGn4mCI/AAAAAAAAAwE/QFj5-upOEQ4/s1600/drlala2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: inherit;"></span></a></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Ha elmentek egy
gyerektől, mennyire marad meg tartósan az általatok teremtett
légkör? Mert miután kiléptek az ajtón, marad ő és a betegsége.</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Ha egy bohócdoktor
jól dolgozik, akkor a légkörnek ott kell maradnia.
Fontos, hogy a gyerekek utána még beszélgessenek a dologról
két-három órát, és másnap, ha bejön egy új gyerek, neki is
meséljenek róla, egyszóval téma legyen. Ha a bohócdoktor megfelelően végzi a tevékenységét, ez tökéletesen tud működni.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Hogyan dolgozod
fel, amikor meghal egy gyermek?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Elmegyek a
temetésére. Ez a legnehezebb része a munkánknak. Mindig azt
tanítom a bohócdoktoraimnak, hogy nem szabad, hogy kialakuljon a
gyerek és a bohócdoktor között egy gyerek-szülő kapcsolat. Ebbe
a hibába sajnos én is többször beleestem.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Volt, hogy a
gyermeket otthon gondozták tovább, s kérték, hogy menjek el
hozzá, látogassam meg. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Az már
viszont belügynek számít, a kórház falain kívül, s
megtörténik, hogy egy gyerek már szinte rokonként kezel. Két és
fél éven keresztül minden szerdán reggel lementem Szombathelyre
és megcsináltam a vizitet, s hamar kialakult a gyermekkel egy
szoros kapcsolat. Szükségszerű volt, hogy kialakuljon, mert
tulajdonképpen hamar fel akarta adni a küzdelmet, s mindig én
tartottam benne a lelket, hogy nem adhatja fel. A vége az lett, hogy
sajnos a gyermek meghalt. Az egész bohócdoktorságomnak ez volt az
egyik leglényegesebb pillanata. Megerősített abban, hogy jó úton
vagyok, és akár van pénz, akár nincs, csinálnom kell. Azt
mondta: „Lala, én már csak azért küzdök mindenért, mert neked
akarok megfelelni, hogy ne gyere le feleslegesen, és ne találd
üresen az ágyam.” Amikor ezt elmondta, elsírtam magam az
ágyánál. Kemény szituáció volt, egy bohócdoktor nem sírhat.
Akkor eldöntöttem, hogy soha nem mehetek ilyen közel egy
gyermekhez.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i>Egy vallásos
embernek ilyenkor nem rendül meg a hite? </i></span>
</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i><br /></i></span></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Semmiképpen nem!
Úgy gondolom, hogy mindennek megvan a miértje. Nagyon sokszor volt
olyan, hogy tapasztaltam, nem történik javulás, romlik a beteg
állapota. Akkor ezt el kell tudni fogadni, mert az Úr akarata más,
mint az emberé. Én elég sok ateista között tevékenykedek. Az
egyikük mondta egyszer, hogy két út van minden ember előtt: a
vallás és a földi dolgok. Az igazi vallásos ember becsületes,
példaértékű életet él, és van, aki a materialista dolgok
szerint tölti a mindennapjait. Amikor mindkettőnek véget ér az
út, lehet, hogy a vallásos ember túlvilági életet nyer,
de az is lehet, hogy nem, mert, ahogy Krisztus mondja: „Nem
ismerlek téged.” Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nincs is
másvilág, és ugyanaz a sorsa, mint az ateistának, vagyis egy út
van, a semmi. Vallásosként én még ez utóbbi esetben sem
veszítettem semmit. Miután meghaltam, az emberek, akik ismertek,
úgy emlékeznek rám, hogy én egy jó ember voltam. Nem akarok a tű
fokán átmenni, én
az irgalmasság fokán szeretnék
átjutni,
hogyha ez létezik. Egy ateista nem nyer semmit, akár van túlvilág,
akár nincs.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: small;"><i>Van olyan
emléked, olyan szituáció, amikor nagyon érezted, hogy tudtál
segíteni, annyira maga alatt volt a gyerek? </i></span>
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Több ilyen élményem
van. Kiemelnék egyet. A Heim Pál Kórházban volt egy tizenhét
éves kislány, aki több hónapig öngyilkossági kísérletek
sorozatát követte el, mindig felvagdosta az ereit. Egyszer szólt a
főorvos asszony, hogy nem beszélgetnék-e vele. Bementem a lányhoz,
s az első reakciója az volt, hogy húzzál ki innen, na mi van,
bohócba öltözött a pszichológus? Mondtam neki, hogy én bohóc
vagyok. Kérdezte, hogy miért küldtek be? Azt válaszoltam, hogy
nem küldtek, magamtól jöttem, hogy felvidítsalak. „Engem nem
kell felvidítani, úgysem tudsz.” Így indult a kapcsolatunk.
Mondtam, nem erőszakoskodom, mert a bohócdoktor soha nem
erőszakoskodik. „Ha tudnék segíteni, meghallgatnál?” –
kérdeztem. „Mit akarsz mondani?” „Tudod, te igazából nem
akarod megölni magad. Látod, keresztbe vagdosod az ereid. Ha
hosszában vágnád fel, többé nem jönne ki a mentő, és tényleg
meghalnál. Valójában ezt nem akarod, csak szeretnéd felhívni
magadra a figyelmet, mert senki nem foglalkozik veled.” Ez volt a
kulcsmondat. Ezek után megnyílt, elmondta, hogy otthon nem törődnek
vele. Még azt kérdeztem, hogy tényleg meg akarod ölni magad?”
„Szerinted van kiút?” „Azon nem gondolkoztál, hogy később,
ha lesz gyermeked, ő majd ránéz a karodra, s megkérdezi, mik ezek
a vágások? Mit fogsz neki mondani?” A gyerek mélyen a szemembe
nézett, elgondolkodott, s azt mondta: „Nagyon szeretnék családot,
szeretem a gyerekeket.” Utána többé nem láttuk a kórházban.
Ez a történet sokat segített.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: small;"><i>Az eszköztáradon
kellett valami változtatni az évek alatt? Előfordult, hogy le
kellett cserélni a 10-15 évvel ezelőtt bevált módszereket?</i></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">Mindig változtatok,
a kor is megköveteli a variálást. Például egy mai gyereknek
hiába takarom le az asztalt egy felmosóronggyal, nem fog rajta
röhögni, mert nem tudja, hogy mi az. Múltkor volt egy ilyen
szituáció: eljátszottam, hogy vendéget várok, és terítés
gyanánt az asztalra tettem egy szőnyeget. Egy darab nyikkanás nem
hallatszott. Természetesnek vették, senki nem mondta, hogy az nem
oda való. Amikor ezt 1984-ben megcsináltam, rögtön szóltak a
gyerekek, hogy: „de hülye vagy, az egy szőnyeg!” Ezek azért
feltűnő változások. Az a baj, hogy a számítógépes játékok
annyira felgyorsították a világot, hogy egy gyereknek nincs ideje
kivárni a poént. Ha egy bohóc elkezd felvezetni valamit, és
hosszan csinálja, a gyerek nem várja meg a végét, mert egyszerűen
nincs rá türelme. Ez főleg a felnőttek hibájával magyarázható.
Kiveszett a mese varázsa, kineveltük a gyerekekből a mese világát.
Chaplin mondta, hogy amikor a felnőttből kiölik a gyereket, akkor
az a lélek halálra van ítélve. Meg kell tudni őrizni a
gyerekkorunkat, különben nem marad más, mint a sötét
pesszimizmus.
</span></div>
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div align="JUSTIFY" class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
</div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7292292000945054187.post-87888204164118993672014-11-20T12:20:00.000-08:002014-11-20T12:20:07.562-08:00A világ legjobb első mondatai<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<i> (Kép: Balaskó Ákos)</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fpB88T-g3Jo/VG5MtRFz9SI/AAAAAAAAAvs/2urXkJdh7b0/s1600/cummings_v1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-fpB88T-g3Jo/VG5MtRFz9SI/AAAAAAAAAvs/2urXkJdh7b0/s1600/cummings_v1.png" height="640" width="433" /></a></div>
<br /></div>
Zhttp://www.blogger.com/profile/08167070097434157290noreply@blogger.com0